Magyarország jövőbeli energaigényének fedezéséhez nincs szükség atomerőműre. Az összes energiafelhasználás akár 50%-a, a termelt áram pedig 80%-a is származhat megújulókból 2050-re, a szükségletek akkor is biztonságosan elláthatóak maradnak.
Ez derül ki a német Wuppertal Institut és az Energiaklub most elkészült energetikai modelljeinek eredményeiből. A zöld forgatókönyv követése nem csak a klímavédelem és az energiabiztonság szempontjából, hanem gazdaságilag is egyértelműen kedvezőbb, azaz olcsóbb, mint a hivatalos magyar energiapolitika által javasolt út. Az európai Zöldek által megrendelt kutatás célja az volt, hogy megismerjük Paks II alternatíváit, hogy Magyarország előtt milyen lehetőségek állnak, és tényleg Paks II lenne a legjobb megoldás. Magyarország jövőbeli energiarendszerének teljes körű, összes szektorra kiterjedő vizsgálata során jelentős energiaigény-csökkentési és megújulós potenciált azonosítottunk, és négy különböző energia forgatókönyvet dolgoztunk ki, modelleztünk és vizsgáltunk meg részletesen:
- A hivatalos magyar, a Nemzeti Energiastratégiára alapuló jövőkép az ATOM nevet kapta. Ebben Paks II és jelentős gázerőművi-kapacitások megépítésével, mérsékelt megújulóenergia-felhasználással, és az energiaigény kismértékű növekedésével számoltunk.
- A ZÖLD forgatókönyv azt vizsgálja, milyen lenne a jövő, ha a technológiailag és gazdaságilag is megvalósítható megújuló és energiahatékonysági potenciál jelentős részét kiaknáznánk, több mint 40%-os végső energiamegtakarítást elérve 2050-re.
- A két KÖZTES forgatókönyv pedig azt vizsgálja, hogy egyik esetben a megújulókra, a másikban pedig inkább az energiatakarékosságra fókuszálva milyen következményekkel járna Paks II kiváltása.
A végső energiafogyasztás alakulása az egyes forgatókönyvekben (a KÖZTES-A szcenárióban a végső energiafogyasztás megegyezik az ATOM forgatókönyvével, ezért az ábrán ezt a forgatókönyvet nem jelöltük külön)Az összes forgatókönyv megvalósítása jelentős beruházásokat igényel a következő évtizedekben, mivel a meglévő energiatermelési infrastruktúra jelentősen elöregedett, nem hatékony, így alapos átalakításokra, fejlesztésekre szorul.
Abban az esetben, ha az ország az ATOM szcenárió, azaz elsősorban a fosszilis és nukleáris kapacitások fejlesztése mellett dönt, akkor már a következő években, 2030 előtt magas beruházási költségek jelentkeznek az új paksi atomerőművi blokkok felépítése kapcsán. Ha az ország inkább a ZÖLD vagy a KÖZTES szcenáriók, azaz a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság mellett teszi le a voksát, akkor a költségek később, időben jobban elosztva jelentkeznek.
Az ATOM forgatókönyvben az új atomerőmű beruházási költségei mellett jelentős tüzelőanyag-költséggel kell számolni hosszú távon, amelyhez a szén-dioxid-kibocsátások magas költsége kapcsolódik. A még működő hagyományos erőművek tüzelőanyag-költsége 2030-ban még a ZÖLD forgatókönyvben is jelentős összeget tesz ki, 2050-re viszont e tekintetben jelentős különbségek várhatóak az ATOM és a ZÖLD forgatókönyv között.
2030 és 2050 között a ZÖLD forgatókönyv beruházási és a hálózatfejlesztés költségei ugyan magasabbak, mint az ATOM szcenárióban, összességében azonban jelentős költségcsökkentés érhető el a kisebb tüzelőanyag-igény illetve a szén-dioxid-kibocsátás költségének alacsony szintje miatt. Így a villamosenergia-rendszer összes költsége – beleértve az erőművi beruházásokat, a hálózattal kapcsolatos fejlesztéseket, a szén-dioxid-kibocsátás költségét és a tüzelőanyag-költségeket is – az ATOM szcenárióban 2030-ig 52 milliárd euró, a ZÖLD szcenárióban pedig 41 milliárd eurót tesz ki, míg a 2030-2050 időszakban 130, illetve 87 milliárd euró becsülhető. Látható, hogy ha a két időszak költségeit összesítjük, akkor a mától 2050-ig terjedő időszakban az atom forgatókönyv teljes költsége több mint 180 milliárd, míg a zöld úté kevesebb mint 130 milliárd euró.
- Lásd még: Atom nélkül olcsóbb lehetne az energia
Kapcsolódó anyagok: