A rovat kizárólagos támogatója

Magyarországon még nem, de Európa országaiban egyre elterjedtebb a temetőkertek – vagyis a szakrális helyek – továbbgondolása. Temetők, mint városi zöldfelületek!? Piknik a sírok között, és öko-temetés: sírkő helyett fa szeretteik sírjára.

Nyugat-Európában sok helyen egyáltalán nem megdöbbentő a babakocsit tologató kismama látványa a temetőkertekben, még akkor sem, ha egy kis séta után egy sír mellé letelepednek és meguzsonnáznak, miközben a gyerek labdáznak a sírkövek körül. Ez a fajta szabadidőtöltés egyáltalán nem számít kegyeletsértésnek, sőt, örömteli, hogy a szomorúnak és komornak beskatujázott tereket nevetéssel és vidámsággal töltik meg.

2007-ben a brit CABE (Commission for Architecture and the Built Environment) vagyis az Építészet és az Épített Környezet Bizottsága a következő kijelentést tette a temetőkertekkel kapcsolatban: „We should be designing for the living, not just the dead.” (“Nemcsak a halottaknak kell terveznünk, hanem az élőknek is!”) Ezt a kijelentést annak kapcsán tették közzé, hogy a városok környékén található zöldfelületek közel fele temetőkertekből áll, így ezeket mint a zöld infrastruktúra-hálózat elemeit nem szabad alábecsülnünk. A temetőkertek szabadidős kihasználása halottainkkal szemben nem tiszteletlenség, épp ellenkezőleg. Az élet élvezésével tisztelgünk a idő múlása előtt.

Mivel az emberek lassú lépésekben ugyan, de kezdik megkedveli a temetőkerteket, kezd elterjedni az öko-temetkezések divatja, miszerint sírkő helyett egy fát ültetnek szeretteik sírjára, hogy a későbbiekben a temetőkert egy árnyas, zöld park lehessen.

Aki továbbra is úgy gondolja, hogy a temetőkertekben való szabadidő eltöltés kegyeletsértés, annak ajánlom, hogy gondoljon bele, nap mint nap régi temetők maradványai felett sétálunk el. Budapesten az óbudai lakosok nagy része például római sírok felett élik mindennapi életüket úgy, hogy sokan csak akkor döbbennek erre rá, mikor lenéznek az Árpád-hídról a Flórián téri romokra vagy elsétálnak egy-egy épület mellet, ahol tábla jelzi a feltárt maradványokat.  Vajon mennyire alakítható a halottainkhoz való viszonyunk? Mikor nő fel itthon az első korosztály, aki kimegy a temetőbe babakocsit tologatni és közparkként gondol a temetőkre?- teszi fel a kérdést Szabó Alexandra a mut-mutatoblog-on, ahol fényképes példákat ismertet főleg nyugat-európai nayvárosokból.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek