Nem a megawattokról és a költségekről kellett volna beszélni a társadalmi vitában, hanem arról, hogy Magyarország lakossága vállalja-e a paksi atomerőmű új blokkjainak építésével és a következményekkel járó kockázatot – mondta Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace Magyarország igazgatója „A Roszatom kockázatai” című tanulmányukat bemutató sajtótájékoztatón.
A nukleáris energia használata még normál működési körülmények között is kockázatot jelent, hiszen nem tekinthetünk el a környezetszennyezéstől, a nagy aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésének vagy az úgynevezett újrahasznosításnak, szakszóval a reprocesszálásnak a körülményeitől – indokolta a környezetvédő szervezet igazgatója bevezetőjében a tanulmány elkészítésnek szükségességét.
Mint ismert a magyar kormány idén januárban kötött nemzetközi szerződést a paksi atomerőmű új blokkjainak építéséről az orosz Roszatommal, és az ehhez szükséges hitel felvételéről az orosz állammal. A bejelentés a közvélemény számára váratlanul történt, hiszen semmi nem indokolta az építkezés sürgősségét, és nem sokkal korábban még nemzetközi tender kiírásáról volt szó. Azonban a legmeglepőbb az volt, hogy rendkívüli gyorsasággal szavaztatták meg az Országgyűléssel a nemzetközi szerződés elfogadását, az előzetes társadalmi és szakmai vitára nem volt lehetőség. Szegfalvi Zsolt elmondta, hogy több alkalommal próbáltak információt szerezni a szerződés tartalmáról a döntést megelőző szakmai tanulmányokról, a pénzügyi számításokról, de érdemben nem kaptak választ. Egyebek mellet ez volt az oka annak, hogy a tanulmányt megjelentették, amelynek adatait a Greenpeace nemzetközi szakértői éveken keresztül gyűjtötték, azért, hogy a kormányok és a lakosok tisztában legyenek a Roszatom teljes mértékben átláthatatlan működésével.
A tanulmány itt is: A Roszatom kockázatai Greenpeace jelentés (1,7 MB pdf.)
Egyébként a tanulmány alcíme is sokat mondó: „Az orosz állami atomenergetikai vállalat zavaros ügyeinek és történetének bemutatása”. Szegfalvi Zsolt felsorolta a legsúlyosabb problémákat: a Roszatom teljesen összefonódik az orosz állam vezetésével, például a cég vezetőjének a kinevezése az orosz államelnök feladata, a vállalat feladatait, költségvetését is a kormány határozza meg. A Roszatom jelenlegi vezetője egy volt miniszterelnök. A nukleáris óriáscégnek nem nyilvánosak az adatai, bármit államtitokká lehet minősíteni. Jelentős a Roszatom állami támogatása is, a támogatás és a bevétel különbségét az orosz állampolgárok adójából fizetik. De nem lehet eltekinteni attól a ténytől sem, hogy a hadiipari és polgári célú működés nem válik el egymástól. Vagyis összefoglalva: a Roszatom működése átláthatatlan, gazdaságilag életképtelen, mert állami támogatásra szorul, és működése összefonódik a hadiiparral.
Szegfalvi Zsolt példákkal is szemléltette a tanulmány megállapításait, a bulgáriai Belene atomerőmű építésénél a tervezett költségek a 2-2.5 millió euróról már 10 millió euró felé közeledtek, amikor a bolgár kormány a leállításról döntött. (Az atomerőmű építéseknél egyébként gyakori a költségek jelentős emelkedése és a határidő csúszás, ennek egyik oka a fukusimai atomkatasztrófa után a biztonsági előírások növekedése, ez történt a finnországi Olkiluoto atomerőmű esetében is, amelyet a francia Areva cég épít.) Ezek után mi a garancia arra, hogy a paksi új blokkok időben és a tervezett áron készülnek el?
A Greenpeace úgy véli, hogy a paksi bővítésről szóló Roszatom szerződés mind a nemzetgazdaságot, mind az energiabiztonságot veszélyezteti, ezért felszólítják a kormányt, hogy álljon el a szerződéstől.
Az atomáram árnyoldala
Miközben a kormányzati propaganda az atomenergia használatának szükségességéről és nélkülözhetetlenségéről, sőt klímabarát voltáról szól „Paksnak nincs alternatívája”, addig igen kevés szó esik a későbbi problémákról, elsősorban a kiégett fűtőelemek elhelyezésének kérdéséről. A tervek szerint a paksi fűtőelemek Oroszország sugárszennyezett területére kerülnének, ahol ma is súlyos terhelés éri az ott élőket és dolgozókat. A szerződés állítólag rendezi ezt a kérdést: az új blokkok nagy aktivitású és hosszú élettartamú sugárzó hulladékát az orosz fél Mayakba, az Uraltól keletre fekvő Cseljabinszk közelében lévő nukleáris újrafeldolgozó üzembe szállítja, és később, a feldolgozás után küldi vissza Magyarországra.
Vakil Batirzsin az Új-Muszljumovóba vezető úton
A Mayak nukleáris üzem a világ egyik legszennyezettebb környezetében működik, hiszen a negyvenes évek vége óta a szovjet atomipar összes hulladéka ide került. Az igen veszélyes üzem nagymértékben szennyezte a környezetét, hiszen sokáig a Tecsa folyóba engedték a radioaktív anyagokat. Ráadásul az üzem területén több súlyos baleset is történt, az 1957-ben egy radioaktív hulladéktárolóban történt robbanás, aminek a hatása alig volt kisebb a csernobili atomkatasztrófánál, a hétfokú nukleáris baleseti skálán hatosnak minősítették a balesetet, amelynek ténye sokáig titok maradt. 1967-ben pedig egy aszályos időszak után kiszáradt a Kacsaj-tó, és a fenéken megülepedő szennyezett, sugárzó por szétterült a környéken.
A működés és a balesetek miatt a Mayak nukleáris üzem környezetében 15-20 ezer km2 szennyeződött el, tízezer embert telepítettek ki. A Mayak környéki településeken nagyon sok a rákos beteg és a fejlődési rendellenességgel született gyerek. A betegek pedig alig kapnak ellátást. A szennyezettséget jól jellemzi, hogy fával nem tudnak fűteni a lakosok, a tűzifa hamuja is radioaktív.
A Greeenpeace 2007-ben a mayaki területről készített részletes tanulmányt: Mayak: A 50 Year Tragedy ill. ennek 8 oldalas összefoglalója >>>
A mayaki erőmű környékén egy körülbelül 180 km2-nyi terület hivatalosan még ma sem közelíthető meg. Ennek a tiltott zónának a határáig jutott el szeptemberben Mező János, a Greenpeace hazai szervezetének energia és klíma kampányfelelőse. A környezetvédelmi túrát az orosz Greenpeace aktivisták segítségével szervezték, a résztvevők hivatalos meghívólevéllel, útlevéllel, vízummal rendelkeztek, de az elzárt területre nem jutottak be, oda külföldiek nem léphetnek be. A területről ugyan a lakosok többségét kitelepítették, de a kevésbé szennyezett részen még sokan élnek. Mező János találkozott egy orosz ügyvédnővel, Nagyezsda Kupetovával, aki hosszú ideje jegyzi fel a falujában és a környéken élő betegek és elhunytak adatait. Az ügyvédnő húsz éve küzd az ott élők jogaiért, azért, hogy az ott rekedt lakosokat is kitelepítsék. Ide, ebbe a térségbe, a Mayak nukleáris üzembe kerülnének a paksi kiégett fűtőelem is, tovább fokozva az ott élők szenvedését. A környezetvédők méréseket végeztek a lezárt terület környékén, ahol még ma is jelentős radioaktivitást lehet mérni.
A mayaki szennyezéshez Magyarország is jelentősen hozzájárult, hiszen nemcsak a tervezett blokkok hulladékát fogják oda küldeni, de a kilencvenes évekig a Szovjetunió fogadta a paksi kiégett fűtőelemeket, az ideiglenes tároló csak később épült meg, sőt az elmúlt hetekben a belháborúval küzdő Ukrajnán át szállították oda a 2003-as paksi súlyos üzemzavar során összetört fűtőelemeket is. A Greenpeace felveti a magyar hatóságok felelősségét ennek a veszélyes szállítmánynak az elindításáért.
Szegfalvi Zsolt utalt arra, hogy más hozzáállás is létezik, a svájci nukleáris cég elállt egy hulladékszállítási szerződéstől, mert nem tudtak meggyőződni arról, hogy a környezetvédelmi előírásokat betartják-e az oroszok. Az igazgató ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy ma még a világon sehol nem oldották meg a nagy aktivitású és hosszú élettartamú nukleáris hulladék végleges elhelyezésének kérdését, még a gazdag államok sem oldották meg a kérdést, pedig ott hatalmas összegeket fektettek a kutatásba. A Greenpeace tehát ezért is ellenzi az atomenergia felhasználást, és így a paksi bővítés tervét is.
Orbánhoz kerül a paksi bővítés
A paksi atomerőmű bővítéséhez kapcsolódó teljes projekt átkerül a Miniszterelnökséghez a Magyar Villamos Művek Zrt.-től – írta ma a Napi Gazdaság, egymástól független, pontosan meg nem nevezett iparági forrásokra hivatkozva.
