Miközben ma a Föld napján aláírják a történelmi jelentőségű párizsi éghajlatvédelmi megállapodást, és a világ szénipara lejtmenetben, a szénbányászatra és modern szénfeldolgozásra alapozott iparfejlesztést terveznek a Kelet-Mecsekben a térség önkormányzatai, a szénvegyészeti program egymilliárd eurós beruházást igényelne.
2016. április 22. – A Föld napja: a történelmi jelentőségű párizsi éghajlatvédelmi megállapodás aláírási ceremóniája. Ez egy hosszú út első állomása, de az igazi feladat a nemzeti kormányok kezében van: a szén-dioxid-kibocsátást minél hamarabb nullára kell csökkenteni, a fosszilis energiahordozókat pedig kivezetni és 2050-re elérni a 100%-ban megújuló energiahordozók használatát. Az utolsó pillanatban vagyunk. A biztonságosnak tekinthető 1,5-2 Celsius-fokos globális felmelegedési küszöbértékhez képest a hőmérséklet emelkedése már elérte az 1 Celsius-fokot.
Ez az első olyan éghajlatvédelmi megállapodás, amely a Föld minden országa számára előír kötelezettségeket a kibocsátáscsökkentés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. A megállapodás tehát történelmi jelentőségű. De az, hogy valóban sikerül-e a kitűzött 1,5-2 fok alatt tartani a globális felmelegedés maximális értékét, az elkövetkező években fog kiderülni. Ennek első lépése a megállapodás aláírása, melyet a nemzeti szintű ratifikációk követnek. A megállapodás valódi lényege azonban az, hogy mi történik a nemzeti szinteken. A párizsi klímacsúcs előtt benyújtott vállalások betartásával 3-4 Celsius-fokos felmelegedés várható. A kritikus 1 Celsius-fokot már elértük, és hatásait a világon mindenütt érezzük.
Ha a kormányok nem hajlandók változtatni a jelenlegi célkitűzéseiken és gyakorlataikon, már nem lesz lehetőségünk megelőzni a klímaváltozás további, az eddigieknél sokkal drámaibb előrehaladását. A kormányoknak a lehető leghamarabb teljesen ki kell vezetniük a fosszilis tüzelőanyagokat, és meg kell óvniuk a széntartalékainkat rejtő erdő- és tőzegterületeket, valamint az óceánokat, amelyeknek kulcsfontosságú szerepe van a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Párizsban megállapodtak a világ vezetői abban, hogy meg kell állítani a globális kibocsátások növekedését.
Ez csak a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésével érhető el. A nemzeti kormányoknak ennek értelmében nem lenne szabad engedélyeket kiadniuk újabb szénbányák, olajfúró tornyok és földgázmezők használatára. Mindeközben a világ szénfogyasztása folyamatosan csökken. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a globális energiafelhasználásból fakadó CO2-kibocsátás 2015-ben már második éve stagnált. Kínában drasztikus fordulat következett be az energiapolitikában, melynek következtében a szénfelhasználás és a kibocsátás már két éve csökken az országban. A társadalmi nyomásgyakorlásnak köszönhetően a Shell és a Statoil is kivonulásra kényszerült az Északi-sarkvidék alaszkai részéről; Obama elnök elutasította a Keystone XL vezeték megépülését; a kanadai Alberta állam pedig megálljt parancsolt az olajhomok-kitermelésnek. Számos példa mutatja továbbá, hogy 2050-re lehetséges a Greenpeace által felvázolt, 100%-os globális átállás a tiszta és fenntartható megújuló energiákra.
2015-ben az összes új energiatermelés 90%-át már a megújulók tették ki. Egyre több országban válnak versenyképessé a megújulók a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben, még úgy is, ha utóbbiak egészségügyi és környezeti hatásait kihagyjuk a számításokból. 2015-ben globális szinten is rekord mértékű, 39 milliárd dolláros befektetés történt a megújulókba. Az IEA 2000 óta 14-szeresére növelte a napenergia-termelésre vonatkozó hosszú távú előrejelzését, a szélenergiáét pedig ötszörösére. „A párizsi megállapodás óriási lehetőség az emberiségnek. Végre van közös, pozitív víziónk: erkölcsi felelősségünk, hogy éljünk is ezzel. Pontosan annyi fog ebből megvalósulni, amennyit mi megvalósítunk. Nemcsak a gyermekeink és unokáink jövője múlik ezen, hanem a sajátunk is. Az elkövetkező 10-15 évben mindannyiunknak azon kell lennünk, hogy a saját országunk, településünk, otthonunk képes legyen a klímabarát működésre átállni, hogy egy energiahatékony, fenntartható, a megújulókon alapuló energiarendszert használhassunk” – mondta Mező János Bálint, a Greenpeace programvezetője.
Gigaberuházással támasztanák fel a szénipart a Mecsekben
A térség újraiparosítását szorgalmazó nyilatkozatot legutóbbi ülésén támogatta a Tolna megyei önkormányzat közgyűlése. A dokumentum szerint az érintett települések célja, hogy az ásványkincsek felhasználásával régi-új iparágat, élhetőbb városokat, falvakat alakítsanak ki, és ennek érdekében előmozdítsák a politikai, gazdasági döntéseket. A kezdeményezéshez eddig harminc térségbeli önkormányzat csatlakozott – közölte Karl Béla (független), Nagymányok polgármestere az MTI-vel. Polics József (Fidesz-KDNP), Komló polgármestere, a paktum egyik szószólója elmondta: az iparfejlesztési koncepció az alapanyagok komplex vegyészeti hasznosítására épül; szén, kommunális hulladék, szennyvíziszap felhasználásával állítanának elő, biogázt, polikarbonátot, műtrágyát, kerozint, de a szén akár gyógyszeralapanyag is lehet.
"A szén kitermelési költségei olyan magasak, hogy minél szélesebb körben kell hasznosítani az ásványkincset", mondta, de hozzátette azt is: először a technológia költség-haszon arányát kell egy mintaprojektben elemezni. Szerinte a kutatások elvégzéséhez 1-2 évre, a program felfutásához 8-10 évre lesz szükség.
A Kelet-Mecsek nincs túl jó gazdasági helyezetben, Baranya megye GDP-jének az országos átlaghoz viszonyított aránya évek óta csökken. Komlón, ahol 2000-ben szűnt meg végleg a szénbányászat, a rendszerváltozáskor 32 ezer ember élt, ma csak 25 ezren lakják a várost, és a lakosság öregszik. A szénvegyészeten kívül nincs mire alapozni a jövőt Polics szerint.
Kalmár István, a nagymányoki és a Váraljai-mázai szénmezőre kitermelési joggal rendelkező, pécsi Calamites Kft. ügyvezető igazgatója emlékeztetett arra, hogy a Váralja-mázai medencében kitermelhető feketeszénvagyont mintegy 240 millió tonnára becsülik, de a szén hagyományos kitermelése és felhasználása ma már nem gazdaságos, és a környezetvédelmi szempontoknak sem felel meg. Ezzel szemben az ún. tisztaszén-technológiával nagy hozzáadott értékű termékeket lehet előállítani, a mélyművelésű bányászatban keletkező 40 százaléknyi meddőanyagból pedig ki lehet nyerni a ritkaföldfémeket, vagy építőanyagot is elő lehet belőle állítani, magyarázta Kalmár. A szakember szerint a technológia előnye az is, hogy az így előállított szintézisgáz cseppfolyósítása során a megújuló energiákkal és a paksi atomerőműben termelt éjszakai árammal előállított hidrogén tárolására is lehetőség nyílik. Az eljárás során keletkező szén-dioxidot ma már át lehet alakítani metanollá, és a korszerű mélyművelésű bányák metángáz-kibocsátását is hasznosítani lehet.
Kalmár István körülbelül egymilliárd euróra becsülte az iparág megteremtésének költségét, amihez még infrastrukturális költségek is járulnak. A Kelet-Mecsekben, a Máza-Váralja Dél 10,5 négyzetkilométeres területére kutatási koncesszióaval rendelkező Calamites Kft. 2011-ben Nagymányokon kezdett külszíni fejtéssel szenet termelni. Valamivel több mint 2000 tonna feketeszenet termeltek ki, de ennek az ajkai alumíniumgyártás leállása miatt nem volt piaca. A nagymányoki külfejtéses szénmező környezetvédelmi engedélyezési eljárása tíz éve húzódik, miután egy harkányi környezetvédelmi egyesület bíróságon támadta meg a zöldhatóság döntését; a mázai mélybánya környezetvédelmi eljárása folyamatban van.
Kapcsolódó anyagok:
