A rovat kizárólagos támogatója
greenfo/MTI

Ritka madarak túlélését biztosítják zsákmányuk maradéka által a pumák. Amerikai kutatók kiderítették, hogy a nagymacskák Patagóniában 100 négyzetkilométerenként mintegy 230 kilogramm húst hagynak hátra, ami létfontosságú az itt vészesen megritkult kondorkeselyűk és más dögevők számára.

Ez a pozitív ökológiai tényező általában kimarad a nagymacskák értékeléséből – figyelmeztetett Lawrence Mark Elbroch és Heiko Wittmer, a Kaliforniai Davis Egyetem kutatói a Biology Letters című folyóiratban. Mint rámutatnak, gyakran csak az hangzik el, hogy a pumák kilövésével növelni lehet veszélyeztetett zsákmányállataik számát, ezen kívül az ember és a háziállatok biztonságáról esik még szó.

A kutatók Patagónia Chilére eső középső részén kilenc pumát láttak el GPS-jeladóval – írja a Der Spiegel internetes kiadása. A nagymacskák helyzetéről kétóránként érkezett jelentés, 45-421 napon át. Ezen kívül felmérték az állatok zsákmányait. Fogságban élő nagymacskák fogyasztási szokásait és a jeladós pumák zsákmánynál töltött idejét alapul véve a szakemberek kiszámították, hogy mennyit fogyasztottak belőlük.

A pumák átlagosan fejenként bő hat zsákmányállatot ejtettek el havonta, összesen 350 patást és 83 apró gerincest a vizsgált időszakban. Egy számítógépes program segítségével a kutatók kiszámolták, hogy ebből mennyit fogyasztottak el maguk a pumák, és mennyit hagytak meg a dögevőknek. Segítők figyelték meg, és vették filmre, vagy a nyomok alapján azonosították, hogy milyen állatok környékezték meg a tetemeket.

Az elejtett patások 43 százalékát keresték fel kondorkeselyűk, rajtuk kívül tizenegy további dögevő gerincest dokumentáltak, köztük hollókeselyűt, Culpeo pamparókát, patagóniai bűzösborzot, bóbitás karakarát. A kutatók számításai szerint az 1100 négyzetkilométeres területen havi 2553 kilogramm "hússzállítmány" érkezik a dögevőknek. És ez óvatos becslés, mivel az "átutazóban lévő" pumák zsákmányait nem számították bele.

A 100 négyzetkilométerre eső 232 kilóval a nagymacskák több mint háromszoros húsmennyiséget hagynak hátra, mint az amerikai Yellowstone Nemzeti Park farkasai az ottani számítások szerint, annak ellenére, hogy azok jóval sűrűbben lakják a területet. Ennek a magyarázata az, hogy a farkasfalkának könnyebb egy ültő helyében szőröstül-bőröstül felfalni a zsákmányt, mint a magányos pumának. Ezen kívül a macskafélék sokkal inkább kerülik a dögevőkkel való konfliktusokat, mint a farkas – írják a kutatók. A puma haszonértékét ehhez képest egyelőre alig veszik figyelembe a hatóságok és a döntéshozók.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek