Új, agresszív és esetenként erősen allergén gyomnövények jelennek meg az éghajlatváltozás következményeként, miközben másfél évtized alatt még a parlagfűvel sem sikerült leszámolni.
Előrelátóak, hiszen húsz-harminc évre gondoskodnak saját utánpótlásukról, ravaszak, mert lerázzák ellenségeiket, és kozmopoliták, miután a globalizáció gyermekeiként a világ sok országában otthonosan érzik magukat. Ezek az úgynevezett inváziós növények, amelyek kiszorítják az őshonosokat, és nem egyszerűen más fajok helyébe lépnek, hanem agresszivitásukkal csökkentik a fajok sokszínűségét, a biodiverzitást. Néhány évtizede még 20-30 gyomfaj volt Magyarországon, ma pedig már csak 6-8 van. “Ők a nagy túlélők” – magyarázza a Csongrád megyei növényvédelmi igazgatóság vezetője, Hódi László, aki doktori disszertációját az egyik ilyen özönnövénygyanús fajról, a rézgyomról írta. A külföldi vizsgálatok alapján erősen allergén dudva néhány éve Csongrád megye déli részén furakodott be a kukorica és napraforgó közé, ma már Békés megye északi részén is hódít. Négyzetméterenként egyetlen tő rézgyom is képes kárt tenni a környezetében – állítja kutatásai alapján Hódi -, négy-öt tagbaszakadt szál pedig már a termés felét elviszi. Könnyű a rézgyomnak sikert sikerre halmoznia: magjai akár 20-25 év múlva is életképesek, kártevői pedig még nem honosodtak meg Magyarországon.
A veszélyre a környezetvédelmi tárca néhány hete elkészült nemzeti éghajlatváltozási stratégiája is felhívja a figyelmet, és feladatul szabja az inváziós növények visszaszorítását. Csakhogy számos, ma már elterjedt növény – mint például a rézgyom, a selyemkóró vagy a feketeüröm – esetében évekkel ezelőtt el kellett volna végezni a veszélyességi vizsgálatot ahhoz, hogy a kiirtásuk olcsóbb legyen. Az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, Botta-Dukát Zoltán szerint jelenleg a fáktól a cserjéken át a fűfélékig néhány száz olyan növényfaj él Magyarországon, amely korábban nem fordult elő. Bár ezek nagy része valószínűleg eltűnik, azt a tucatnyit viszont időben ki kellene szűrni, amelyik a lappangási évek után egyszer csak elözönli a környezetét. Botta-Dukát nem tud arról, hogy bármelyik szakminisztérium végeztetne ilyen vizsgálatot.
Pedig a parlagfű példáján igazán lehetne okulni. Az elterjedtsége alapján húsz éve még negyedik gyom ma már toronymagasan az első számú gaz, és évente 32 milliárd forint kiesést okoz a mezőgazdaságnak. Egészségkárosító hatása pedig legalább ekkora kiadással jár. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy másfél évtized alatt több mint háromszorosára nőtt az asztmások száma, és az új megbetegedések kétharmada allergiás eredetű. Az allergiagyógyszerekre évente több mint 20 milliárd forint megy el, és akkor még nem számoltunk az orvosi vizsgálatok és a kiesett munkaidő árával. Bár az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Aerobiológiai Hálózatának mérései szerint a parlagfű éves összpollenszáma az utóbbi esztendőkben valamelyest csökkent. Az ország számos pontján mégis heteken át száz fölött van, sőt helyenként a 600-700-at is eléri az egy köbméter levegőben mért napi pollenkoncentráció, holott az egészségügyi határérték mindössze 30.
Miközben a határban szaporodnak az új inváziós növények, a civilek és a hatóságok egymást okolják a parlagfűvel szembeni küzdelem eredménytelenségéért. A növényvédelmi törvény júliustól 2 millió forintról 5 millióra emelte ugyan a parlagfű miatt kiszabható bírság legmagasabb összegét, a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület így sem lát garanciát arra, hogy ezentúl kevesebb lesz a pollen. Egyrészt várhatóan csak a napokban készül el az a kormányrendelet, amely szabályozza az új bírságolási rendet, másrészt Juhászné Halász Judit elnök szerint a hatóságok nem tartják és nem is tartatják be a jogszabályokat. A külterületet a földhivatalok munkatársai még csak-csak bejárják, az önkormányzatok azonban nem figyelnek oda a területükre. Tény, hogy miközben 700 ezer hektár az erősen fertőzött terület, és szinte nincs olyan település, ahol ne lenne parlagfű, 2006-ban külterületen mindössze 8 ezer elhanyagolt hektár miatt mintegy ötezer esetben szabtak ki bírságot, az önkormányzatok pedig összesen 600 hektárnyi gyomos terület 1500 gazdáját büntették meg, együttesen alig 41 millió forintra. A civilek azt is kifogásolják, hogy a parlagfű elleni védekezés 2004-ben még 1,5 milliárd forintos kerete 2007-re már 820 millióra apadt, és az is a személyi jövedelemadó egy százalékának a felajánlásából származik.
Ezzel szemben a Parlagfűmentes Magyarországért tárcaközi bizottság elnöke, Péterfia Éva arra hivatkozik, hogy 2004 óta megháromszorozódott a gazos területek miatt kiszabott bírság összege, ráadásul a hatóságok ma már három napon belül kiirtják a felderített dudvát, és csak utólag nyújtják be az adók módjára behajtható számlát, míg korábban 120-150 napba is beletelt, mire az ingatlanok tulajdonosainál érvényt szereztek a kényszerkaszálásnak. Az elnök asszony szerint az igazi megoldást nem is a bírságolás jelenti, hanem a környezettudatosság, vagyis az, hogy senki se hagyja elgazosodni a környezetét. Ez a tudatosság azonban még a földművelők körében sem általános. A növényvédelmi szakemberek a földek egynegyedére becsülik azt a területet, ahol a gazdák a vetésforgót sem tartják be, vagyis évről évre ugyanazt a növényt ültetik egy-egy táblán, mondván, azt kell termelni, ami eladható. Bár az uniós támogatásoknak feltétele a “helyes mezőgazdasági gyakorlat”, így például a gyommentesítés, a HVG úgy tudja, ennek megszegése miatt még senkinek sem kellett visszafizetnie a támogatást.
Az államnak azonban nem szabad magára hagynia a gazdákat – állítja az éghajlatváltozási stratégiát megalapozó akadémiai program, a Vahava (változás – hatás – válaszadás) projekt irányítója, Láng István. Az akadémikus a HVG érdeklődésére hangsúlyozta, hogy a megváltozott időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás nagyon drága, a vízgazdálkodást segítő Vásárhelyi-terv tározói például több 10 milliárd forintba kerülnek. Ha viszont elmulasztjuk a védekezést, a kárelhárítás később ötször-tízszer annyiba fog kerülni, és ez az inváziós növények esetében is elmondható. A növényinvázió miatti vészharang megkongatásának mindenesetre annyi haszna legalább volt, hogy a tárcaközi bizottság a minap a rézgyomra is kiterjesztette az idén indult ötödik gyomfelmérési programot, és a tervek szerint a parlagfűre kivetett bírságot is súlyosbítja, ha a területen a másik gaz is elszaporodott. Ha pedig még így sem sikerül érvényt szerezni a klímastratégiai célnak, a gazdaság talán kikényszeríti a változásokat, legalábbis már vannak olyan befektetők, akik jó üzletet látnak a környezetvédelemben. A K&H Bank július 19-én hirdette meg új befektetési alapját, az Öko Alapot, amelyben olyan külföldi vállalatok részvényei vannak, amelyek a megújuló energia, a víz, a szennyvíz- és hulladékgazdálkodás vagy a környezetbarát közlekedés területén tevékenykednek.
