A rovat kizárólagos támogatója

A világviszonylatban is híres Ipolytarnóci Ősmaradvány lelőhely É-szak Magyarországon, Ipolytarnóc mellett, a Szlovák határ közelében található, Budapesttől 150 km-re. Az Európai Diplomás természetvédelmi terület a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik és 2008-tól a Novohrad-Nógrád Geopark része, amely fosszilis cápafogakat tartalmazó kőzetrétegeiről, de még inkább a több, mint 3000 db gerinces élőlénytől származó miocén időszaki lábnyom együtteséről vált ismerté.

A lelőhelyen 122 évvel ezelőtt kezdődött meg a 17,2 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés során leülepedő vulkáni törmelék által konzerválódott egykori vízparti élőhelyen hátrahagyott lábnyomok tudományos vizsgálata. Ezek között nagy számban találhatók meg orrszarvúaktól, szarvasféléktől, krokodiloktól, teknősöktől, madaraktól és ízeltlábúaktól származó nyomok. A legújabb kutatás, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeum, a Herman Ottó Múzeum és a Bükki Nemzeti Park munkatársai végeztek, viszont a ragadozó emlősöktől származó lábnyomokra koncentrált, valamint a teljes lábnyomos hely 3D-s digitalizálása is megtörtént.

Ipolytarnóc 3D felmérés lézerszkenner

A publikáció, amely a Historical Biology nevű folyóiratban jelent meg, két fontosabb eredményt közöl.

Az első információ a korábban egy, az ál-kardfogú macskák családjába (Nimravidae) tartozó állatnak tulajdonított lábnyomtípussal (Carnivoripeda nogradensis) kapcsolatos. Az ötujjú lábnyomok alakja, egymáshoz viszonyított elhelyezkedése és az ujjak iránya, valamint a karomnyomok állandó jelenléte arra utal, hogy mégsem egy macskaféle hagyhatta maga után, hiszen már ezeknél a primitívebb macskaféléknél is jelen volt a visszahúzható karom, amelyeket a felesleges kopás elkerülése végett járás közben visszahúzva tartottak. A területen látható  Carnivoripeda lábnyomok ehelyett a legnagyobb hasonlóságot a Rozsomákfélék (Guloninae) lábnyomaival mutatnak, amely csoport elég elterjedt volt Európában ebben az időben.

A másik fontos eredmény egy szintén ötujjú állattól, egy Medvekutyától (Amphicyonidae) származó nyomtípussal kapcsolatos. A maradványokról úgy gondolták, hogy a Bestiopeda génuszba sorolható állathoz tartozik (Bestiopeda maxima), viszont ez a csoport négy lábujjú állatokra lett megalkotva, így az említett nyomtípus semmiképp sem tartozhatott közéjük. Ennek a lábnyomtípusnak a tüzetesebb megvizsgálása során arra jöttünk rá, hogy a legnagyobb hasonlóságot a Platykopus nembe tartozó lábnyomokkal mutat, így át kellett sorolni ebbe a génuszba, Platykopus maxima néven.

ipolytarnóc őslény lábnyomok

A lábnyomok újabb tudományos feldolgozása a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság INTERREG projektjének részét képezve, azoknak a 3D-s digitális megőrzésével kezdődött. A további célkitűzés pedig az ilyen módon bárki számára elérhetővé tétel volt (az alábbi linken elérhetők a felvételek). Ezáltal a világ bármely pontjáról könnyen vizsgálhatóvá váltak ezek a lábnyomok. Viszont minden a téma iránt érdeklődőnek érdemes élőben is megtekinteni ezen geológiai örökségünket az ipolytarnóci kiállító csarnokokban.

A cikk írója Magyar János a tudományos publikáció társszerzője is.

Kapcsolódó anyagok:

Lézerszkennerrel az ősvilági Pompeji nyomában Ipolytarnócon

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek