A rovat kizárólagos támogatója

Fájóan hiányzik a letisztult beszéd a Paks-ügy kapcsán, amely pedig fontosságának megfelelő komolyságot igényelne. És nem csak a mérnökuralom felkent szakértői részéről, hanem mindenki részéről, aki kicsit is érintett az országa dolgaiban. Vannak kérdések, amelyek tisztán látásához nem kell szakértőnek lenni. A Kisközösségi Program munkatársainak állásfoglalása a tervezett atomerőmű-blokkok kapcsán.

Kormánypárti elborultság a támogatás – vegytiszta ellenzéki propaganda az ellenzés?
Riasztóan monomániás tünet társadalmunktól, hogy alig képes a pártpolitizáló gondolati reflexek közül kilátva rangján kezelni a paksi bővítés kérdését. Ahogy az atompártiság közös volt a jelenlegi és volt kormánypártok között, a bűnük is közös abban, hogy nem mérték fel megfelelő körültekintéssel a nemzeti érdeket, nem vizsgálták meg rendesen az alternatívákat (lásd később), és egyáltalán, hogy segítettek odáig zülleszteni a magyarországi közgondolkodást, hogy az most immungyengén és szélütötten áll az évszázad stratégiai döntésének küszöbén.

Vannak politikusok, akik politikai érdekből mást mondanak, mint azelőtt? Ugyan már! Megszokhattuk. Erre szót is kár vesztegetni. Egymás között viszont nem ártana megegyezni egy olyan minimumban, mely szerint nem feltétlenül azért támogatja valaki a paksi bővítést, mert Orbán-rajongó. És nem feltétlenül azért támadja, mert ordító ellenzéki. Lehet, hogy csak gondolkodnak. Esetleg másként. Állítólag szabad. Van ám kérdés, amely jócskán képes meghaladni a magyar pártpolitika hatlövetűinek kaliberét. A magyar közélet elmúlt évtizedei igazán kiépíthettek volna már egy konstruktív gyanakvást mindenkiben a saját elfogultságaival szemben is. Lehet, hogy akkor tudnánk beszélgetni, és közösen szólni a megválasztottaknak, hogy bizonyos kérdésekben azért ácsi!

Az állásfoglalás a Viridis blogon olvasható >>>> 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek