Évről-évre bosszankodunk a cipőnket tönkretevő fehér réteg miatt, nem is beszélve a kipusztuló fákról, növényekről.
Karthágó romjait a város legyőzői hintették be sóval, hogy az idők végtelenjéig terméketlen legyen a földje. Mi viszont megtesszük ugyanezt minden télen a saját környezetünkkel. Budapesten egy hideg, téli napon több ezer köbméternyi sót szórnak szét. A növényeken, cipőkön, autógumikon és -karosszériákon kívül a só kárt tesz az utakban, a közművekben is.
Az igazi vesztesek mégiscsak a növények. Tavaly tavasszal a Fővárosi Kertészeti Rt. (Főkert) gondozása alatt álló 30 ezer budapesti utcai sorfából ezer – fafajtól függetlenül – kipusztult. Megfigyelhető volt, hogy tavasszal kihajtottak, majd rövid időn belül leszáradtak a leveleik. A Főkert munkatársai kiderítették, hogy a fák pusztulásának elsősorban a téli útsózás az oka.
Sózni muszáj, mondják, mert megvéd a csúszástól. Vajon tényleg így van? Mínusz öt, hat fokig esetleg, mivel a sós víz olvadáspontja alacsonyabb a tiszta víznél, de annál hidegebb hőmérsékleten már a sós víz is megfagy. Vagyis a sózás csupán egy szűk tartományban, 0 és – 6 Celsius fok között hatásos. Mindennek ellenére mégis ezt használjuk, nem a többi, hőmérsékletfüggetlen megoldást.
Nyugat-Európa legtöbb nagyvárosában már évek óta tilos sózni, épp ideje lenne, ha Magyarországon is általános lenne ez a hozzáállás. Bár jó példák már nálunk is vannak: Győrben például már évek óta egy vinasz nevű szeszgyári mellékterméket használnak az utak jégmentesítésére. Használható még a homok, a sóder, a kőzúzalék vagy a faforgács. És egy kis találékonysággal még sok minden más.
A só a legkevésbé.
2004.január
