Vajon milyen gyorsan terjed el a világon az USA-ból indult palaolaj- és palagáz-forradalom? A válasz a következő évtizedekben alapvetően meghatározhatja a szénhidrogének piacát.
Történelmi magasságba emelkedik januárban a palaolaj-kitermelés az USA-ban – jelezte az amerikai kormány energiainformációs hivatala (EIA), utalva rá, hogy az új technológiák révén feltartóztathatatlanul bővül a tengerentúli nem hagyományos szénhidrogén-kitermelés. Egy év alatt a negyedével nőtt a palaolaj-felhozatal, amely a három legnagyobb lelőhelyen elérte a napi 3,6 millió hordót (1 hordó = 159 liter), és ezzel az USA teljes olajtermelése 1989 óta először haladta meg a napi 8 millió hordót. A palagáztermelés pedig 13 százalékkal emelkedik, és immár több mint a felét adja a napi 2 milliárd köbméteres teljes gázfelhozatalnak.
A világ legnagyobb szénhidrogén-fogyasztó országának számító USA valóban afelé halad, hogy 2030-ra önellátóvá válik az energiaellátásban? Az előrejelzések alapján egyelőre úgy tűnik, hogy igen. Nemcsak amerikai kormányhivatalok, de a BP brit olajmulti vagy a fogyasztó országokat tömörítő, párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) prognózisai is azt mutatják, hogy 2020-ra – Oroszországot és Szaúd-Arábiát megelőzve – az USA lesz a világ legnagyobb kőolajtermelője, elsősorban a palaolajbőségnek köszönhetően.
Sokan kételkednek azonban az amerikai palaláz globális elterjedésében. Első érvük, hogy az amerikai palaolaj-termelés főként két szövetségi államra, Texasra és Észak-Dakotára összpontosul. A többi – Oklahoma, Új-Mexikó, Colorado, Utah, Wyoming és Kansas – együttesen is csak marginális szerepet játszik. (A palagáz kitermelése egyenletesebben oszlik el az országban.) A tamáskodók másik érve, hogy az USA-n kívül elenyésző a palaolaj- és palagáztermelés. A lengyelországi és kínai próbafúrások nem voltak meggyőzőek, és eddig csak kevés kutatófúrást végeztek a feltehetően jelentős nem hagyományos tartalékokkal rendelkező országokban, mint például Argentínában vagy Nagy-Britanniában. A szkeptikusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az USA-ban megfelelő a szabályozási környezet, és a kitermelés szempontjából kedvezőek a geológiai képződmények, de máshol nem ez a helyzet.
Korai eleve lebecsülni a nem hagyományos forrásokat – mondják más szakértők, hiszen az EIA júniusi jelentése szerint a világon több mint 150 olyan jelentős palaképződmény van, amelyik nagy mennyiségű olajat és gázt rejthet: 22 az USA-ban, 137 pedig 41 másik országban. És ha csak tucatnyi bizonyul olyan bő forrásnak, mint az észak-dakotai Bakken vagy a texasi Eagle Ford – a napi felhozatal már mindkettőnél meghaladja az egymillió hordót –, az is jelentős hatást gyakorol a globális ellátásra.
Másfelől a palakőzet földtani szerkezete igen eltérő lehet, különbözhet a lemezek méretében, a porózusságban, a szervesanyag-tartalomban, a nyomásban, és legfőképp abban, hogyan törhető. A technológia lényege ugyanis az úgynevezett hidraulikus repesztés, melynek során vegyszerek segítségével kiszabadul a kőzetből az olaj és a gáz. A műszaki megoldás azonban sokféle lehet, főként a horizontális fúrások hossza, a repesztés szakaszolása, az alkalmazott nyomás nagysága, a kemikáliák használata tekintetében.
A leghatékonyabb technológia megtalálása Texasban és Észak-Dakotában sem ment egyik napról a másikra. A Bakken-mezőn például 2005-ben kezdődtek a fúrások, és az akkori 219 lyukkal szemben 2012-ben már több mint ötezret fúrtak, a termelés pedig napi 5 ezerről egymillió hordóra nőtt. Szükség volt olyan pionírokra is, mint a Bakken-terület fő kitermelőjének, a Continental Resources cégnek a tulajdonosa, Harold Hamm, aki a kudarcok és kishitűek bírálatai ellenére kitartott.
Hasonló megszállottság jellemezte az idén júliusban, 94 évesen meghalt George Mitchellt, a hidraulikus repesztés egyik atyját, aki a texasi Barnett-mezőben már az 1980-as években elkezdte a fúrásokat, míg rá nem talált a palagáz hatékony kitermelési módjára (HVG, 2013. augusztus 10.). Hamm és Mitchell olyan technológiákat – repesztést és horizontális fúrást – alkalmazott, amelyek már az 1940-es évektől léteznek. A kitartásra tehát máshol is szükség lesz, mivel a technológiának a helyi sajátosságokhoz igazítása időt és tőkét igényel.
A világ kőolajtermelésének 6–9 százalékát adhatja majd 2030-ra a palából nyert rész, és ennek a mennyiségnek a kétharmada az USA-ból fog származni. Ha tehát terjed is a palaláz a világon, az ütem lassúbb lesz a vártnál. A világ egyik legnagyobb olajszolgáltató vállalata, az amerikai Schlumberger szerint a palaforradalom első szakasza legalább két évtizedet vett igénybe, és korántsem biztos, hogy a most kezdődő második hamarabb érik be. Ráadásul az észak-amerikai képződményekkel szemben például a kínai palamedencék kevésbé törékenyek és jóval agyagosabbak.
Az EIA friss jelentése szerint a mai technológiák segítségével 345 milliárd hordó olaj és 200 milliárd köbméter földgáz nyerhető ki globális palalelőhelyekből. Ami azt jelenti, hogy az újabb eljárások és innovációk révén a palakőzetekben lévő szénhidrogén-tartalék tovább nőhet. Jelenleg a legnagyobb palaolaj-tartalékkal Oroszország, az USA, Kína és Argentína rendelkezik, a palagáznál pedig az USA, Kína, Argentína és Algéria a sorrend.
A palában lévő szénhidrogénkészleteknek, a kanadai homokolajnak és a hagyományos kőolaj és földgáz terjedő mélytengeri kitermelésének – amely utóbbi a Mexikói-öbölben, Brazíliában és Nyugat-Afrikában áll felfutás előtt – köszönhetően a következő jó másfél évtizedben csökken a függőség a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagországaitól. A kőolaj ára azonban az előrejelzések szerint a palaforradalom lassú terjedése és a globális kereslet növekedése miatt nem fog jelentősen zuhanni, a hordónkénti száz dollár körül marad. Vagyis jelen állás szerint a palarétegek szénhidrogénkincse inkább ahhoz járulhat hozzá, hogy a kőolajpiacon ne következzen be újabb árrobbanás.
Kapcsolódó anyagok:
Újabb palagáz elleni tüntetés Romániában
Startol a lengyel palagáz kitermelés
Felborítja a geopolitikát a palagáz
Dél-Afrikában is gyilkolhat a palagáz
A lengyelek 78 százalékának kell a palagáz
A Nagy Olajsvindli – ha a pala-boom… kipukkad
A palagáz nem kívánatos Európában
Bihar megye ellenzi a palagáz-kitermelést
