A rovat kizárólagos támogatója

A klímaváltozás, a felszín alatti vizek pazarló használata és a túlzásba vitt vízelvezetés együttesen szárítják ki Magyarországot. A NextGeneration EU támogatáscsomagja azonban példátlan lehetőséget ad hazánknak arra, hogy vízgazdálkodási rendszerünk rossz berögződésein változtathassunk. Kérdés, hogy tudunk-e élni a kínálkozó lehetőségekkel?

Jelenleg is zajlanak az Európai Unió történetének legnagyobb gazdasági ösztönző csomagjáról, a NextGeneration EU támogatásokról szóló egyeztetések. A csomag jelentős részét a 672,5 milliárd euró keretösszegű Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (HEE) teszi ki, amelynek célja a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak enyhítése és az uniós országok válságokkal szembeni ellenálló képességének javítása fenntartható módon, a zöld átállás és digitalizáció eszközeivel. A finanszírozási csomag támogatásaiból Magyarország 5797,1 milliárd forinttal részesül, ebből az összegből vízgazdálkodási fejlesztésekre 163,54 milliárd forintot fordítana hazánk. Csakhogy a tervezett beruházások az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást segítő átfogó változtatások helyett egy rugalmatlan, vízpazarló rendszerre alapozott gazdálkodás fenntartását szolgálják.

Az alkalmazkodó földhasználat kulcskérdés

A HEE finanszírozási hátteret nyújthatna hazánknak a zöld átállásra a vízgazdálkodásban is. Csakhogy a jelenlegi tervekben szereplő, csaknem 165 milliárdos vízgazdálkodási keretnek mindössze 4%-át teszik ki azok a tervek, amelyek táji adottságokhoz igazodva, természetes vízmegtartó módszerekre alapozott megoldásokat tartalmaznak. A pénzek elosztásáról szóló magyar tervezet ugyanis a vízgazdálkodási források több mint 95%-át klasszikus öntözésfejlesztési beruházásokra fordítaná.

“A tervezetben szereplő költséges vízpótló rendszerek egy fenntarthatatlan mezőgazdasági termelésszerkezet rögzülését okozhatják, ami még inkább rugalmatlanná teheti a változásokhoz jelenleg is nehezen alkalmazkodó vízgazdálkodási rendszert hazánkban” – mondta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.

“A probléma fontos eleme, hogy még a leginkább vízhiányos területekre is sokszor rendkívül vízigényes növényeket ültetünk, a belvizet és a hirtelen lezúduló csapadékok vizét pedig azonnal elvezetjük, hogy a földeken álló víz ne okozzon problémát a gazdálkodás során. Mindez tovább szárítja a tájat, ezáltal folyamatosan növekszik az öntözésből származó vízigény. Könnyen belátható, hogy ez legkevésbé sem fenntartható megoldás” – tette hozzá a szakértő, aki úgy véli, az öntözésfejlesztés mellett legalább ugyanekkora forrásból természetes módszerekre alapozott vízmegtartó megoldásokat és területhasználat-váltást kellene támogatni a HEE nyújtotta forrásból.

Kiszáradt kútból kinőtt fa a Homokhátságon

Nem oldódik meg a Homokhátság problémája

Az öntözésfejlesztési tervek nagyobb folyóink vízkészletére alapozva szolgálnák ki a mezőgazdasági területek vízigényét. A beruházások egyebek mellett a Mezőhegyes környéki földek, valamint Rábaköz-Tóköz öntözési vízigényét biztosítanák, és még az osztrák földekre is jutna a magyar öntözővízből, utóbbi beruházás a – bősi erőmű megépülése óta vízhiányos – Mosoni-Dunából vezetné át a vizet a határon. A tervezet legnagyobb költségvetésű eleme a rendkívül vízhiányos Duna-Tisza-közi Homokhátság vízpótlásáról szól, amelynek vízigényét északnyugaton a Dunából, keleten a Tiszából biztosítanák. A folyókból elvezetett vizet napelemmel működtetett szivattyúrendszeren keresztül juttatnák fel a hátság magasabb területeire.

“Homokhátsági területeink lassan félsivataggá válnak, az ilyen tájakon minden csepp víz érték, mégis belvízelvezető csatornák sűrű hálózata szabdalja, szárítja a tájat. A csatornák lezárása és a természetes módszerekre alapozott vízmegtartás nagy területen megvalósítható – áldásos hatásaihoz mérve igen kis költségvetésből -, azonban ilyen beruházásokat alig tartalmaz a magyar terv. Ezzel szemben a milliárdokból kiépített szivattyú- és öntözőrendszer hatásterülete csupán 25 000 hektár, ami soknak tűnhet, de ez csak 2,5%-a a megközelítőleg 10 000 km2 területű Duna-Tisza-közi Homokhátságnak” – vázolta a problémát Dedák Dalma. “Szerencsések azok a gazdák, akiknek a földjét a beruházások hatásterülete érinteni fogja, de mi lesz mindazokkal, akik számára nem jut öntözővíz? A mezőgazdaság ellenálló képességének javításához a jóval hatékonyabb és igazságosabb elosztást eredményező vízmegtartó gazdálkodási lehetőségeket kellene támogatni. A milliárdos összegekből a szárazodás kiváltó okait kellene kezelni, nem pedig a tüneteit” – fejezte be.

Ritka lehetőséget szalaszt el Magyarország, ha most nem cselekszünk a fenntartható vízgazdálkodás érdekében, ezért a WWF Magyarország arra kéri a döntéshozókat, hogy a természetes módszerekre alapozott vízvisszatartás legalább akkora súllyal kerüljön be a magyar HEE tervezetébe – és a mindenkori vízgazdálkodási gyakorlatba -, mint az öntözésfejlesztés.

A WWF Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervéhez írt részletes véleménye itt olvasható >>>

Nyitókép: Hortobágy csatorna Dedák Dalma/WWF

 

Mennyire lesz zöld a 2500 milliárdos uniós támogatás?
Az elmúlt napokban repkedtek az ezermilliárdok a hírekben, annak kapcsán, hogy az Európa Unió támogatást indít Ellenállóképességi és Helyreállítási Eszköz néven, melynek célja a koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítése, valamint az európai gazdaságok és társadalmak fenntarthatóbbá, ellenállóbbá tétele, illetve a zöld és digitális átmenet megvalósítása. Magyarország 5760 milliárd forintot kérhetne, de nem él csak a felével. Mire  használnánk fel? Civil vélemények és kételyek.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek