Ha a nemzeti agrár-környezetvédelmi program megvalósul, csökkenni fog a mezőgazdasági környezetszennyezés, nagyobb eséllyel védekezhetünk az árvizek ellen, és több hasznunk származhat az EU agrárpolitikájából.
A kormány által két évvel ezelőtt elfogadott, de a földművelésügyi tárca hibájából késve indulóprogramhoz végre most már pénz is társul.
A mezőgazdasággal és az agrárpolitikával foglalkozók közül egyre többen látják, hogy az elmúlt évtizedek mezőgazdasági gyakorlata zsákutca, jelentős a táboruk azonban a korábbi agrárpolitika képviselőinek is.
A nagyüzemi mezőgazdaság a tetemesebb profit, vagyis a nagyobb terméshozamok előállításában érdekelt, ezek elérésére óriási táblaméreteket alakítottak ki, sok műtrágyát, növényvédő szert, nagy teljesítményű gépeket használnak, hatalmas területeken csak egyfajta növényt termelnek, és így szinte iparosították a gazdálkodást. A csirke-, sertés- és szarvasmarha-“gyárakban” az állati termékeket szinte futószalagon állítják elő, a csirkegyári tojók egy szűk fémketrecben élik te az életüket, a szarvasmarhákat legeltetés helyett nyáron is az istállóban etetik. Az elmúlt évek mezőgazdasági botrányai nyomán kiderült, hogy a nagyobb haszon reményében egyes növényevő állatok takarmányába hal- vagy csontlisztet kevertek.
A LEGNAGYOBB KÖRNYEZETSZENNYEZŐ
Ez az ipari jellegű mezőgazdaság óriási és néha nagyon nehezen helyrehozható környezeti károkat okoz. A rengeteg természetidegen vegyszer, a rendkívül agresszív rovar-, gomba- és gyomirtó szerek nem vagy csak részlegesen bomlanak le a természetben. Szermaradványok találhatók a talajban, a talajvízben, a növényekben vagy akár a növényeket fogyasztó állatok húsában is. Klasszikus és sokat emlegetett példa a grönlandi bálnák testében talált DDT. A megmaradt vegyszerek, a tárolóedények, a gyártási folyamat maradványai veszélyes hulladéknak minősülnek, kezelésük, megsemmisítésük drága. Az évtizedes problémát okozó garéi veszélyes hulladék is növényvédőszer-gyártásból maradt vissza. A nagyüzemi szarvasmarha- és sertéstelepeken összegyűlt hígtrágya a talajvizeket fertőzte.
A hagyományos parasztgazdálkodás nem szennyezte a környezetet, nem termelt hulladékot, a gazdák mindent felhasználtak. Az állat-növény-talaj ciklusban minden hasznosult, a talaj termőerejét a visszajuttatott természetes trágya, a növényi és állati hulladék biztosította. A háztartásokban, a gazdaságban természetes anyagokat használtak. A soha el nem bomló műanyag csomagolás korunk “vívmánya”.
Ángyán József, a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének vezetője szerint vissza kell nyúlnunk a hagyományos gazdálkodáshoz, amelynek az alapelve az, hogy csak olyan növényeket termesztünk, olyan állatokat tenyésztünk, amelyek az adott környezetbe illenek, és kis ráfordítással, kis energiabefektetéssel, egyszerű gépekkel állíthatók elő. Az alacsony aranykorona értékű, belvizes területre például nem érdemes búzát vetni, mert a termés mennyisége és minősége is rosszabb lesz. Az időnként elöntött, folyó menti réteken a legeltetésnek van helye. Rá kell jönnünk, hogy az évszázadokon át bevált módszerek, tapasztalatok, alapelvek jók, mi legfeljebb fejlettebb technikát adhatunk ezekhez -állítja a professzor.
Említi egyebek között a vetésforgó célszerűségét: a régiek ügyeltek arra, hogy milyen növényeket vetnek egymás után, így az őszi és a tavaszi növények, a nitrogénfogyasztók és a nitrogénkötők, a sekély és a mély gyökérzónájú növények váltogatták egymást. Kialakult egy stabil, harmonikus környezethasználat. Monokultúrák esetében ez a stabilitás nem létezik. Ha egy óriási táblában éveken keresztül mindig kukoricát termesztenek, egy ilyen kultúra húsz év után teljesen elgyomosodik, hiszen ugyanaz a gyom, ugyanaz a rovarkártevő jelenik meg évről évre, és végtelenül elszaporodik. Az egyensúlyt eleinte egyre nagyobb mennyiségű növényvédő szerrel, egyre nagyobb energiabefektetéssel lehet fenntartani, később már azzal sem.
Az elmúlt negyven-ötven év nagyüzemi gazdálkodása csak egy szempontot vizsgált: a minél gyorsabb tőkemegtérülést. A nagy tábla hozhat gyors hasznot, de elvész a tartamosság, a talaj tönkremegy. Hosszú távon csak a sokszínű rendszerek, a sok lábon álló termelés eredményez fenntartható gazdálkodást. Az őshonos fajták jobban alkalmazkodtak a hazai környezethez, erősebbek a biológiai alapok, és ez a gazdálkodási forma egyben munkahelyeket teremt, tehát vidékfejlesztés is. Így jutunk el a gazdaságossághoz is, a fizetőképes piacon csak az a termék lesz versenyképes, amelynek kiváló a minősége, az ökológiai gazdálkodás termékei pedig ilyenek – hangsúlyozza Ángyán József.
EUROPAI PROGRAM, MAGYAR MÓDI
A nagyüzemi gazdálkodás Keleten és Nyugaton ugyanolyan módon zsarolta ki a talajt, szennyezte el a vizeket, függetlenül attól, hogy szocialista termelőszövetkezet vagy nyugati multinacionális cég a termeltető. Miután a szakemberek egy része felismerte a káros hatásokat, a hagyományos gazdálkodás, illetve annak korszerűsített formái felé fordultak. Újból felfedezték az organikus gazdálkodást, a vegyszerek nélküli termelést, és hamar kiderült az is, hogy az így termelt élelmiszer egészségesebb, mint az, amelyikben vegyszermaradvány van. A bioélelmiszereknek ma jelentős piacuk van, elsősorban Nyugat-Európában. Magyarországon is többen fogtak biogazdálkodásba, és természetvédő szervezetek – elsősorban a WWF Magyarország – is támogatnak agrárökológiai programokat.
A váltáshoz azonban támogatásra van szükség, hiszen az első években kevesebb lesz a gazdák bevétele, sőt egyes területeken fel is kell hagyni a gazdálkodással. Egyebek között ez volt az oka a nemzeti agrár-környezetvédelmi program elkészítésének és elfogadásának. Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának fideszes elnöke szerint a program nagyon jó, előremutató, európai szintű, és ez elsősorban a gödöllői Környezetgazdálkodási Intézet szakembereinek köszönhető.
Az agrár-környezetvédelem 1999 októbere óta hivatalos kormányprogram, és a kormány szándéka szerint 2000-ben el kellett volna kezdődnie, s a támogatásokhoz már tavaly el kellett volna különíteni a földművelésügyi szaktárca költségvetéséből hatmilliárd forintot. Ez azonban a Torgyán József vezette minisztériumban nem történt meg. Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter hivatalba lépése után többször sürgette a program elindítását, s erre kapott is ígéreteket. Ennek ellenére sokáig nem történtek konkrét lépések.
Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága ez év júniusában kihelyezett ülést tartott a földművelésügyi szaktárcánál. Illés Zoltán, a bizottság elnöke szerint a tárca újonnan kinevezett két államtitkára ott szembesült azzal a ténnyel, hogy a támogatási rendszerek elindítását a saját minisztériumuk munkatársai akadályozzák. Eke István főosztályvezető a jogi és a pénzügyi osztályt okolta azért, hogy még mindig nem különítették el a szükséges pénzt. Az elnök szerint minden perc késlekedés káros. A program természetvédelem és vidékfejlesztés egyszerre, sőt ha Magyarország bevezeti a programot, az a teljes jogú uniós csatlakozás idején pénzt is hoz – állítja Illés Zoltán. Ezért levelet írt Vonza András földművelésügyi miniszternek, és segítségét kérte a program őszi indításához.
DÖNTÉSRE VÁRVA
Tar Ferenc, a földművelésügyi tárca munkatársa, a program egyik szakmai előkészítője szerint az indításhoz minden készen áll, csak a támogatási összeget kellene elkülöníteni. Javaslata szerint most három területre lehetne pályázni: az ökológiai alapú, más szóval biogazdálkodás bevezetésére, az integrált gazdálkodásra (ez környezetkímélő, kevés vegyszert használó gazdálkodás), valamint a gyephasznosításra, legeltetésre.
Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter minden Lehetséges fórumon kiállt az agrár-környezetvédelem szükségessége mellett, sőt idén saját hatáskörben, három nemzeti parkban is elindította a gyephasznosítási, legeltetési programot. Támogatás nélkül azonban nem megy, a gazdákat a zsebükön keresztül lehet megnyerni – állítja Vajnáné Madarassy Anikó, a Természetvédelmi Hivatal vezető főtanácsosa, aki szerint sok embernek adhat megélhetést az ökoturizmus, a kézműipar, az élelmiszer-feldolgozás és a természetvédelem. A mezőgazdaságnak ma nincs jövőképe, nincs átfogó agrárstratégia. Ez a program kihúzhatná a magyar agrárgazdaságot a kátyúból, így megvalósítása nemzeti érdek is.
A főtanácsos szerint az Európai Unió mezőgazdasága is válaszúton van, erre utalnak az egyre súlyosbodó válságjelek, a dioxinos csirke, a kergemarhakór, a száj- és körömfájás. A fogyasztók már nem kívánják a vegyszeres, bizonytalan eredetű élelmiszereket, jó minőségű és ellenőrizhető termékeket akarnak. A válságban tévő német mezőgazdaság is vált, a mezőgazdasági miniszter, Renate Künast asszony nemrégen hirdette meg a német agrár-környezetvédelmi programot. Ez már az európai paradigmaváltás jele, és a mi programunk is legalább olyan jó, mint a német – mondja Vajnáné Madarassy Anikó.
Mi akadályozza akkor a program elindítását? Több szakember is úgy véli, hogy a nagyüzemi érdekcsoportok, a volt szövetkezeti lobbi gyakorol nyomást a szaktárcára, ráadásul a nagy mezőgazdasági multicégek is ellenérdekeltek az agrár-környezetvédelemben. Utóbbiak például nagyipari módszerekkel kívánnak génmanipulált élelmiszereket előállítani. Vagy a növényvédőszer-gyártásban érdekeltek, esetleg mindkettőben.
Legutolsó információnk szerint idén már nem különítenek el pénzt, viszont a jövő évi keretet biztosítani fogják. Az összeget a kormány e hónap közepén hagyja jóvá, és ezt követően már októberben kiírják a pályázatokat. Fésűs István, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese szerint az elfogadott pályázatokra már a jövő év elején fizetnek, ha a pályázó teljesítette a feltételeket, például a gazdálkodási terv elkészítését. Fésűs István arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a támogatás föld alapú, tehát a terület adottságai és a rajta folyó környezetgazdálkodás határozza meg a támogatási lehetőségeket. Mivel mind az ökológiai, mind az integrált gazdálkodásnál kalkulálni lehet a költségeket, a pályázat még időben segítheti a gazdákat a jövő évi tervezésnél. Fésűs István példát is mondott: ha valaki most áll át biogazdálkodásra, akkor a költségek negyven százalékát nyerheti el a pályázaton, a többire hitelt vehet fel, és a kiegészítő tevékenységekre, így az élelmiszer-feldolgozásra vidékfejlesztési pályázaton is indulhat. A földhasználatváltás (például az, amikor egy rossz tulajdonságú szántóból ismét legelő lesz) későbbi lépés.
Ez a program 2006-2007-ig tart, addig hatmillió hektárra szeretnék kiterjeszteni az agrár-környezetvédelmet. További segítség az, hogy az unióba történő belépés után akár 75 százalékos társfinanszírozást is elérhetünk. A pályáztatást és az ellenőrzést a megyei földművelési hivatalok végzik, és a program idején az intézményi hátteret is fejlesztik. Az ellenőrzés nagyon szigorú lesz, ígéri Fésűs István. Ha egy gazda vállalja, hogy növényvédő szerek nélkül termel, de a termékeiben az ellenőrzés során szermaradványt találnak, akkor kizárhatja magát a támogatási rendszerből. Az agrártárcánál a növényvédelmi és agrár-környezetvédelmi főosztály felügyeli a programot. Ez a szervezeti felállás igen ellentmondásos, hiszen a növényvédelem vegyszerekben, az agrár-környezetvédelem vegyszermentességben gondolkodik vetem közbe.
– Ez igaz – mondja a főosztályvezető-helyettes -, de az utóbbi években a növényvédőszer-felhasználás nagymértékben csökkent, és a problémát az ökológiai gazdálkodásban való gazdasági érdekeltség fogja megoldani, először a támogatások révén, később már a jobb piaci pozíciók által is.
A NEMZETI AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM
Az 1999-ben elfogadott kormányprogram könyv formájában is megjelent a földművelési tárca gondozásában. Teljes címre: Nemzeti agrár-környezetvédelmi program – a környezetkímélő, a természet védelmét és a táj megőrzését szolgáló mezőgazdasági termelési módszerek támogatására. Készítésében a három érintett minisztérium, a földművelésügyi és vidékfejlesztési, a vízügyi, valamint a környezetvédelmi tárca munkatársai mellett a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének kutatói, valamint az MTA két intézete, ezenkívül a Vituki, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakemberei és a Madártani Egyesület munkatársai vettek részt.
A program célját röviden így határozzák meg: olyan mezőgazdaságra van szükség, amely úgy állít elő értékes, egészséges és piacképes élelmiszereket, nyersanyagokat és megújuló energiahordozókat, hogy közben megőrzi a vidékei, a tájat, az élővilágot, a környezetet és benne az embert és közösségeit. Ez a többfunkciós mezőgazdaság tud csak a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális és környezeti feladatoknak egyaránt megfelelni, s így lesz képes a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlődési tendenciáit követni. A programnak a tájba illőgazdálkodás és az új típusú földhasználat az alapja. A program a különböző adottságú területekre más-más gazdálkodási formál javasol. Az agrár-környezetvédelmi program fő részei az integrált gazdálkodási, az ökológiai gazdálkodási és az extenzív gyepgazdálkodási célprogramok. A különböző gyeptípusok esetében eltérő módszereket kell alkalmazni, mások a homoki gyepek, a nyílt száraz gyepek, a dombvidéki gyepek vagy a szikes legelők adottságai, ezeken más-más módon, más-más állatokat célszerű legeltetni. A program részletesen kitér a különböző vizes élőhelyek védelmére és használatára is, így ajánlások szerepelnek az árterek, a nádasok, a halastavak és környékük, illetve a belvizes területek célszerű gazdálkodására. A program külön foglalkozik az úgynevezett érzékeny természeti területekkel is.
AZ ÉRZÉKENY TERMÉSZETI TERÜLETEK RENDSZERE
A kisebb termelési potenciállal, de jelentős természeti értékkel rendelkező területekkel külön foglalkozik a nemzeti agrár-környezetvédelmi program. Itt a gyepgazdálkodás, az őshonos állatok külterjes tartása vagy védelmi zónák kialakítása célszerű, de fenn kell tartani a különlegesen érlékes fajok élőhelyeit, például a vizes élőhelyeket is: A program a korábban tönkretett, lecsapolt vizes élőhelyek rekonstrukcióját is lehetővé teszi.
A Természetvédelmi Hivatal munkatársai elkészítették ezeknek a területeknek a listáját. Vajnáné Madarassy Anikó, a hivatal főtanácsosa szerint mintaterület a Szatmár-Beregi-síkság, a Borsodi-Mezőség, a hevesi füves puszta, a dévaványai térség, a Kiskunság Duna-völgyi-sík területe, Apajpuszta térsége, a baranyai fás legelők, az Őrség, a Balaton-felvidéki Marcal-medence, az ócsai turjános, az Észak-Cserehát és a Szentendrei-sziget.
TERMÉSZETES VÉDEKEZÉS
Magyarország földrajzi és természeti adottságai, valamint a globális felmelegedést kísérő jelenségek miatt egyre nagyobb mértékben ki van téve a természeti és időjárási szélsőségeknek. Ehhez az is hozzájárul, hogy folyóvizeink nagy része a határokon túl ered, és nincs befolyósunk az ott történő erdőirtásra, a tározók, gátak építésére. Az utóbbi évek rendkívül súlyos árvizei arra intenek, hogy nemcsak a gátépítéseket kell átgondolnunk, hanem a folyó környéki gazdálkodást is; vagyis a tájnak megfelelő ártéri és halgazdálkodást kell folytatni. Ezzel lapunkban már hosszasabban foglalkoztunk (Életre kel az ártéri gazdálkodás, április 20., 33-35. oldal; A cseresznyés falu élni akar, május 25., 36-38. oldal).
