A rovat kizárólagos támogatója

Miközben a cégek szórólapokat terjesztve kívánják elérni reménybeli vásárlóikat, teledugdosott postaládáik miatt dühösek a lakók, addig a zöld mozgalmárok azt számolják, mennyi reklámcélú papír megy veszendőbe.

A kéretlenül érkezett „Ön nyert!” borítékokat és az áruházak akcióit tartalmazó újságokat ugyanis sokan kukába dobják. A civilek szerint megoldást jelente ezen reklámanyagok használatának szabályozása, a környezettudatosságra ösztönzés, szelektív gyűjtés és egy matricarendszer bevezetése.

Teli postaládák, fekete adatkereskedelem
Szemétposta vagy konzumkacat, így hívják azok, akiknek elege van abból, hogy a szórólapok és ingyen katalógusok miatt pont a fontos leveleik nem férnek be a postaládába, azokat a teli ládából kilógva veri az eső. Pedig többen próbálkoztak a terjesztőkkel közölni, nem tartanak igényt szóróanyagra. Egy Győr nagyságú város lakóit, azaz körülbelül százharmincezer embert évente mintegy hatszáz tonna reklámanyaggal árasztanak el – nyilatkozta Lajtmann Csaba, a helyi székhelyű REFLEX Környezetvédő Egyesület programvezetője. Elmondta, a problémás nyomdai termékből kétféle létezik: egyrészt a szóróanyagként bedobált címzetlen kiadványok, ingyenes újságok, prospektusok, áruházi lapok, másrészt a postás által kézbesített címzett, de kéretlenül érkezett küldemények. Ilyenek a pléhslusszkulcsos, névre szóló kihagyhatatlan ajánlatok. Itt azonban felmerül egy etikai kérdés: hogy került az adott cég birtokába a mi személyes adatunk – hívta fel a figyelmet a programvezető. A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (KÖANYV) ma az egyik legnagyobb adatkereskedő, állami szervezet révén azonban meglepődhetünk: egy-egy ember, azaz potenciális vásárló adataiért ma ötven forintot is kérhet. Ezen kívül még számos kisebb adatszolgáltató létezik, ám mi magunk is könnyen áldozataivá válhatunk az áruházi nyereményjátékoknak. A sorsjegyek kitöltésével ugyanis direkt adatokat gyűjt be a cég, ráadásul célirányosan, így neki is lesz egy adatbázisa. Az, hogy a zaklatottak kérhetik a listáról való törlésüket, sokan nem tudják. De ez már fogyasztóvédelmi, jogi kérdés – mondta Lajtmann Csaba.

Matricát a postaládára
A szakértő úgy véli, a másik gond, a hulladék probléma könnyebben kezelhetővé válna, ha a társadalmi szándék, azaz a lakosok akarata egyértelművé tenné, akarnak-e részesülni reklámanyagból. E célból, és hogy elejét vegyék annak, hogy a háztartásonkénti heti fél kilogramm szórólap valóban hulladékká váljon, a REFLEX és más környezetvédő civil szervezetek olyan matrica terjesztésébe kezdtek, amelyeket postaládára ragasztva kifejezik az ott lakó azon szándékát, hogy nem kér szórólapot. A tömbházakban továbbra is megoldás lehet a bejárat előtt rendszeresített közös papírgyűjtő, amiből az egy kézmozdulattal továbbítható a szelektív gyűjtőbe. A szervezet képviselője úgy véli, megoldást csak az jelentene, ha központilag szabályoznák a papírfelhasználást, a reklám célra gyártott mennyiséget, valamint be kellene vezetni egy egységes, mindenki által elfogadott, azaz megfelelően bevezetett matricát. A jelzésrendszer megtervezéséhez a téma iránt érzékenyek segítségét kéri a győri egyesület. A most létező zöld matrica, és a sok egyéb saját gyártmány helyett szeretnének egy ötletes, ugyanakkor jól látható és egyértelmű matricát tervezni, aminek a terjesztéséhez a Magyar Posta és más civil szervezetek, könyvesboltok, könyvtárak segítségében bíznak. Hozzátette: a népszerűsítő kampányra azonban anyagi fedezetük nincsen, ebben a zöldtárca segítségét szeretnék kérni. Dániában például kétféle matricával jelzik a terjesztőknek, postásoknak, mit kérnek és nem kérnek levélládájukba: kéretlen levél vagy szórólap. Addig, amíg a terv nem bővül országos kampánnyá, a most használatos matricát és a szemétpostáról szóló kiadványt az egyesületnél mindenki beszerezheti – ajánlotta a programvezető.

Eltékozolt papírhulladék
Talán kevesen tudják, hogy a világ összes fakitermelésének mintegy húsz százalékát papírgyártáshoz használják fel – áll a Hulladék Munkaszövetség tanulmányában. Amellett, hogy az előállítás során körülbelül kétezerféle vegyi anyagot alkalmaznak, tehát szennyező módon készül, a kész szóróanyag papírja is értelmetlen célokkal terheli a környezetet – magyarázta Privigyei Csaba, a szervezet környezeti tanácsadója. Bár éves szinten az egy főre jutó papírfogyasztásunk messze alulmarad a német, vagy akár a négyszeresen pazarló amerikaiakétól, mégis komoly gondot okozhat, ha hagyjuk veszendőbe menni az értékes növényi rostokból felépülő papírost. A lakosság által termelt hulladéknak ugyanis mintegy egynegyede papír, aminek jó esetben is csak három százalékát hasznosítják újra. Hozzátette: a papírhulladék, azaz újságok, kartondobozok átvételi ára nagyon alacsony, ezért sok esetben nem éri meg a vállalkozásoknak foglalkozni vele. Ugyanakkor egyre markánsabb társadalmi igény van arra, hogy fejlődjön ez az iparág – tette hozzá bizakodón. Privigyei Csaba úgy véli, ma az emberek még nem figyelnek arra, hogy kellőképpen csökkentsék a pazarlást, hiszen sokan nem is tudják, hogy egyetlen tonna papír előállításához legalább három tonna fát kell élőhelyéről a papírmalomba vinni. Földünk minden évben Görögországnál nagyobb területet veszít erdőtakarójából. Becslések szerint Európában a nyolcvanas évek során legalább egymillió négyzetkilométer erdőt irtottak ki teljesen. Ezen adatok elgondolkodtatók – tette hozzá. A szakértő azt tanácsolja, mindenképp bánjunk takarékosabban a papírral és gyűjtsük külön, hogy segítsük az újrahasznosítást.

Jogszabállyal a szemétposta ellen
Bőhm András, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szóvivője arról tájékoztatta lapunkat, felmérések szerint mintegy tizenegy kilogramm szórólap ér el egy háztartást évente. Ez a mennyiség indokolatlanul sok – tette hozzá. Szerinte megoldást a terjesztés szabályozása jelentené. Őri István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) közigazgatási államtitkára a kormányszóvivői tájékoztatón úgy nyilatkozott: bár a reklámpapír után is kell termékdíjat fizetni, a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre. Őri István elmondta, több nemzetközi példa is akad a szabályozásra, így nálunk is elterjedhetne az a matrica, ami jelezné, hogy a postaláda tulajdonosa nem kér a hirdetményekből. Már tárgyalnak a szakmai szervezetekkel a szükséges jogszabályi változásokról: az 1997. évi reklámtevékenységről szóló, valamint a 2003. évi postatörvény kiegészítésével – szankciók beépítésével – lehetne orvosolni a problémát – fűzte hozzá.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás