A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: mta.hu

Milyen hatásai vannak eddig a 2015 decemberében elfogadott párizsi éghajlatvédelmi egyezménynek? Korábbi környezetvédelmi megállapodások alapján mennyi kompromisszummal járhat a végrehajtása? Hogyan alakul Magyarország üvegházgáz-kibocsátása? Hogyan és mikorra lép ki az USA – Donald Trump elnök június 1-i bejelentése nyomán – az egyezményből? Többek között erről szervezett tudományos ülést az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottság Éghajlati Albizottsága, az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság Felkészülés a Klímaváltozásra Albizottsága és a Magyar Természettudományi Társulat. Az előadások most videón láthatók.

 

A Párizsi Megállapodás hatása az éghajlatváltozás elleni küzdelemre az Európai Unióban és Magyarországon 

A jelentős diplomáciai erőfeszítéssel összehozott éghajlatvédelmi egyezmény, a Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. Ennek az volt a feltétele, hogy – a 2015-ös mérések szerint – a globális üvegházgáz-kibocsátás legalább 55%-áért felelős legalább 55 ország ratifikálja. Magyarország 2016. október 5-én helyezte letétbe a ratifikációról szóló okmányát az ENSZ New York-i székházában – emlékeztetett előadásában Botos Barbara, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Klímapolitikai Főosztályának vezetője.

A Párizsi Megállapodás az első, minden ENSZ-tagállamot bevonó üvegházgáz-egyezmény. Fő célja, hogy a 21. század végére maximum 2 Celsius-fokkal emelkedjen a globális átlaghőmérséklet az ipari forradalom előtti szinthez képest, de az egyezmény kimondja: erőfeszítéseket kell tenni a maximum 1,5 fokos emelkedés érdekében.

Botos Barbara elmondta: valóban átfogó jellegű megállapodásról van szó, azonban a részletes feltételrendszer kialakítása folyamatban van, ezeket a következő években kell elfogadtatni. A részes felek által vállalt, országonként meghatározott hozzájárulások a közös éghajlatvédelmi cél eléréséhez ugyanis 2020-tól indulnak. Az előadó az USA kilépési szándékáról (amelyet a Trump-kormányzat augusztus 4-én jelentett be hivatalosan is az ENSZ-nek – a szerk. megj.) elmondta: az egyezmény értelmében ez nem következhet be 2020. november 4. előtt. Amit ennél korábban megtehet az Egyesült Államok kormánya, hogy 2020-ra szólóan semmitmondó üvegházgáz-csökkentési szándéknyilatkozatot nyújt be.

 

Botos Barbara előadása 0:20-kor kezdődik a videón.


A különböző légköri kibocsátásokkal kapcsolatos nemzetközi megállapodások

Nem csak a globális klímaprobléma vonatkozásában ütközött a 20. században hasonló jellegű problémákba a tudóstársadalom, majd ennek hatására a döntéshozói-politikusi réteg – hangsúlyozta előadásában Faragó Tibor, a földtudományok doktora, az ELTE Környezettudományi Doktori Iskola oktatója. Egyfelől a környezettudomány felismeri a környezeti probléma mértékét, hatását, kiterjedését, majd ezt környezetpolitikai elismerés követi. Kérdés, hogy a problémára adott válaszok, vállalások és teljesítésük megfelelő-e – magyarázta az előadó. A környezetterhelés, az antropogén környezeti kibocsátások egymáshoz hasonló okok, hajtóerők miatt gyors növekedésnek indultak a 20. század közepétől kezdve. Így gyors egymásutánban kellett foglalkozni a toxikus nehézfémek, a savasodást okozó szennyezők, a tartós szerves szennyezők, az ózonkárosítók és az üvegházhatású gázok problémájával.  A problémák kezelése csak fokozatosan lehetséges, és kompromisszumokkal jár. Ez az üvegházhatású gázok és a Párizsi Megállapodás esetében azt jelenti, hogy a részes felek vállalásai jelenleg ahhoz elegedők, hogy a környezetterhelés növekvő üteme valamennyire csökkenjen – mondta az előadó.
Faragó Tibor előadása 30:05-től látható.


Mit mutatnak a hazai kibocsátási adatok?

Szén-dioxidra átszámítva 6,2 tonnát tett ki az egy főre eső üvegházgáz-kibocsátás Magyarországon 2017 elején. Ez az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, az IPCC statisztikái szerint átlagos mennyiség a közepesen magas jövedelmű országok körében – mondta Kis-Kovács Gábor, az Országos Meteorológiai Szolgálat Nemzeti Emissziós Leltárak Osztályának vezetője. Összehasonlításként: az Európai Unióban az egy főre eső átlagos kibocsátás 8,5 tonna, Csehországban 12, Németországban 11, Lengyelországban 10, Szlovákiában 7,6 tonna/fő. Mindezt érdemes összevetni az Egyesült Államok 20,2 tonna/fő kibocsátásával, de már az 1,37 milliárd fős Kínában is 8,7 tonnát mértek; a 207 milliós lakosságú Brazíliában pedig 6,8 tonna/fő az átlagos kibocsátás.

A rendszerváltás után meredeken csökkent a kibocsátás Magyarországon, 1993 és 2006 között viszonylag stabil maradt, majd 2007-től lassan tovább csökkent. A hazai kibocsátás 30%-áért az ipar, 21%-áért a szállítás, 19%-áért a háztartások, 14%-áért a mezőgazdaság, 9%-áért a szolgáltatások, 6%-áért a hulladékkezelés a felelős (további 1% az egyéb kategóriában szerepel). Jelenleg az a trend, hogy az ipar kibocsátása visszatért a 2005-ös szintre, a szállításé nő, a háztartásoké és szolgáltatásoké (ez főleg az épületek kibocsátása) csökken, míg a mezőgazdaságé kismértékben nő – mutatta be az előadó.
Kis-Kovács Gábor előadása 58:13-tól látható.


Az IPCC tervei a hatodik jelentési ciklusban – bekapcsolódási lehetőségek

Az IPCC-t 1988-ban alapította két ENSZ-szervezet, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). A testület munkásságának legfontosabb eredményei az úgynevezett értékelő jelentések: a nemzetközi klímapolitika alapjait képező dokumentumokból eddig öt készült, 1990-ben, 1995-ben, 2001-ben, 2007-ben, valamint 2013–2014-ben – idézte fel Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-európai Egyetem professzora, az IPCC III. munkacsoportjának alelnöke. Az első jelentés alapján született meg az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye, az UNFCCC, a második után pedig a Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben a fejlett országok vállaltak kibocsátáscsökkentést.

A hatodik jelentési ciklust 2016–2022 között bonyolítják le. Ez rendhagyó módon három különjelentés kiadásával jár. Készül egy értékelés arról, mit eredményezne, ha a század végére csak 1,5 Celsius-fokot érne el a globális átlaghőmérséklet-emelkedés, egy másik az óceánokról, a hó- és a jégtakaróról, valamint a klímaváltozás és a földhasználat kapcsolatáról. A városok problémája is fontos ebben a jelentési ciklusban – magyarázta az előadó. Az IPCC munkájába a magyar szakemberek a hazai IPCC-fókuszponton keresztül kapcsolódhatnak be, illetve megfigyelőként nem kormányzati szervezetek, egyetemek is csatlakozhatnak a testülethez (Magyarországon még nincs ilyen szervezet). További részvételi mód olyan szakcikkek publikálása, amelyeket könnyen tudnak az IPCC szakértői hasznosítani. Szerzőként vagy bíráló szerkesztőként, illetve – ha az illető nem vállalja az előbbi munkakörrel járó tetemes többletmunkát – csak szakértő bírálóként is részt lehet venni a hatodik értékelő jelentés megszövegezésében.

Ürge-Vorsatz Diána előadása 1:23:27-től látható.


A Klímapolitika: Párizs előtt, Párizs után című tudományos ülést szakmai vita zárta, amely 1:52:19-től látható a videón. A vita levezető elnöke Bozó László, az MTA rendes tagja volt, akit azóta a Földtudományok Osztályának elnökévé választottak.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek