A rovat kizárólagos támogatója

Ahogy elismerjük, hogy a természet mindig erősebb lesz nálunk, máris egy lépéssel előrébb járunk. Rádai Dániel, a VIII. kerület új alpolgármestere városfejlesztési koncepciójának egyik kulcsfogalma a reziliens, rugalmasan alkalmazkodó város. (kép: jozsefvaros.hu)

Nem feltétlen látványos óriásberuházásokra, hanem a helyiek életére ható, például a köztereket használatát átalakító, úgynevezett taktikai városfejlesztési eszközökre is támaszkodhat egy önkormányzat, ha alapvető változásokat szeretne véghezvinni. Többek között erről beszélt az októberi önkormányzati választások után több lakossági fórumon is a VIII. kerület új alpolgármestere, Rádai Dániel.  Ezeket a fórumokat akkor elsősorban érdeklődő kerületi lakosként néztem végig, de pont a városfejlesztésért felelős alpolgármester felvetései voltak azok, melyeknél úgy éreztem, hogy ezek nem csak a józsefvárosiak számára lehetnek érdekesek.

Rádai Dániel ugyanis egy olyan urbanisztikai felfogást képvisel, melyről itthon eddig leginkább szaklapokban lehetett hallani, de konkrét város- vagy kerületvezetői gyakorlatokban ritkán kapott teret.
Rugalmas városok ideje

Az új alpolgármester a Corvinus tájépítész BSC-szakának elvégzése után a Delfti Műszaki Egyetemen várostervező szakon végzett, „fenntartható technológiák” specializációval. Öt évet töltött Hollandiában, de ezen kívül Brüsszelben, Zürichben, Frankfurtban, Versaillesban és Rio de Janeiróban is élt. Tavaly hazatérve többek között a Momentum középtávú fővárosi vízióján, a Budapest 2.0-án dolgozott.

Pikó Andrással egy lakhatásról szóló beszélgetésen ismerkedtek meg, és az ellenzéki pártok polgármester-jelöltje ezután kérte meg, hogy segítsen neki szakmai kérdésekben, majd a kampány során folytatott közös munka végén jött a felkérés, hogy legyen a kerület városfejlesztésért felelős alpolgármestere.

Rádai városfejlesztési koncepciójának egyik kulcsfogalma a reziliens, rugalmasan alkalmazkodó város. E városok egyszerre törekednek a fenntartható fejlődésre, a szociális jóllét kiterjesztésére, mellette pedig amennyire csak lehet, igyekeznek alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz, különös tekintettel persze a klímaváltozás okozta hatásokra.  A reziliens városok példájaként Rádai Dániel New York történetét említi, ami hiába a globális gazdaság egyik központja, egy hurrikánt kísérő áradás elég volt ahhoz, hogy az egész város áram nélkül maradjon. Ekkor a városvezetés újraterveztette a város környékét, és többek között nádas-növényes területeket, átmeneti, úgynevezett pufferzónákat alakítottak ki, hogy a vízemelkedéseket ezek nyeljék el. A reziliens várostervezésre ellenpélda pedig a Római-parti ártérbe emelt ingatlanok miatt tervezett mobilgát ötlete lehetne, amely aztán végül csak a tiltakozások hatására nem valósult meg.

„Onnantól kezdve, hogy elismerjük, hogy a természet mindig erősebb lesz nálunk, máris egy lépéssel előrébb járunk.”

– mondja Rádai, aki hollandiai egyetemi évei idején tanulta és a helyszínen követte végig, hogyan tervezik újra a tengerszint alatt fekvő ország tengerpartjait, és hogyan működik az ország belső csatornahálózata. Mint meséli, ott hosszú évtizedekre előre számolják a veszélyeztetett területek értékét, majd ennek az összegnek egy részét biztosításként a gátvédelemre költik. A futurisztikus zsilipek mellett olyan gigantikus dűnerendszert hoztak létre, amely egyszerre védi a környező településeket és közben egy élhető környezetet is jelent.

Budapest egyik belső kerületére persze nem a tengerszintek emelkedése jelent majd veszélyt, de a klímaváltozás számukra is komoly kihívásokat teremt. Egyrészt a hirtelen lezúduló rengeteg eső, másrészt a nyári extrém melegek miatt. Rádai Dániel szerint az kiderült az elmúlt években, hogy Budapest csatornahálózata más városokhoz hasonlóan sok helyen nem tud megbirkózni a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló nagy viharokkal. Látni ezt a kerületben is: ahogy jönnek a hirtelen nagy esők nyáron, vannak utcák, melyekben áll a víz utána.

Pedig ma már bőven ismerni eszközöket, melyekkel javítani lehetne a helyzeten: erre szolgálnak például az esőkertek, azaz azok a mélyebben fekvő, beültetett zöld területek, melyeknek célja az esővíz felfogása és szűrése. Ezek az apró zöld sávok sokat tudnak segíteni az esővíz felgyűjtésében, és ezeknek hála a víz is kevésbé szennyezetten kerül be a talajba. De Rádai szerint ugyanígy el lehet képzelni mondjuk egy süllyesztett kosárpályát, amelyik egy nagyobb eső idején megtelik csapadékkal, majd amikor már a csatornahálózat tudja kezelni a vizet, akkor visszakapják a helyiek a pályájukat.

A másik jelenség, ami az előrejelzések szerint egyre több problémát fog okozni a jövőben, az egyre hosszabb időn át tartó nyári extrém meleg. Rádai Dániel szerint a jövőben minden városvezetés alapvető feladata lesz, hogy ezekre a kihívásokra tekintettel legyen, hiszen itt már rég nem csak kényelmi, hanem túlélési kérdésekről van szó: a beteg és idős embereknek komoly megpróbáltatást jelent majd, hogy bármit elintézzenek egy olyan városban, ahol csak fedetlen beton várja őket a köztereken.

Beavatkozási lehetőségei itt is akadnak egy önkormányzatnak: a zöldfelületek növelése mellett – közterek, zöldfalak, zöldtetők, vagy például a latin városokból ismert árnyékoló ponyvák, több vízfelület telepítése, zöld lugasok, áteresztő burkolatok használata mind szóba jöhet, ahogy az alpolgármester szerint emiatt a probléma miatt is érdemes azon elgondolkozni, hogy például a szűk utcáknak valóban a legjobb hasznosítási módja-e, ha autóparkolóként működnek.  (Arról, hogy a magyar önkormányzatok mennyire vannak felkészülve a klímaváltozás következményeinek kezelésére, ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.)

FOLYTATÁS:  Több zöld, több parkoló? 

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek