Nem (csak) Csillaghegyrõl van szó!
Az utóbbi tíz évben Csillaghegy rókahegyi területének üdülõ-jellege alaposan megváltozott. A városból ide kitelepülõ építkezõk a hétvégi házak helyett – a beépítési százalék emelésének lehetõségével élve -, jelentõs fapusztítást végeztek. Az utolsó két évben pedig az ürömi határban lakópark épült, és a Csillaghegyi Stranddal szembeni, egykori téglagyári területen
most épül a 400 lakást befogadó ún. Forrásliget lakópark. A két lakópark között három nagyobb terület fekszik, egy katonai terület, egy volt
bányaterület (feltöltése a vége felé jár) és a Csillaghegyi Strand. A negyedik, az egykori csillaghegyi temetõ, néhány hete tûnt el. Az Óbuda
címû önkormányzati lap “Lakóházak a temetõ helyén?” – a kérdõjel fontos! – akkor adott hírt a patinás sírkert, a régi Csillaghegy jelentõs emlékének pusztulásáról, amikor a folyamat már megállíthatatlan volt. Most az Óbuda c. önkormányzati lap 2001. augusztus 1-i száma “Bezárják a Csillaghegyi uszodát?” – ismét gyanús a kérdõjel – címmel hírt adott arról,
hogy “A Budapest Gyógyfürdõi és Hévizei Rt. gazdasági okokra hivatkozva szeptember közepétõl bezárná a Csillaghegyi uszodát.” A nemrég alakult
Csillaghegyi Polgári Kör kezdeményezésére Tarlós István polgármester és Csire János, a gazdálkodási és költségvetési bizottság elnöke, július 19-én felkereste Horváth Gábort, a fürdõk részvénytársaságának elnök-igazgatóját,
és “egyeztetõ tárgyalást folytatott”, amelyben a 150.000-es városrész téli úszási lehetõségét, az iskolai úszásoktatást és a törzsközönség érdekeit
említette ellenérvként. Ha csak a Budapest Gyógyfürdõi és Hévizei Rt. saját üzleti érdekei játszanának szerepet a fürdõszolgáltatás leépítésében, úgy nem kell nagy jóstehetség annak meglátásához, hogy milyen kihívást jelent
az ingatlanpiac felé ennek a városra nézõ, városközeli zöldterület funkció nélkül maradása.
Valójában többrõl van szó: az elmúlt évek medence és strandüzem-felújításai azt jelzik, hogy a strand feltehetõleg legalább nyárra marad. Valami másról lehet szó. A strandmedencék mögött a hegyen ugyanis 100.000 nm parkot is
kialakított az egykori Árpádfürdõ Rt. (1919). A területen a 70-es években félbemaradt hotelépítkezés és sportpálya is van, de az egész terület ligetszerû, telepített park, amely az eltelt 90 év alatt valóságos arborétummá terebélyesedet: a rókahegyi fenyvesek város felé nyúló karja lett. A fürdõ parkjával együtt jelenti Csillaghegyet a helyieknek, de az
erdõ levegõt szállít az egész városnak.
Valami fordított szalámipolitika rejlik itt a háttérben: elõbb nagy bajt hirdetni, majd kisebb rosszal megalkudva diadalmasan, de a befektetõk
érdekeit tiszteletben tartva megegyezni – nem kizárható stratégia. Elképzelhetõk itt szálloda- vagy méginkább lakókerületi befektetések. Ezek
az értékes növényzet teljes pusztulásához vezetnek. Ez nem pótolható újak ültetésével, hiszen a jelenlegi helyzethez is majd 100 évre volt szüksége a természetnek. Kis csoportok partikuláris érdekei nem szoríthatják háttérbe az egész város tiszta levegõjének ügyét és pihenõterületeinek fenntarthatóságát. A világ
nagyvárosai lassan felismerik, hogy a beépítésnek határt kell szabni, a mtropolisz-forma nem lehet cél. Nem pusztulhatnak el például a régi
Budapestet körülölelõ üdülõterületek, az egykori bortermelõ falvak. Ne akkor álljunk az okosok közé, amikor már helyrehozhatatlan a kár! Mentsük
meg a Csillaghegyi Strand parkját most! Legyen a park természetvédelmi terület! A terep jól csatlakoztatható az egykori laktanyák már megvalósult természetvédelmi védettséghez! El a kezekkel Csillaghegytõl!
Cs. H.
