Légy híve hát rendületlenül Bolygódnak, oh human! Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. Az alábbi Vörösmarty Mihály átköltést olvasónk küldte be vélemény rovatunkba. Az aktualitásával egyetértünk.
SZÓZAT
Bolygódnak rendületlenül
Légy híve, oh human!
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Még nincs számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell!
Ez a Föld; Melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt vonultak föl annyiszor
A gyűlölet hadai;
Itt törték össze láncukat
A mohóság karjai.
Profit! – itten hordozák
Véres zászlóidat!
S halomra öltük kincseink
A balga harc alatt.
És annyi tévelygésünk közt,
Oly sok viszály után,
Mégis, egyre több, csak több
A Földön, a human!
S fékevesztett tombolásunk
Immár égbe kiált.
Magunkra hozván ítéletet:
Éltet vagy halált!
De ugye nem lehet, hogy annyi tiszta szív is
Hiába onta vért?
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg bolygónkért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Ez átoksúly alatt!
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely során
Az ÉLET imádsága zendül majd
Milliók ajakán.
Vagy jőni fog, mert jőni kell,
Egy borzalmas halál,
Hol a temetkezés körül
Gaia is vérben áll.
S a sírt, melyben fajunk süllyed el,
Más halott fajok tetemi veszik körül,
S a még haldokló milliók
Szemében gyászkönny ül.
Légy híve hát rendületlenül
Bolygódnak, oh human!
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívül
Még nincs számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell!
1836-2019
