A Kismaros és Nagymaros közötti ártéri erdő egy részének kivágása komoly lakossági felháborodást váltott ki az elmúlt napokban. A Duna-parton végzett munkálatokról először egy Facebook-poszt számolt be, amelyen hatalmas, egészségesnek tűnő fák kivágott rönkjei, munkagépek és kopaszra vágott part látható.
A helyiek április 17-én észlelték a favágást, és megpróbáltak egyeztetni a városvezetéssel, amely a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) hatáskörére hivatkozott. A munkálatok április 25-re már be is fejeződtek: a lakossági panaszok szerint több száz fát vágtak ki, köztük olyan példányokat is, amelyek akár védett madárfajok költési helyei lehettek volna – mindezt a költési időszak kellős közepén, Natura 2000-es területen.
Az Átlátszó utánajárt, ki és miért tarolta le a partot. A cikkre/történésekre FB oldalán reagált Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. Íme:
„Előre leszögezem: az elérhető információk alapján a kotrás és fakitermelés indokolt lehetett. De(!!!):
1. Ez az ügy is bizonyítja, hogy a 21 napos bejelentési eljárással történő fakitermelés nem ad lehetőséget a természetvédelmi szempontok érdemi érvényesítésére. És azért vagyok most nagyon ideges, mert az Országgyűlés asztalán heverő veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emelését célzó salátatörvény az ilyen bejelentések határidejét szeretné 14 naposra CSÖKKENTENI. Ki lehet találni, hogy mi lesz ebből…
2. Felháborító ez a szöveg: „Duna árterében jellemző galériaerdő hatalmas területen megtalálható”. Őszintén (de tényleg) minden tiszteletem a geológus szakemberé, de ha már ilyen témában nyilatkozik, akkor nagyon kérem, tegye hozzá, hogy az átéri erdők 95%-a eltűnt Magyarországról! Elvesztettük ezeket az élőhelyeinket és nem véletlen, hogy Európaszerte kiemelt közösségi jelentőségű élőhelynek minősül a puhafás ligeterdő, mert a gátak közé szorított folyók partján maradt ez a nyomorult élőhely, ami ráadásul csaknem minden vízügyi tevékenységnek útban van és még inváziós fajok miatt is veszélyeztetett.
3. „Nem volt szándékos”… aha… Az alábbi idézet tényleg a nevetséges kategória, hiszen egy 21 napos(!) fakitermelési bejelentési(!!!) eljárást állít be úgy, mintha a világ legbonyolultabb eljárása lenne: „Ami az időzítést illeti, Angelus szerint nem volt szándékos a költési időszak alatti beavatkozás: „Sajnos, ez a hivatali ügyintézés tempójának következménye. Minden érintett szerette volna még a vegetációs időszak előtt elvégezni a munkálatokat.”” Ne nézzük már ennyire hülyének az embereket könyörgöm!!!
Még egyszer: én biztos vagyok abban, hogy a vízmű okkal tette, amit, semmi kétségem sincs afelől, hogy a vízbázisvédelem miatt szükség volt erre, a parti szűrésű kutaknak termelniük kell, a mellékágak feliszapolódása valós probléma. A hidrológiai és hidrogeológiai érvek tehát biztosan validak. A hozzáállás viszont a borzalmas és nagyon a ’60-as éveket idézi: „nincs itt semmi látnivaló, oszoljon a tömeg”. Könyörgöm, így a 21. században, amikor már 20 éve vagyunk EU-s állam, az Aarhusi egyezmény meg Natura 2000, meg társadalmasítás már nem csak fura nyugati izék, miért nem lehet azt mondani, hogy bocsi, az ökológiai szemontokkal nem foglalkoztunk kellő mértékben, a költési időszak eszünkbe sem jutott, vagy a természetvédelmi hatóság a közérdek miatt úgy mérlegelt, hogy bár rossz az időzítés, de ez kivételesen fontosabb most – és most az egyszer -, mint a védelmi szempontok. Miért nem lehet kimondani: fel sem merültek ilyen társadalmi hatások sem (miért is merültek volna, hiszen Budapesttől távolabb százhektárszám irtja a vízügy a fásításnak minősített ligeterdőket és senkit sem zavar). És miért nem lehet hozzátenni, hogy vettük, ezen már változtatni nem tudunk, de a jövőben azonban odafigyelünk, időben intézzük a fakitermeléseinket télen és legalább mi, itt Budapest környékén élen járunk abban, hogy a béna belejentési eljárás példátlan korlátlansága ellenére tájékoztatjuk a lakosokat (a vidéki vizeseket meg irigyeljük, hisz ott úgysem veszik észre az emberek, hogy mi megy az ártéren). Miért kell bagatellizálni mindent? Miért kell úgy hozzáállni, hogy ugyanmár, fából meg madárból sok van, ügyintézési határidőből meg kevés?
Az emberek nem olyan hülyék ám, hogy nem értik meg a fakitermelés érveit, ha elmondják nekik. Nem kell hülyére venni őket ilyen szövegekkel, hogy „hát, kidöglött pár fióka, de a hivatali ügyintézés már csak ilyen…”. Én is dolgoztam közigazgatásban, volt, hogy éjfélig túlóráztam az egynapos vagy olykor este 10-kor érkező 2 órás(!!!) véleményezési határidők miatt, rá is ment az egészségem – szóval marha empatikus vagyok, de tudom, hogy a hivatali ügyintézés olyan, hogy októbertől márciusig igenis el lehet intézni egy fásításban tervezett fakitermelést akkor is, ha nem túlórázik senki és az ebédszüneteket is bővebbre hagyjuk.
Jah, és amúgy biztos vagyok abban, hogy nem az volt a baj, hogy nem intézte el senki, hanem az, hogy nincs ember, gép, kapacitás, de, akkor mondjuk ezt!!! Álljunk az emberek elé, és mondjuk azt, hogy „azért történik költési időben ilyen, mert nincs pénz az ágazatban, mert ki vagyunk véreztetve és amíg ez van, addig továbbra is madárfiókák fognak hullani a láncfűrész nyomán”. Mert amíg bagatellizálgatunk mindent, de a problémát elkenjük, addig mindenkinek rossz lesz, mindenkiben egy csomó feszültség marad, és a feszültségből ilyen hisztiposztok szültetnek, mint ez itt most, uff…”
Nyitókép: Átlátszó olvasói fotó
Lásd még: Több száz méteren kivágták a Duna-parti fákat Nagymarosnál, a vízmű szerint jó okuk van erre
Kapcsolódó anyagok:
Vegyes salátába csomagolt tarvágás ellen tiltakoznak a természetvédők
Percenként 29 ezer fát vág ki az emberiség a bolygó felszínéről
