Zöld jelzés 2001-05-29 11:35 Petőfi Idegenvezetőnk a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója Márkus Ferenc.
Márkus Ferenc: – Facsoportoknak és bokor csoportoknak nagyon komoly szerepük van a puszta élővilágában, éppen látható egy szalakóta odú is, amelyben most egy mezei veréb ugrott be. A szalakóta ezeknek a száraz pusztáknak a madara, amely főleg az egyenes szárnyú, értsük alatta sáskák, szöcskék fogyasztásával foglalkozó nagyon gyönyörű megjelenésű, és ritkaságánál fogva fokozattan védett madarunk. Ezen a területen az odútelep kialakításával sikerült a szalakóta állományt ismét megerősíteni, hiszen ebben a pusztai környezetben nem nagyon kínálkozott korábban fészkelő hely, és itt a helyi madarászok a természetvédők ilyen funkciót adtak az itt lévő bokroknak, fáknak. A szarkafészkekről még annyit kell elmondani, hogy nagyon sok esetben a vörösvércsék vagy esetleg a kékvércsék, főleg a kék vércsék használják mint második fészekhasználók a területet, vagy az erdei füles baglyok fészkelnek be az elhagyott szarkafészkekbe. Mindenféle madarak üldögélnek főleg a gébicsek, ahogy látom a kis örgébis, tövisszúró gébis használja ezeket a szúrós növényeket. Ezeket úgy hívják a gébicseket, hogy várfa madarak. Fent ülnek a várfa tetején, nézik milyen rovarpopuláció van előttük, és puff onnét lejutva táplálkoznak. Sőt a tövisszúró gébicsek még raktároznak is, ezért hívják őket így, mert a tövisekre és tüskékre felszúrják a felfogott rovarokat, hogyha a táplálék plusszal rendelkeznek. Ez egy mezei pacsirta fészek, a pusztának egy parányi emeletén van a legmagasabb ponton, ahol nem önti el a csapadék víz a nagy esővíz a kis fészket, és úgy látom, hogy három vagy négy néhány napos fióka tátog és próbálja kérni a táplálékot. A sárga csőrével serkenti a szülőket az etetés lebonyolítására. Amúgy is természetesen aktívak a szülők ilyenkor, de a kis tátogó csőrük különösen kiváltják az etetési ingert a szülőkből.
Sarkadi Péter. – Az előbb amikor észrevettük ezt a fészket, azt mondtad, hogy valószínűleg a rókák is ide fognak este jönni.
Márkus Ferenc: – Hát a rókák sok esetben megnézik, hogy az ember hol mászkált, a szag csapákat követi, és a szakcsapák során bizony ráakadhatnak erre a fészekre. Reméljük, hogy ez nem fog természetesen elpusztulni, mi nem bántjuk a madarakat, de vannak ilyen láthatatlan jelek is a pusztán, nemcsak látható jelek, így az emberszag is jelen van.
Sarkadi Péter. – Hogyha picit körbenézünk itt vizesebb szárazabb részek váltják egymást. Annak mi az oka, hogy akár egy-egy méterre akár egymástól ez a fehérre kiszáradt ez most nyirkos?
Márkus Ferenc: – Az altalajban különféle sófoltok lelhetők fel, és a nyári időszakban amikor csapadékhiány van, és a talajból felfele áramló vízmozgás tapasztalható, akkor só a felszínen ott ahol az aljtalajban nagyobb a só koncentráció, a só a felszínen megjelenik, és gyakorlatilag szikes foltok, vakszikfoltok alakulnak ki. Ezekben az agyag kolloidot megdagadnak eső hatására, csapadék hatására, szárazság hatására összehúzódnak, és egy speciális nagyon csak a sós területekre jellemző növények tudják elfoglalni ezeket a területeket, mint például a sziki üröm vagy a kamilla.
Sarkadi Péter. – Ez a sziki üröm amit hogyha elmorzsolunk kézzel akkor egy ilyen nagyon jellegzetes illata van.
Márkus Ferenc: – Igen, ilyenkor is már érezhető az illata, a sziki ürömnek, nagyon kellemes illata van, de hogyha egy későbbi időszakban amikor virágzik a sziki üröm, akkor sárgára beborítja a cipőnket és a csizmánkat és bizony mindenhol száll a pollenje és nagyon kellemes illatot – ilyen pusztai illatot szagot kölcsönöz a nyílt területeknek, mint ahogy most is halljuk a mezei pacsirta hangját.
Sarkadi Péter. Ezeket a lukakat kik fúrták? Vannak itt nagyobbak és kisebb szabályos kör alakú lukak?
Márkus Ferenc: – Itt nagyon érdekes szongáriai cselőpók lyukakat vettek észre a kollégák, amelyek ezekre a puszta területekre jellemző pókfajnak az élő helyei. Ezek a pótok az itt lévő apróbb rovarokkal, fiatal tücskökkel táplálkoznak.
Egy viszonylag színszegény nőivarú gyíkkal találkoztunk, a hímek azok színesebbek, de hát ezek a fiatal gyíkok már készülnek fel a tojásrakásra lassan.
Sarkadi Péter: Mennyire természetközeli ez a terület ahol most vagyunk?
Márkus Ferenc: – Ahol most vagyunk ez mindenképpen ember által befolyásolt terület, úgy nevezzük, hogy természetközeli állapotban van. A magyarországi puszta területek átmenetet képeznek az abszolút természetes területek, és az intenzíven használt területek között, mindenképpen természetvédelmi szempontból ezek igen jelentős fontos élőhelyek. Több hím mezei pacsirtának a dalát hallhatjuk, ezek a mezei pacsirták úgynevezett territórium-tartó madarak, a hanggal az énekkel jelölik fészkelő területük határait, és itt a távolban éppen előbb négy nyári lúd repült el felettünk, még hallani a hangjukat, a házi libához hasonló a gágogásuk.
