A rovat kizárólagos támogatója

A Zöld Híd Programnak változó jogi és gazdasági környezetben kellett egy időtálló rendszert megterveznie és működtetnie 2002-es alakulásától. Hat éve már nonprofit kft -ként kezeli Észak-kelet Pest és Nógrád Megye 108 településének lakossági hulladékát. Az elmúlt évek egyre kiszámíthatatlanabb hulladékgazdálkodási politikája, az erőltetett rezsicsökkentés, és a tervezett totális államosítás miatt persze kérdéses hogy meddig.

"Zöld Híd", amely átvezet egy értéktisztelő világba

 A Zöld Híd Régió Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft-t (Nkft.) 2010-ben alapította az Észak-kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás (Társulás). Az Nkft. 100 százalékos önkormányzati tulajdonban van. Feladata elsődlegesen a Kohéziós Alap támogatásával létrehozott Észak–Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer, azaz a Zöld Híd Program üzemeltetése, valamint a tagönkormányzatoknak igény esetén közszolgáltatás biztosítása.


A Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. által használt gyűjtőjárművek

A Zöld Híd Program jelenleg 108 településen élő 285 000 lakos által termelt hulladék kezelési feladatait látja el. A Program Észak-kelet Pest megye és Nógrád megye nyugati részét érinti, amelyek közül az előbbi a Közép-magyarországi, az utóbbi az Észak-magyarországi régióhoz tartozik.

Míg a budapesti agglomerációban (a nagyobb települések itt találhatók) európai közlekedési folyosók futnak össze és a térség fővároshoz közelebbi részei dinamikusan fejlődő nemzetközi szolgáltató szektorral rendelkeznek, addig a régió egyes területei – mint az Ipolyság (Ipoly-völgye) vagy a Galga-mente – alapvető megélhetési problémákkal, szerkezeti gondokkal küszködnek. Pest és Nógrád megye között – természetesen átfedések mellett – jól elhatárolható gazdasági és társadalmi különbségek jelentkeznek.

A térség hulladékgazdálkodási jellemzőit tovább árnyalja, hogy a Dunakanyar, az Ipolymente és a Börzsöny hegység gazdag természeti értékekben, emiatt a turisztikai és üdülési időszakokban mind a lakosságszám, mind a keletkező hulladékok mennyisége jelentősen megnövekszik. Bár a hulladékgazdálkodási rendszer 2010. július 1-én kezdte meg működését, története az ezredfordulóra tekint vissza.  

Tervezés, kivitelezés, működtetés kortörténete

A Zöld Híd Programot a folyamatos megfelelés kényszere kísérte, amely során változó jogi és gazdasági környezetben kellett egy időtálló rendszert megtervezni és működtetni. A Társulás első változata 2002-ben alakult az EU csatlakozás előtt azzal a céllal, hogy a környezetvédelem fejlesztésére ISPA (Strukturális Felzárkózást Segítő Eszköz) támogatást vegyen igénybe. A jogszabályi alapokat a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. számú törvény adta, valamint a 110/2002 (XII.12.) országgyűlési határozatban elfogadott „Országos Hulladékgazdálkodási Terv – 2002-2008”. Mindeközben megalakultak azok a koordináló szervezetek, amelyek segítették a haszonanyag értékesítést, támogatták a szelektív hulladékgyűjtést, így a közszolgáltatóknak stabil szerződéses partnerei lehettek.

Az egy darab hulladékkezelő központtal kialakítandó rendszer már az előkészítő munka során komoly problémába ütközött. Attól függetlenül, hogy szinte mindenki fontosnak tartotta a korszerű hulladékgazdálkodást, a helyszín kijelölésével kapcsolatban, hét településen megtartott népszavazások sorra elbuktak. A projekt gazdái végül Nógrádmarcalban, valamint Kerepes, Ökörtelek-völgyben, a két meglévő hulladéklerakó kibővítése mellett döntöttek. 2007-re a terv megkapta az egységes környezethasználati engedélyt (IPPC), amely két központ mellett rendelkezett a hulladékudvarokról, a gyűjtőszigetekről, valamint a hulladék gyűjtéséről.

Még az üzemek el sem készültek, az EU felől már változtatási igény lépett fel a hulladékgazdálkodás területén, elfogadták a 2008/98/EK számú hulladék keretirányelvet. Véget ért az OHT I., elkészült az OHT II. (2009-2014) tervezete, de ez utóbbit a lezajlott szakmai egyeztetések ellenére sem fogadták el.

2011-ben a koordináló szervezetek feladatát átvette az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, amely az addig hatékonyan működő haszonanyag elszámolási rendszerben jelentősen megnövelte az adatszolgáltatást és ezzel támogatások kifizetésének átfutási idejét. Változások lavináját indította el a 2012. évi CLXXXV. hulladékról szóló törvény, amely azóta több mint 200 helyen módosult. Bevezették a lerakási járulékot azzal a céllal, hogy a lerakás megdrágításával eltérítse a lerakóktól a hulladékot. A közszolgáltatás területén előírták a többségi állami vagy önkormányzati tulajdont, valamint a nonprofit szervezeti formát, kizárták a keresztfinanszírozás lehetőségét. A magántulajdonban lévő – többségében külföldi – cégek emiatt kivonultak a piacról. Befagyasztották a közszolgáltatási díjakat és a széleskörű szakmai és pénzügyi adatok bekérése ellenére sem sikerült a szakigazgatásnak a valós költségeket, a közszolgáltatás változatosságát figyelembevevő, országosan egységes díjakat alkotni. A szakmaiságot figyelmen kívül hagyó rezsidíj törvény ezt követően a rendkívül differenciált közszolgáltatási díjakat egységesen 10 százalékkal csökkentette. Új hatósági eljárás keretében bevezették a közszolgáltatók minősítését. 2015-től kötelező feladat a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés, azonban ennek költségeit továbbra sem lehet a díjakban érvényesíteni. 2016-tól ráadásul tovább csökken a közszolgáltatók bevétele azzal, hogy töredék díjért 60 literes edényzetet kell biztosítani az egyszemélyes, rászoruló háztartások részére.

2014-ben kihirdették a 2014-2020. között érvényes Országos Hulladékgazdálkodási Tervet. Az OHÜ megszűnt, helyét az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága (OKTF NHI) vette át hasonlóan lassú és bürokratikus eljárásokkal, havi haszonanyag bevallásokkal, hiánypótlásokkal, évi 3-4 helyszíni ellenőrzéssel. 2015 során bevezették a közszolgáltatói minősítési engedélyt, 2016-ban pedig új megfelelőségi eljárásban kell a közszolgáltatóknak bizonyítani alkalmasságukat.

„Tiszta vidék, rendes táj”

A "Zöld Híd Program" célja az, hogy minél kisebb arányban kerüljön lerakással, azaz depóban történő ártalmatlanításra a hulladék. Eredetileg gyűjtőszigetes és hulladékudvarokban történő szelektív és gyűjtéssel, a haszonanyagok válogatásával, a vegyes hulladék mechanikai-biológiai feldolgozásával és RDF (Refuse-Derived Fuel, vagyis másod-tüzelőanyag) termeléssel, valamint a háztartásonkénti zöldhulladék gyűjtéssel és komposztálással kívánta ezt a célt elérni.



                                                      Zöld Híd Program technológiai rendszere

Az Nkft. elsődleges feladata a szelektív hulladék gyűjtése volt, de néhány településen a 2011. évtől kezdődően megkezdte a vegyes hulladék-gyűjtést, a lomtalanítást, az elektronikai hulladék-gyűjtést is tartalmazó közszolgáltatást. Míg 2012-ben 7 települést látott el komplex módon, addig ez a szám jogszabályi változások következményeként 2014-ben már 45 településen 175 000 lakost jelentett. Új gyűjtőjárműveket csak korlátozott számban volt lehetséges beszerezni, ezért a szállítási feladatok gyors bővülése a kétműszakos munkarend bevezetésével és pontos logisztikai tervezéssel vált lehetővé. Ugyancsak két műszakos munkarendet vezettek be a kézi válogatóban és a mechanikai előkezelő üzemegységekben. A dolgozói létszám is jelentősen megemelkedett. 2010-ben 80 fővel kezdte meg működését, 2012-ben már 152 főt foglalkoztatott, 2015 végére a dolgozók száma elérte a 248 főt. A munkavállalói létszám jelentős növekedése miatt vált szükségessé az üzemi öltözők bővítése.


Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. által közszolgáltatás keretében begyűjtött hulladékok és feldolgozásuk

 Mechanikai előkezelő

Az eredeti tervek alapján a mechanikai előkezelés során a hulladék előaprításra kerül, majd mágneses úton kiválasztják a vasfémeket. Következő lépésben a pálcás rezgőrostán eltávolítják a 100 mm-nél kisebb inert és szerves frakciót. A rostán fennmaradó hulladékból légosztályozás során leválasztják a nehéz fajsúlyú anyagokat, majd a könnyű frakciót – műanyag, papír, textil, fa (RDF) – bálázzák.

Már az elején egyértelművé vált, hogy a számítógép vezérelt technológiai rendszer emberi beavatkozás nélkül nem tud üzembiztosan működni. Számos olyan anyagot helyeznek az ingatlanhasználók a vegyes hulladékgyűjtő edényekbe, amely az előaprítást akadályozza, kárt okozhat a berendezésben. Több esetben okoztak súlyos üzemzavart a beszállított fémek, betondarabok, gumiabroncsok, szőnyegek, pántoló szalagok, de sajnálatos módon repeszgránát és más robbanóanyag is előkerült már a hulladékból. Az ilyen események megelőzésére két dolgozó feladata lett, hogy a behordó szalagra hulló hulladékból a problémás anyagokat eltávolítsa.

Az is egyértelművé vált, hogy az országos tervek ellenére a bálázott RDF csak ártalmatlanítási díj ellenében adható tovább. Mindkét üzemben a mechanikai technológia utolsó elemeként ezért beépítettek egy-egy utóaprító berendezést, amellyel lehetővé vált a 4 cm-nél kisebb szemcsenagyságú apríték előállítása, ezt a Duna Dráva Cement Zrt. vásárolta fel. Sajnos a bevétel nem fedezte a jelentős energiafelhasználással, kilogrammonként 6-8 forintért történő fűtőanyag előállítást, és a cementtermelés időszakossága miatt nagyobb mennyiségű apríték tárolását is meg kellett oldani. A jelentős igénybevételnek kitett utóaprítókat 4-5 évenként cserélni kell, amely 100 millió forintos költséget jelenthet.

A nagymennyiségű vegyes hulladék és a napi karbantartások miatt a kerepesi üzemben jelenleg két műszakban működik a mechanikai előkezelő. A beérkező gépjárművek közvetlenül a csuklóstagos felhordószalagokra ürítenek, amelyek négyjárműnyi hulladékmennyiséget tudnak fogadni. A működtetési gyakorlat során kiderült, hogy a hulladékgyűjtés egyforma időszükséglete miatt a szállítójárművek beérkezése közel azonos időszakban történik. A technológia korlátozott (legfeljebb 20 tonna óránként) feldolgozási kapacitása miatt a járművek várakozásra kényszerülnek, amelyet a külső beszállítók nem tolerálnak, valamint a második műszakba igyekvő saját járműveket is akadályozzák. A vázolt problémák elkerülésére utólagosan beépítettek egy puffer tárolót. A működési tapasztalatok alapján a technológiát tervező és gyártó vállalkozás több fejlesztést is végrehajtott, kezdve a fogadó garatok és kapuk elhelyezésének módosításától, a puffer tároló kialakításán, a maradék anyagokat gyűjtő konténerek a rendszer leállítása nélküli cserélhetőségének és az RDF apríték bálázhatóságának megvalósításáig. A rendszer működési tapasztalatait a kaposvári és bodrogkeresztúri üzemek tervezésénél és telepítésénél is hasznosították.


  A Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. telepeire beérkező hulladékok és feldolgozási aránya (tonna, %)

Jelenleg az látszik, hogy bár a csomagolóanyagok és a zöldhulladék különgyűjtésével a termelt RDF mennyisége visszaesett, arányosan nem csökkent számottevően a vegyes hulladék mennyisége. A lakosság az edényeket igyekszik teljesen feltölteni, mert kifizette a díjat. Mindemellett a vegyes hulladékot a jelenlegi és a tervezett szabályozás alapján is hetente el kell szállítania a közszolgáltatóknak, azaz összességében mind a gyűjtőjáratok száma, mind a költségek növekednek. 

„Nincsen hulladék, csak érték”

A szelektív hulladék válogatására porleválasztóval, dobrostával, 2 darab válogató szalaggal, és 6 darab, szalagos kihordóval ellátott alsó gyűjtőketreces technológia épült ki, ahol a feladagolt szelektív hulladékból először a por, majd az 5 centiméternél kisebb méretű frakciót választják le. A válogató munkások ezután kézzel szedik ki a hasznosítható hulladékokat. A maradék anyag a mechanikai előkezelőbe kerül. A kézi válogató hatékonyságát a dolgozói teljesítmény mellett elsősorban áteresztőképessége és az ügyfelek által külön gyűjtött anyagok tisztasága határozza meg.

Bár mind a gyűjtőszigetes, mind a háztartásonkénti zsákos szelektív gyűjtés esetében a Zöld Híd pontosan tájékoztatta a lakosságot a gyűjthető hulladékok típusairól és fajtáiról, mégis rengeteg idegen anyagot szállítanak be a szelektív gyűjtés során. Ételmaradékok, állati tetemek, ipari jellegű melléktermékek és veszélyes hulladékok nehezítik a dolgozók munkáját és veszélyeztetik egészségüket.

A program tervei alapján kiépített 486 gyűjtőszigetről hamar kiderült, hogy nagy részük illegális hulladéklerakóként üzemel, rendszeres takarításuk jelentős költséget jelent a közszolgáltatónak vagy az önkormányzatnak. Hasonló probléma merült fel a haszonanyag arányaival és tisztaságával is, ahol a gyűjtőszigeteken gyűjtött hulladékból jellemzően 40 %, legjobb esetben maximum 60 % volt a haszonanyag aránya. 2013-tól ezért a komplex közszolgáltatással ellátott települések családi házas övezeteiben a gyűjtőszigeteket fokozatosan felfüggesztették és csak az üveggyűjtő konténerek maradtak kint. Párhuzamosan ezzel bevezették a házhoz menő, zsákos szelektív hulladékgyűjtést, ahol minden háztartás először egy, majd a szükségleteiknek megfelelő mennyiségű átlátszó, feliratozott zsákot kap. A lakossági ügyfelek a zsákokban vegyesen gyűjthetik a hasznosítható anyagokat, amelyeket kéthetente szállítják el. 2015-ben – a háztartásonkénti szelektív gyűjtés kötelezővé tétele miatt – a régióban tevékenykedő más közszolgáltatók által ellátott településeken is nagyrészt felfüggesztették a gyűjtőszigetek üzemeltetését.


2. kép Kézi válogató

A gyűjtőszigetek felfüggesztésével a kezdetekben csökkent a szelektív hulladék mennyisége (a közszolgáltatók fokozatosan vezették be az új módszert), de a házhoz menő gyűjtés hatására a válogatás utáni haszonanyag aránya növekedett. Kiemelt jelentőségű, hogy minél több hasznosítható anyag kerüljön a zsákokba. A jelenlegi rendszerben „begyűjtési” támogatást csak az értékesített haszonanyag után kap a közszolgáltató, habár ennek előállítási költségeiben jelentős arányt képvisel a nem hasznosítható részek kezelése is. Ebből következik, hogy legkevésbé a közszolgáltatón, leginkább a lakosságon múlik a szelektív hulladékgyűjtés mennyisége és minősége, így a bevételek alakulása is.

2015-ben az Nkft. kibővítette a kereskedelmi és hasznosítói partnerek számát, így minimálisan növelni lehetett a haszonanyag értékesítés bevételeit. Ezzel szemben megnövekedtek és bonyolultabbá váltak a logisztikai és adminisztrációs feladatok.


3. kép A kész haszonanyag felrakodása

 Az Nkft. támogatásával indította el 2013 őszén a GATE Zöld Klub Egyesület (hallgatói szervezet) a Szent István Egyetem Kollégiumaiban (Gödöllő) a házhoz menő gyűjtés tapasztalatainak segítségével a Szelektív SZIE programot (1), amely következményeként a második hónap után 5 db 1100 literes, vegyes hulladék gyűjtésére szolgáló edényt lehetett lecserélni sárga színű szelektív edényekre. A program oszlopos része lett a ZEFIRE: Zöld Egyetem Fenntarthatósági Rendszernek, amelyet szintén hallgatók terveztek meg és állítottak össze.

Az Nkft. tapasztalatgyűjtés céljából tervezi Gödöllő város néhány, emeletes társasházában is kísérleti jelleggel bevezetni a hasznosítható csomagolóanyagok zsákos módszerrel történő gyűjtését.

Komposztálás

A lerakóra kerülő biológiailag lebomló szerves anyag mennyiség csökkentésének egyik lehetséges módja, ha a zöldhulladékot külön gyűjtik és komposztálják. Gödöllőn 2006-ban a házhoz menő zöldhulladék gyűjtéssel együtt beüzemeltek egy GORETM Cover rendszerű komposztáló üzemet, így a Zöld Híd Program részeként kiépült komposztáló rendszer működtetéséhez – bár nagyságban és felépítésben volt különbség – kellő tapasztalat állt rendelkezésre.


4. kép GORETM Cover komposztáló rendszer

A zöldhulladék házhoz menő gyűjtésének egyik problémája az edényzet kérdése. Eredetileg a lakosság hagyományos szemetes zsákban helyezhette ki a zöldhulladékot, azonban a gyűjtési mennyiségek ugrásszerű növekedése miatt nyilvánvalóvá vált, hogy a zsákok kiürítésére nincs kapacitás. A zsákokkal együtt történő aprítás miatt a komposzt átrostálása után nagy mennyiségű műanyag fóliadarab marad a késztermékben. Olyan zsákot kellett tehát keresni, amely megfizethető és lebomlik. A jelenlegi szabványnak megfelelő, adalékolt polietilén zsákokat tettek kötelezővé, így a rostálás után nem maradt semmilyen látható műanyag a komposztban. A Zöld Híd Komposzt rendelkezik forgalomba hozatali és felhasználási engedéllyel, valamint a Hungária Öko Garancia Kft. igazolásával.

A zöldhulladék további sarkalatos pontjai a szállítási távolság és a lakosság által „termelt” mennyiség. Jelenleg van olyan település, amely 60 km-re van a központtól, azaz a komposztálótól, ami jelentős szállítási költséget jelent. A komposzt ráadásul nem jut oda vissza, ahonnan az alapanyag származik, tehát jelentős költségekkel természetes tápanyagot vonnak el az eredeti biomasszából. Centralizáció helyett decentralizált rendszerekre lenne szükség, ahol a helyi mezőgazdasági gazdálkodóknak kellene komposztálni a felesleges lakossági biohulladékot, ezzel pótolva termőföldjeik tápanyag szükségletét.

Fontos tapasztalat, hogy míg a kisvárosi, agglomerációs övezetekben, valamint az üdülőterületeken nagy mennyiségben helyezi ki a lakosság a zöldhulladékot, addig a hagyományos falusi településeken minimális a mennyiség. Faluhelyen a fűkaszálékot, faleveleket, konyha előkészítés maradékait, stb. általában trágyadombra öntik, állatokkal etetik fel, egy részét elégetik, kiszórják a fák és bokrok alá, illetve több helyen beindították a házi komposztálást. Falusi környezetben a zöldhulladék gyűjtése felesleges, kötelezettséget előírni ésszerűtlen és gazdaságtalan.

2012 óta az Nkft. szorosan együttműködik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2) és a Szent István Egyetem (3) kutatócsoportjaival. A vizsgálatok többek között a lebomló és a biológiailag lebomló műanyagok összehasonlítására, PET hulladék és más, lebomló anyagok keverékéből előállított biológiailag lebomló műanyagok előállítására terjedtek ki. Az eredményekből számos szakmai és tudományos cikk, poszter, konferencia előadás, diploma- és szakdolgozat, illetve tudományos diákköri dolgozat és általuk megannyi szakmai ajánlás született (4). Az együttműködők célja, hogy olyan újrahasznosított műanyagot állítsanak elő, amely komposztálás során biológiailag lebomlik, fólia készíthető belőle, például zöldhulladék gyűjtésére alkalmas zsák.

Hulladék vége, lerakás

A hulladékgazdálkodási rendszerünk lényege abban testesül meg, hogy valamennyi elemének hatékony üzemeltetésével minél kisebb mennyiségű hulladékot helyezzünk lerakókba. A régi lerakási technológiákkal szemben a különböző előkezelési eljárások és az irányított rétegrendek alkalmazásával jobban tömörített hulladéktestet lehet képezni jelentősen megnövelve ezzel hulladéklerakóink élettartamát. A lerakók üzemeltetése során jelentős problémát jelent a csurgalékvíz kezelése. A nagy felületre leeső, kiszámíthatatlan mennyiségű csapadék a hulladéktesten átszivárogva jelentős mennyiségű szennyvizet eredményez, amelynek kezelését meg kell oldani. A csurgalékvíz mennyiség csökkentése érdekében a lerakómedencét négy önálló vízkormányzással rendelkező szektorra osztották, ezáltal a szigetelt csurgalékvíz medencébe csak abból a szektorból kerül víz, amelyben hulladék lerakás történik, míg az üres szektorokból a tiszta csapadékvíz csatornákon keresztül öntözőmedencébe kerül, a felesleg pedig övárkokon keresztül jut ki a természetbe.

A csapadékos időszakok másik problémája, hogy a stabilizált szerves anyag óriás molekuláin hidrátburok képződik, amely a vizet lassan adja le, ezért a tömörítést és a hulladék terítését végző célgép, a kompaktor megúszhat a hulladéktesten. A tényt 2011-ben a Szent István Egyetemen egy diplomadolgozat keretében labor kísérletekkel is alátámasztották (5). 

Kidobott pénz, vagy a jövő építése?

A Zöld Híd Programnak, fontos eleme a környezeti nevelés. Az Nkft. két telephelyén egy-egy oktatási referens koordinálja a szemlélet formálási tevékenységet, óvodások, általános és középiskolások, felsőoktatásban tanuló diákok és a felnőttek részére szerveznek tematikus programokat A csoportok szállítását az Nkft. saját busszal, díjmentesen biztosítja. 2010 óta 28 000 látogató ismerte meg a rendszer működését, több mint 50 helyi rendezvényen jelent meg gyűjtőjárművel, ugráló várral a Zöld Híd Sátor.

A rendszernek fontos szerepe van a felsőoktatásban is. Minden évben több hallgató gyakornokként kapcsolódik be az Nkft. munkájába, és az oktatási programok keretében is rendszeresek az üzemlátogatások. Több mint 200 felsőfokú hulladékgazdálkodási technológus ismerte meg a technológiát gyakorlat keretében, illetve a gyakorlati vizsgájuk során a helyszínen, a működő technológia ismeretéről adtak számot.

Az elmúlt években számos olyan hallgatói és oktatói kutatás történt, mint komposztálás, vagy hulladékösszetétel vizsgálat (6), amelyek eredményei a technológia ellenőrzését, javítását vagy fejlesztését szolgálták.

 … és ami kimaradt?

A Zöld Híd Program EU-s pályázati támogatással épült ki, hasonlóan a most átadott vagy átadás előtt lévő regionális rendszerekhez. Feladata egy komplex, regionális hulladékgazdálkodási rendszer üzemeltetése a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával, elsősorban a hulladékok kezelése – MBH, vagyis a mechanikai-biológiai hulladékkezelés, illetve a válogatás, komposztálás, lerakás- és ártalmatlanítása vonatkozásában. A rendszert működtető cég, a Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. tulajdonosa az Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás, tehát a közszolgáltató 100 százalékban önkormányzati tulajdonban van. Az Nkft. nemcsak hulladékkezelési technológiákat üzemeltet, hanem 45 településen ellátja a hulladék gyűjtés-szállítás közszolgáltatói feladatait is. Az Nkft. jellemzője más közszolgáltatókhoz hasonlóan, hogy nonprofit, így többek között nincs osztalék, a kiadás és a bevétel oldal egyenlege nulla. A bevétel elsősorban a lakossági díjakból és a haszonanyag értékesítéséből származik, a kiadás oldalon a napi működés mellett a tartalék képzés található (amortizációs és rekultivációs). A rezsidíj csökkentés következtében (amely a villamos energia és gáz közműszolgáltatás területén jelentős megtakarítást eredményezett a háztartásoknak) az Nkft. bevétele 10 százalékkal csökkent, ugyanekkor a kiadási oldal megnövekedett az új adók és járulékok (e-útdíj, a felügyeleti díj, a lerakási járulék, a banki tranzakciós járulék) bevezetésével. A díjmegállapítás hatósági körbe kerülésével az új terhek már nem építhetőek be a közszolgáltatási díjakba. Amíg egy családnak a hulladékdíj csökkentése éves szinten 2-3 ezer forint körüli megtakarítást jelent, addig az Nkft. esetében közel 200 millió forintos bevételkiesést és 100 millió forintot meghaladó költségnövekedést okozott. Olyan regionális rendszernél, ahol az EU támogatás feltételeként 20 év távlatú pénzügyi tervet fogadtak el, a vállalt fenntarthatóság feltételei sérülnek, mert a napi kiadásokat a jövőbeni pótlások és fejlesztések elkülönített tőketartalékból kell fedezni.


4. ábra A Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. bevételeinek és kiadásainak változása

 Más út

Az hulladék lerakás elkerülése, minél több csomagolóanyag anyagában történő újrahasznosítása egyértelmű cél, nem elsősorban az EU elvárásai miatt, hanem egy környezettudatos, jövő generációk egészséges környezethez való jogát figyelembe vevő társadalmi igény és igényesség miatt is.

Az eredményesség érdekében a szelektív hulladékgyűjtést elsősorban a hasznosításra kerülő anyagáramokon keresztül kellene támogatni, ez most töredéke a valós költségeknek. Valós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a potenciálisan hasznosítható anyagot még a fogyasztónál eltérítik a vegyes hulladéktól. A lakosság tájékoztatását leghatékonyabban a közszolgáltatók tudják ellátni, például egy olyan lakossági tanácsadó szolgálat felállításával, mint ami Ausztriában is működik.  A hasznosítható anyagok kiválogatása utáni maradék még mindig magas fűtőértékű, ennek energetikai hasznosítása jelenti a gazdaságos megoldást ugyanúgy, ahogy a vegyes hulladékból kiválogatott RDF-nek is.

Jelenleg a válogatott hasznosítható anyagok csak nyomott áron értékesíthetőek. A hasznosítást támogatni kell, erősítve a haszonanyag áramok után kapható támogatást. A közszolgáltatók rendkívül bürokratikus teljesítésigazolási eljárással juthatnak a támogatási összegekhez, valamint bonyolult kereskedelmi tevékenységet is folytatniuk kell az értékesítési bevételeik maximalizálása érdekében, amelyek értékes erőforrásokat vonnak el a tényleges szakmai munkától.

Néhány szakmai javaslat is megfogalmazódott az Nkft. ötéves üzemeltetési tapasztalata alapján, amelyek segíthetik a valós előrelépést a szakmai döntéshozók részére. A zöld hulladék kezelése terén például óvakodni kell a nagy, centralizált rendszerek kiépítésétől. Gazdaságtalan az alapanyagot 60-70 kilométerre szállítani, majd drága technológiával komposztot előállítani, mivel a komposzt nagy mennyiségben nehezen eladható. Helyi mezőgazdasági vállalkozók ösztönzésével, egyszerű, nyitott forgatásos rendszerekkel kell komposztálni és a saját termőföldeken felhasználni. Támogatni kell a lakosság házi komposztálási tevékenységét, akár a közszolgáltatási díjakban adott kedvezménnyel. Folyamatos tájékoztatást kell folytatni a tiszta zöldhulladék elkülönített gyűjtése és a háztartásban előállított komposzt felhasználására vonatkozóan.

Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. nem törekszik a problémák elfedésére, hanem mint közszolgáltatót a jobbító szándék vezérli. A Zöld Híd és a többi közszolgáltató sem a lakosságot sanyargató, ártó szervezet, mert minden társaságnál szakmailag felkészült, elhivatott emberek látják el feladatukat, takarítják el a mások által megtermelt szemetet, vigyáznak környezetünkre.

A greenfo számára összeállította Farkas Balázs és Hartman Mátyás
 


(1) Lovas Evelin: Hulladékgazdálkodás felsőfokon (http://greenfo.hu/hirek/2014/03/02/hulladekgazdalkodas-felsofokon)

(2) Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Műanyag- és Gumiipari Laboratórium

(3) Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezetbiztonsági és Ökotoxikológiai Tanszék, valamint Talajtani és Agrokémiai Tanszék

(4) Bordós G., Háhn J., Hartman M., Kriszt B., Szoboszlay S.:  Minek minősítselek? Vajon a biológiai úton lebomló műanyag csomagolás környezetbarát termék vagy a fogyasztók megtévesztése? Zöld Ipar Magazin, IV. évfolyam, 2014. június, 20-22.

Bordós G., Háhn J., Hartman M., Kriszt B., Vargha V. Szoboszlay S. (2014) Investigation of the microbiological degradation of plastic films. International cobference on bio-friendly polymers and polymer additives: from scientific aspect to processing and applications (Budapest, 2014-május 19-21.). Palatinus Print Kft., p. 44 (ISBN 978-963-08-9492-0) – absztrak (előadás)

(5) Kavecsánszki A. (2011):  Mechanikai-biológiai hulladékkezelés és a stabilizált hulladék vizsgálata SZIE MKK KTI Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék (diplomadolgozat)

(6) Köles Sz. (2011): A gödöllői települési szilárd hulladék összetételének részletes vizsgálata a regionális hulladékgazdálkodás tükrében, SZIE MKK KTI Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék (szakdolgozat)

 

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek