Tajti László munkahelyéhez, a pusztaszeri Büdös-székhez közel költözött (ahol több feladatot is ellátott, jelenleg tájegységvezető): 1983 decembere óta él Munkástelepen, amit a helyiek Brungónak és Tökfalunak is neveznek. Árpád utcai házánál rackákat, tyúkokat és kakasokat tart, de féltve gondoz egy citromfát is. Közeledik a nyugdíjhoz, de azt elárulta, a pusztától soha nem szakad el.
– Szép gyerekkorunk volt. A testvéremmel, Gabriellával Sándorfalván, a Homok-majorban és a közeli erdőkben nőttünk fel. Innen a természet szeretete, és az az elhatározás, hogy ahhoz kötődő képesítést szerzek, munkát végzek majd felnőttként – kezdte beszélgetésünket a 63 éves, 4 gyermekes és 3 unokás Tajti László, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Tiszamenti Tájegységének vezetője. Közben megálltunk a terepjáróval Büdös-szék határán, és leültünk az egykori Szász András Péter-féle tanya tornácára. László 1978-ban érettségizett a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában, 4 évet erdészetben dolgozott, utána jött az igazgatóság, és kiköltözött Munkástelepre.
Favágó
– A kisteleki erdészetbe apai javaslatra kerültem, egy évre a favágó brigádba is, nem bántam meg, jó iskola volt. A negyedik év vége felé természetvédelmi őrt kerestek a pusztaszeri Büdös-székhez, elvállaltam, és idestova négy évtizede tevékenykedem a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnál, ami négy 10 éves szakaszra bontható, és 2020-ban kezdődött az ötödik, visszatértem a gyökerekhez, a pusztaszeri pusztához. Vonzóan csendes itt minden, és Munkástelep nagyon összetartó kis falu – folytatta. Az első két évtized1982-től 10 esztendőn át kizárólag az érintetlen Szeri-pusztával, abban a Büdös-székkel foglalkozott. Nagyon sokat gyalogolt, hiszen számítógépnek, mobilnak és terepjárónak még nyoma sem volt, így szinte minden négyzetméterét bejárta, megismerte a területnek.
– A második évtől munkástelepi gyerekek is csapódtak hozzám, elkísértek utamon. Akkoriban alapítottam a pusztaszeri általános iskolában a madarászszakkört, ami még napjainkban is működik – közölte Tajti László.
A következő etapban a tájvédelmi körzet vezetőjeként tíz településsel tartott kapcsolatot, például az általános iskolák hatodikosainak egy-egy biológiaórán ismertette falujuk, városuk természetvédelmi értékeit, ez szerepelt a tanrendben. A 90-es évek közepétől fejlesztések, beruházások zajlottak, például a baksi pusztában nyolc mélyfekvésű terület tél végi-tavasz eleji vízpótlását oldották meg, mára ez a rész a vízimadarak oázisa, és ekkor kezdődött a Csaj-tó 4-es tavának, tórendszerének kialakítása is.
– Ez a 124 hektárnyi tóegység költőszigetekkel, vízszintszabályozással Európa-hírű, rengeteg madárfajnak otthont, menedéket adó vizes élőhellyé vált, amire büszkék lehetünk – jelentette ki, megemlítve: később, 2003-tól startoltak az élőhely-rekonstrukciók, például Vesszős-széknél az első bivalycsorda telepítésével. Azóta a természetre, a környezetre gyakorolt pozitív hatásuk miatt elterjedt a tartásuk, Pusztaszer mellett megemlíthetjük Gátért, Pálmonostorát, Baksot, Tömörkényt és Mórahalmot, utóbbinál a városi önkormányzat kezdeményezte.
Az utóbbi 20 év
Tajti László 2001-től 2012 végéig – éles váltással – a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság őrszolgálati osztályának vezetőjeként dolgozott, fejlesztésekkel-képzésekkel, megteremtve a kapcsolatot a katasztrófavédelem, a rendőrség, a határőrség és a természetvédelmi őrök csapata között. Szerepet vállalt a 2006-tól indult Pusztaszeri Természetvédelmi Filmfesztiválon, ötször volt zsűritag. A negyedik szakaszban, 2013-tól 2020-ig területkezelési igazgatóhelyettesként 56 ezer hektár állami terület vagyonkezeléséért felelt. Előtte, 2011-ben természetvédelmi mérnöki oklevelet szerzett Sopronban, két lánya is ott diplomázott – árulta el. Végül, 2020-tól – mint már említettük – ötödik etapként visszatért a gyökerekhez, szűkebb értelemben a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez, de a Tiszamenti Tájegység vezetőjeként hozzátartozik Csongrád-Csanád vármegye Tiszától nyugatra eső fele, a Mártélyi és a Körös-éri Tájvédelmi Körzet, a Kiskunsági Nemzeti Park Szikra- és Alpári-rét elnevezésű törzsterülete, valamint a lakitelki Kontyvirág Erdei Iskola működtetése.
Vetővirág, ugartyúk
– Nézd, felrebbentek a sirályok! Annak mindig oka van, és igen, ott repül felettük a rétisas, Európa legnagyobb ragadózómadara, szárnya fesztávolsága 2,5 méter, ha ideülne elénk, a feje az asztallapig érne, vagyis 60-70 centi magas – mondta és mutatta Laci, miközben elindultunk a Büdös-szék, hivatalos nevén a Dongér-tó felé.
– Itt vagyunk a tómederben, az előttünk lévő vízfelület 3 centi mély, de nem ajánlom, hogy bárki átsétáljon rajta, nem sikerülne: az iszap legalább 2 méteres. Ezt a tájat, ezt a vidéket szeretem a legjobban! Amikor az autópálya őrült forgalma után este kijövök ide, mindig azt érzem, itt minden a helyén van, csend és nyugalom vesz körül. Olyan mint 500 vagy 1000 éve, nincs semmilyen vezeték a látóhatárig – vallott érzéseiről, megemlítve: mikor idekerült, nyolc tanyában éltek, most jó ha kettő lakott.
Elmesélte: a 90-es évek második felében apró sárga vetővirágot talált a pusztán, nagyon ritka és fokozottan védett. Odament Kovács János gulyáshoz, mondva neki, ha legeltetés közben ilyet talál, feltétlenül szóljon, mire ő visszakérdezett: – A vetővirágot keresed? – Jólesett, egyben meglepett, hogy látott ilyet és tudta a nevét. Kiderült, előző nap ő is talált néhány tövet, és az addig számára ismeretlen virágot meghatározta. A vetővirág lett a kedvenc növényem, a madarak között több akad, például a daru, a gulipán, a tövisszúró gébics, és a galambméretű, sárga szemű és sárga csőrű, jól rejtőzködő ugartyúk – sorolta Tajti László. Utóbbit nehezen tudta lefotózni egyik munkatársával, mert az első lessátrat a 80-as években egy záptojást rejtő elhagyott fészeknél állították fel. Mikor elgémberedve kikászálódtak az 1×1 méteres rejtekből, vették észre, mögöttük, tőlük talán 1 méterre költi tojásait az egyébként rendkívül óvatos, félénk ugartyúk. –Legközelebb már nem csapott be – tette hozzá nevetve. Megjegyezte még: az ugartyúk fészke egy kéttojásos, fészekanyag nélküli pár centis mélyedés a kopár földön.
Az otthon
A pusztajárás után elmentünk munkástelepi – vagy brungói, tökfalui, mert a helyiek Brungónak és Tökfalunak is hívják Munkástelepet – házához, megmutatta a racka juhokat, a kakasokat, a tyúkokat és a féltve nevelt citromfáját.
– Az állatok gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzak, a parasztfitnesszel reggel és este is kondizok, a gyakorlatok vödörcipelésből, trágya- és szénavillázásból állnak. Jövő decemberben töltöm a 65. életévemet, és közszolgaként kötelező nyugdíjba menni. De itt élek, a puszta az otthonom, attól nem szakadok el soha – jelentette ki Laci.
„Kossuth-díj”
Tajti László munkájának minden évtizedében volt felelősség, érdekesség és szakmai siker, amit két országos kitüntetés is jelez. Sólyom László köztársasági elnöktől vehette át a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztet és kiérdemelte a Pro Natura díjat. – Ezt a szakma a természetvédelem Kossuth-díjának tartja – jegyezte meg.
Kapcsolódó anyagok:
Ökoturisztikai célpont lehet a Péteri-tó
Védetté nyilvánították a délvidéki földikutya bajai élőhelyét
