A rovat kizárólagos támogatója

Április elején máris két állatfaj képviselői örvendeztették meg a Fővárosi Állat- és Növénykert dolgozóit, hiszen mind a kétpúpú tevéknél, mind a sörényes juhoknál szaporulatnak örvendhettünk.

2004. április 4-én négy sörényes juh (Ammotragus lervia) kölyök látott napvilágot az állatkerti nagyszikla oldalában, ahol ezek a jószágok a galléros páviánokkal (Papio hamadryas) osztoznak lakhelyükön. Azok a látogatók, akik kicsit elidőznek a kifutó előtt, szemtanúi lehetnek annak, hogy a picik már fiatal koruk ellenére is, milyen ügyesen mozognak a meredek sziklákon.

A sörényes juhok 1-2 éves koruktól válnak ivaréretté. A párzási időszak október és november közé tehető. A nőstények többnyire 5-6 hónapos vemhességi idő után egy, néha két utódot ellenek, de hármas ikrekről is van tudomásunk. Az állat Észak-Afrika sivatagos, sziklás területein honos. Sajnos az utóbbi évezredek során elterjedési területük néhány szigetszerű folttá zsugorodott és emiatt elmondható, hogy bár az állatkertekben gyakori látványosság, a természetben, eredeti őshazájában egyre ritkábban fordul elő. A faj fokozatos kipusztulásának oka egyrészt a mára már eltűnt afrikai törzsek évszázadokon át tartó öldöklése – amelyek célja az állat húsának, szőrméjének, bőrének, inainak hasznosítása volt -, másrészt azonban a hosszú száraz időszakok ugyancsak megtizedelik az állományokat.

A sörényes juhok rendszerint kis családközösségekben élnek, amely családok szélsőséges esetben akár 20 egyedből is állhatnak. A csoportot mindig egy domináns hím vezeti, amelynek testtömege akár a 100 kg-ot is meghaladhatja. A nőstények ennél lényegesen kisebbek és ez érvényes a szarvukra is, amely ugyan mindkét nemre jellemző, de a kosok szarva lényegesen nagyobb, fejlettebb és a szarv íve mentén mérve a 70 centimétert is elérheti. Táplálkozásukat tekintve a sörényes juhok nem válogatósak, beérik a félsivatagos területek gyér vegetációjával. Természetesen az Állatkertben ennél fenségesebb lakomában van részük, hiszen sok állatkerti társukhoz hasonlóan ők is „zöldségsalátából” falatoznak.

A sörényes juhok születését követően 2004. április 5-én, a tevék (Camelus ferus f. bactrianus) népes családja is újabb taggal bővült. A mama, Ingrid is a Fővárosi Állatkertben látott napvilágot 1999-ben és úgy tűnik tevéink a fogság ellenére is jól szaporodnak, hiszen szinte minden évben megörvendeztetnek minket egy utóddal. A kis jövevénynek a gondozói az „Ibn” nevet adták, követve ezzel azt az állatkerti hagyományt, hogy – amennyiben ez lehetséges – olyan nevet adjanak az állatnak, amely valamelyest utal természetes élőhelyére, és annak kezdőbetűje megegyezik az anyjáéval.

A tevék 3-6 éves korukban válnak ivaréretté. A párzási időszak február és a vemhességi idő körülbelül 13 hónap. Általában csak egy tevecsikó születik, s hosszú időbe telik, mire teljesen kifejlődik. Csak ötéves korukra válnak teljesen kifejletté, addig anyjuk mellett maradnak. Egy kifejlett egyed testtömege akár a 900 kg-ot is elérheti. Ibn-t már pár nappal a születése után láthatta a nagyközönség, igaz járása ekkor még kissé bizonytalannak tűnhetett, de hamarosan ő is felvette a tevékre oly jellemző hintázó mozgást.

A vadon élő kétpúpú tevéből már alig találni 300-500 példányt és ez a csekély populáció is Kína és Mongólia határvidékén, a Góbi-sivatagban él, amely számukra szinte az utolsó menedék. Sok országban azonban haszonállatként tartják, ezekkel jószágokkal egy-egy külföldi utunk során mi is találkozhatunk.

A tevék kisebb csapatokban élnek, amelynek élén egy csődőr áll, egyes csődörök azonban magányosan tengetik életüket. A kétpúpú tevék rendkívül igénytelen állatok, a sörényes juhokhoz hasonlóan, ők is alkalmazkodtak a mostoha körülményekhez. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy viszonylag silányabb táplálékkal is beéri, de legfőképpen abban, hogy hosszú ideig, akár egy hónapig is képes nélkülözni az ivóvizet. Szeretnénk eloszlatni azt a még ma is élő tévhitet, hogy a teve a púpjában vizet tárol és ezért bírja olyan sokáig ivóvíz nélkül. A valóságban a teve púpjában nem víz, hanem zsírszövet van, amelyet bőség idején elraktároz, ínséges időben pedig lebontja. A zsírok biológiai lebontásakor nemcsak energia keletkezik, hanem melléktermékként víz is, s ebből az állat tudja fedezni vízszükségletét. Sokkal hatékonyabb a raktározás, mint folyékony víz formájában, ráadásul a zsírral tömött púp hőszigetel is, ami nagy előny a kontinentális sivatagokban, ahol a felülről tűző nap heve elől nemigen van hova elrejtőzni.

További információval rendelkezésükre áll a

Fővárosi Állat- és Növénykert Kommunikációs Osztálya:

Tel./Fax: 3640109; 06 70 579 77 96

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás