Miközben a haszonbérletbe adott 157 darab marhájukat kezdték keresni a Balaton-felvidéki Nemzeti Park vezetői, addig éppen őket hozták hírbe szűkebb hazájukban, Veszprém- megyében, mintha saját maguk tehetnének egy kft.-re bízott őshonos szürkemarhák eltűnéséről. A kabátlopási ügy már odáig, fajult, hogy nyilvánosan saját gulyájuk felfalásával vádolták meg őket. De, vajon miért keresik ezeket az állatokat, amikor 1997-ben olyan 18 évre szóló szerződés született, amelyből egyértelműen kiderül, hagy a nemzeti parknak közel két évtizedig semmi joga sem ellenőrizni, sem bármit is számon kérni a tartásba adott állatairól? A nemzeti park jelenlegi igazgatója Kovács Béla elmondta, a szerződésnek éppen ez a jellegzetessége keltett gyanút bennük.
Nem voltak restek, elindultak keresni. A térségben több legelőt be is jártak, de ha találtak is hasonló állatokat, lehetetlenség volt azonosítani. A hosszú, hegyes szarvakat viselő állatok ugyanis barátságtalanok, azokkal az idegenekkel, akik bemutatkozás nélkül, vagy akár az etikettet betartva a fülükben akarnak matatni. A nemzeti parknál nem merik kijelenteni, inkább csak úgy kicsúszik a szájukon, hogy a fülükbe jutottak olyan rémhírek, melyek szerint már rég levágták a bérbe adott marhákat. A pletyka alapja akár az is lehet, hogy valóban kiváló húst adnak ezek az állatok, ráadásul nem is igényelnek külön takarmányt, így állati fehérjéket sem. Ez teszi értékessé, hiszen nem válhatnak kannibálokká, ami a kergemarhakór melegágya. A húsuk tiszta, igazi bio, mint a vadállatoké. A szürkemarha húsát talán ezért is könnyű összetéveszteni a szarvaséval, a bébiételekbe pedig kimondottan ilyen kerül. Bizonyíték azonban semmire sincs, ezért nincsenek kijelentések sem. A tény azonban, hogy a szóban forgó szerződés szokatlanul egyoldalú, igaz.
Nézzük! Az egész mindössze másfél oldalas, tartalmazza, hogy a szerződött félnek gondosan kezelnie kell a rábízott 295 hektáros sármelléki legelőt. De az már hiányzik, hogy ezt miképpen kell végrehajtani. A legelő marhák helyett tehát akár kaszáltathatják is a rájuk bízott 295 hektáros sármelléki legelőt. Az állatok bérbe vevője nem köteles számot adni arról, hol tartja őket, s még arra is van lehetősége, hogy alhaszonbérletbe adja tovább a saját feltételei szerint. Négy év elteltével kezdődik az első kötelezettség. Ez az idő jövőre telik le, amikortól kezdve évenként harminc növendék állatot át kell adnia a nemzeti parknak. A tizennyolcadik év végén pedig annyit, amennyit kezdetben kapott, vagyis 157-et.
Amíg a szerződés módosítását a bíróságra bízták a parkiak, rendőrségi feljelentést tett egy újságírónő Zala megyéből szintén, aki állatok eltűnése miatt ismeretlen tettes ellen. Az ügy végül, talán elfogultság miatt, a Somogy megyei rendőrség nyomozóihoz került. A főkapitányságon Gelencsér László őrnagytól megtudtuk, hogy már túl vannak számos tanúkihallgatáson a marhák ügyében, de gyanúsítottjuk még nincs.
– Jelenleg egy mezőgazdasági szakértő véleményére várunk – közölte az őrnagy. – A feladatán határidő szorítása nélkül dolgozhat. Az ő szakvéleményétől várjuk a választ arra, hogy egyáltalán történt-e bűncselekmény, vagy sem.
Balatonszentgyörgyön szerettük volna megnézni a kft. telephelyét, ahol egyéb tenyészállatokat is tartanak. A telefonkönyvben a cég neve alatt csupán egy mobiltelefont találtunk. A vonal végér, egy ízesen, de félénk óvatossággal felelő férfit találtunk, aki nem tudta megadni sem a központtelefonszámát, sem a címét. Ö volt a gulyás. Föltehetően az, akire a szürkemarhákat is bízták. Legalábbis ez dérül ki a válaszaiból Az a beszélgetés sikertelen maradt, mégis megtaláltuk a kft. igazgatóját. Peresztegi úr örült a sajtó érdeklődésének, mert mint mondta eddig csak úgy írtak róluk, hogy őket nem kérdezték meg. Elpanaszolta, hogy az utóbbi időben tévések és fotósok zaklatják a csordáikat, ezért úgy döntöttek, átmenetileg elrejtik azokat a világ szeme elől. A sajtó kérdéseire tekintetben a folyamatban lévő nyomozásra az igazgató majd csak azután akar válaszolni, ha elkészült a szakértői vélemény. Szerinte ez egy héten belül megtörténhet.
Nem nevezhető nyomozásnak, amit a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatója Kovács Béla és a gazdasági igazgató helyettes Gál Róbert folytatott, kilencvenkét darab állat holléte felől azonban mégis megnyugtató választ kaptak. Levélben és telefonon is kapcsolatban állnak a kft. igazgatójával, aki mindig nagyon készséges velük. Még akkor is, amikor, ahogy ők mondták, ezerszer figyelmeztették kötelezettségére a rá bízott legelő gondozását illetően.
– Mindig mindent megígér – mondja Gál Róbert, aki bevallja, olyan hírek is, keringenek, hogy valamelyik minisztérium magas rangú tisztviselője is érdekelt a szürkemarhákat haszonbérletbe vevő kft.-nél. Erre azonban semmi bizonyíték nincs, szögezte le egyenesen.
– Arra is gondoltunk, hogy talán nincsenek is már az országban – veszi át a szót Kovács Béla -, de a Magyar Szürkemarha Tenyésztők Egyesülete pecsétje nélkül nem lehet külföldre vinni egyetlen állatot sem. Ők pedig nem adtak ki ilyen engedélyt – mondta a nemzeti park igazgatója, aki szemmel láthatólag nem tud belenyugodni abba, hogy az állam által rá bízott százmilliós értékről, vagyis a tenyészállatokról, még tizenöt évig nem tudhat semmit.
