A rovat kizárólagos támogatója

Akárcsak Nyugat-Európa nagyvárosaiban, hazánkban is megtalálhatók az úgynevezett “brown field”, magyarul rozsdaövezetek. Felszámolásukhoz temérdek pénzre lenne szükség, az elmúlt években a töredéke sem állt rendelkezésre.

Értelmes, összehangolt elképzelésekkel azonban akár jó üzlet is lehet e csúfságok eltűntetése. Miként Tosics Iván, a Városkutatás Kft. ügyvezető igazgatója fogalmaz: szükség volna a kormány, a főváros és az érintett kerületek együttműködésére, valamint az összhang megteremtésére az agglomerációval.

Budapest helyzete annyiban sajátos, hogy a rozsdaövezet immár a város középső részét fogja körül. 1950-ig ugyanis a főváros határa Angyalföld és Újpest, Zugló és Rákospalota, Ferencváros és Kispest, Pesterzsébet között húzódott. A városhatáron kívüli települések lakásokkal sűrűn beépítve “ránőttek” Pestre, míg a főváros külső része iparvidék maradt. A Kőbánya, Ferencváros, Csepel sziget északi része, Lágymányos által határolt fél karéjban ma is létezik ez a “barnás-vörös világ”. A beépítettségét ábrázoló térképen jól látszik, de járművel közlekedve is pontosan értékelhető, hogy a Belvárostól négy-nyolc kilométernyire alulhasznosított, kihasználatlan terület éktelenkedik, majd ismét “élő” vidék következik. Az új termelőüzemek új befektetői egyre kijjebb települnek, ami viszont csak újabb és újabb zöld területek rovására történhet.

Kétségtelen, hogy a közösség a város vagy akár a régió – érdeke egyértelműen a földvagyon megóvása lenne, s azoknak a részeknek az újjáélesztése, amelyeket már “belterületként” tartanak számon. Ám jelenleg a tőkével bíró befektetőnek nem érdeke, hogy magára vállalja egy-egy rozsdaövezeti telek újrahasznosításával óhatatlanul együtt járó kényelmetlenségeket. Ezek sorába tartozik például a privatizáció okán rendezetlenné vált tulajdonviszonyok kibogozása, a környezeti károk felmérése, felszámolása, meglévő telekosztáshoz kötelező alkalmazkodás vagy éppen a meglévő infrastruktúra felújítása. Inkább zöldberuházást hajt végre, kihasználva az összes kedvezményeket. Ráadásul az agglomerációs települések erőtejes gazdasági érdeke, hogy magukhoz vonzzák a befektetőket, még ha ezért földjeik feláldozásával kell is fizetniük. Nem véletlen, hogy a Budapesti Agglomerációs Területrendezési Terv, amely befolyásolhatná, hogy mely területet lehet belterületté átminősíteni, a mai napig nem került a parlament elé, sőt moratórium sem született ebben a kérdésben.

A főváros és a kerületi önkormányzatok ugyan érdekeltek lennének a rozsdaövezetek eltűntetésében, de anyagi eszközökkel nem rendelkeznek. A rehabilitáció egy-egy telek esetében is akár 100 millió forintra rúg. Márpedig az erre fordítható keret igen szűkös: a kerületek privatizációs bevételeik felét adják bele, amihez a főváros évente egymilliárd forintot utalhat át. Ezért Budapest néhány éve elfogadott Város Rehabilitációs Programja – bár kimondja, hogy a rozsdaövezetek problémája megoldásra vár – a belvárosi részek rehabilitációnak biztosított prioritást. A keret eddig kizárólag erre fordítódott, illetve a városszerte társasházak felújítására.
Most azonban mintha valami halvány fény látszódna az alagút végén. Elkészült, s kerületi egyeztetésre indul ugyanis a hosszú távú Budapesti Város Fejlesztési Koncepció. Ez a város egészének problémáiból kiindulva azt mondja, hogy a következő 15 év egyik kulcskérdése az átmeneti zóna megújítása, mert ez a főváros területi tartaléka. Ez a fenntartható fejlődést szolgáló eszköz, hiszen újrahasznosításhoz vezet. Ennek legfontosabb lépcsője a körvasúti körút – és hozzá szervesen kapcsolódva három híd – megépítése, amely Aquincumtól indulva Kőbányán, a Határ úton, Csepel északi részén áthaladva Albertfalván fejeződne be. Ez a körút új lehetőségeket teremtene ennek a zónának, hiszen megközelíthetővé válnának a területek, így a közlekedés oldaláról megteremtené a fejlesztések lehetőségét. A körvasúti körút megépítése elsősorban városi feladat, a hidak megépítéséhez azonban az államnak is hozzá kell járulnia. Ugyanakkor el kell készíteni egy környezeti kárfelmérési programot, és a koncepciót arra, hogy az egyelőre egységesen leromlott zóna különböző területein milyen újrahasznosítási lehetőségek kínálkoznak. Egyes részei – például az Észak-Budán található Mocsáros dűlő, illetve Kőbánya bizonyos területei – lakásépítésre alkalmasak. Más részeit vissza lehetne adni az ipari termelésnek, s helyet kaphatnának itt olyan nagy területigényű új létesítmények, mint vidámpark, szabadidőpark. Emellett előre nem látható igények kielégítésére is alkalmas lehetne. Például, ha valóban rendezünk olimpiát, akkor az olimpiai falu és a sportlétesítmények is helyet kaphatnának a körvasúti körút mentén.
Persze, jelenleg a főváros hétéves finanszírozási terv szerint működik, s ebben a tervben amelyet mindig egy évvel előregörgetnek az adott évhez képest nem szerepel az átmeneti zóna és a körvasúti körút. Szerepel viszont egy külső körút, ami a peremkerületek szélén haladna. A 15 éves koncepció ennek a megfordítását javasolja, s készítői közöttük a Városkutatás Kft. – abban bíznak, hogy ha ezt az elképzelést idén nyáron a közgyűlés elfogadná, mégis bekerülhet a hétéves tervbe a körvasúti körút és az aquincumi híd, megindulhatnának a tervezési munkák, és a közös gondolkodás az átmeneti zóna felélesztésére. Ha ezt sikerül elérni, az már egy eredmény.

Lachowszky Bea Üzleti 7 2002/3.sz. január 22.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás