A kutyáktól származó fertőzés már most sok állattal végzett Indiában, de félő, hogy ha nem tesznek semmit, akkor nagyon sok nagymacska pusztul majd el. 20 évvel ezelőtt az afrikai Serengeti Nemzeti Parkban az oroszlánok harmada pusztult el. A nagymacskákat azóta sem tudják kigyógyítani a szopornyicából.
Miközben Indiában a természetvédők állandóan a tigrisek élőhelyeinek megmentéséért és az állatok védelméért küzdenek, újabb gondokkal kell megküzdeniük. Legalább négy, váratlanul elpusztult tigrisből vett minta is pozitív eredményt mutatott egy, a kutyák között teljesen közönséges vírusra, amely más húsevőknél is úgy tűnik, hogy halálos lehet. A szopornyica vírus okozta az északi és a keleti országrészekben elhullott tigrisek halálát, de a szopornyica már más ragadozókkal is végzett. Az állatvédők most azt fontolgatják, hogy a térségben a kutyák nagy részét megpróbálják beoltani szopornyica ellen és így azok nem adhatják majd tovább a vírusfertőzést.
„Természetesen nem tudunk Indiában minden egyes kutyát beoltani, de már az is eredmény lenne, hogyha a természetvédelmi területek környékén élő kutyák fele megkapná az oltást – közölte Rajesh Gopal, az indiai kormányzat Nemzeti Tigrisvédelmi Hatóságának munkatársa. Egyelőre csak a tervek körvonalazódnak, pedig tétlenkedésre nincs idő: mert a szopornyica terjed. Egyelőre nincsen vakcina a nagymacskák számára a vírus ellen, sem megfelelő gyógymód a megmentésükre.
„A laboreredmények nagyon visszás képet mutatnak” – mondta el dr. AK Sharma, mivel a szopornyicában elpusztult tigrisek tetemeit egymástól igen távol találták meg, sőt a legutolsó tigris olyan területen élt, ahol nincsenek a környéken kutyák. A szakember szerint mindezek arra utalnak, hogy a vírus terjedőben van. Ezt jelzi, hogy a Bihari Patna állatkertben két kistigrisnél is pozitív lett a szopornyica teszt.
Sharma nemcsak tigrisek tetemeit vizsgálta meg, hanem más állatokét is, így derült ki, hogy ugyanaz a vírus végzett egy vörös pandával az északkeleti Manipurban, egy vadon élő tigrissel Nyugat-Bengálban, Darjeeling egyik állatkerti oroszlánjával, valamint az uttar pradeshi Dudhwa tigrisrezervátum egyik felnőtt tigrisével is. A legutolsó esetben a rezervátum őrei látták is a zavarodottan viselkedő tigrist, mielőtt elpusztult volna.
A szakemberek szerint minden bizonnyal számos, még fel nem fedezett megbetegedés fordulhatott elő, mielőtt a szopornyicát, mint lehetséges kórokozót vizsgálták volna, és így is számos olyan eset történhetett, ahol meg sem találták az elhullott állat tetemét.
A szopornyica nem először okoz pusztítást ragadozók között. A vírus miatt a 70-es években csaknem végleg kipusztult a feketelábú görény az Egyesült Államokban, majd 1994-ben Tanzániában a turisták kutyái által behurcolt vírus végzett a Serengeti Nemzeti Park oroszlánjainak harmadával. Akkor csaknem ezer oroszlánt fertőzött és ölt meg a szopornyica.
Bár a szopornyica halálos is lehet a kutyáknál, mégis sokan képesek felépülni a betegségből, azonban más állatok, mint a tigris, az oroszlán és a leopárd az ismert magas lázzal, rohamokkal és delíriummal járó betegségbe elpusztulnak, egyelőre nem tudják azokat gyógyítani.
Néhány szakértő reménytelennek tartja a szopornyica fertőzés terjedése elleni harcot Indiában, mivel szerintük azt lehetetlenné teszi, hogy sok millióan élnek a vadon közvetlen közelében. Szerintük a kormányzatnak inkább arra kellene összpontosítania, hogy például az orvvadászok ne öljék meg a felnőtt egyedeket és lopják el a kicsiket ilyen nagy számban.
„Véleményem szerint semmi realitása nincs annak, hogy ezt a vírust kontroll alatt lehetne tartani. Ezzel együtt kell élnünk és akkor közbelépni, ha valahol súlyosbodna a helyzet” – vélekedik Ullas Karanth a Bangalore székhelyű Wildlife Conservation Society ázsiai igazgatója. Szerinte azt, amit Afrikában meg tudtak tenni, hogy hatalmas területeket zártak karantén alá és vírustól mentes térségeket hoztak létre, az, Indiában reménytelen feladat.
A világon csaknem 3200 tigrist tartanak nyilván, a populáció fele Indiában van. A 90-es években még 5-7 ezer tigris élt a Földön, azonban hiába a több és több védelem alá helyezett rezervátum, számuk rohamosan csökkent. Az ok nemcsak az orvvadászat, hanem az is, hogy a ragadozóknak nagy területekre van szükségük, azonban élőhelyeik nagysága fele akkora lett.
