A rovat kizárólagos támogatója

Magyarország zöld úton jár – ezzel a jelszóval kezdődik a zold.kormany.hu honlapon a hónap végéig kitölthető kérdőív. Mindig nemes a szándék, ha egy kormány megkérdezi az állampolgárokat valamiről. De vajon ez a kérdőív alkalmas arra, hogy elemzésével legalább azt megtudja a kormány, a kitöltők mit gondolnak az itt fölvetett 12 témáról és általában arról, milyen a jó zöld politika? Aligha.

Magyarország zöld úton jár. Újabb “zöldrefestő” konzultációt indít az Orbán kormány

Már a második kérdés válaszai azt sugallják, hogy Magyarország és az Európai Unió elhatározott éghajlatvédelmi intézkedései több kárral járnak, mint haszonnal. Csakhogy a jó klímavédelmi intézkedések amellett, hogy elkerülhetővé teszik a klímakatasztrófát, számos tanulmány szerint a gazdaságnak is inkább használnak, mint ártanak. Magyarországon inkább a múltban elmulasztott intézkedések hiánya káros, mert a révükön közelebb lehetnénk a klímasemlegességhez.
Csak néhány példa.

— Másra költötték azokat az uniós és kvótabevételi forrásokat, melyekkel a házak szigetelését, fűtéskorszerűsítését lehetett volna támogatni.

— Az úgynevezett rezsicsökkentés helyett sávos lakhatási támogatás bevezetésével takarékosabb energiafelhasználásra lehetett volna ösztönözni a polgárokat.

— A megtett kilométertől és a gépkocsi korától, fogyasztásától (széndioxid-kibocsátásától) függő útdíj általános bevezetésével – és az útdíjnak a torlódás mértékétől függő változtatásával – vissza lehet(ett volna) fogni a közlekedés széndioxid-kibocsátásának növekedését.

— A vasúti pályákon a vonatok sűrű lassítás-gyorsítását okozó számtalan lassújel felszámolásával komoly energiamegtakarítást – és ezáltal széndioxidkibocsátás-csökkentést – lehet(ett volna) elérni a vasúti vontatásban.

— A repülőjegyek megadóztatásával csökkenthették volna a repülők forgalmát. Ide tartozik, hogy a Liszt Ferenc repülőtér megvásárlása igen rossz lépés, hiszen ha az állam lesz a repülőtér tulajdonosa, akkor még inkább tartózkodni fog a környezet- és klímavédelmet szolgáló, több százezer magyar embert a le- és felszálló repülőgépek zajától megvédő, a repülőtér forgalmát visszafogó intézkedésektől.

— Az adók megváltozásával és támogatásokkal vonzóbbá lehetett volna tenni a hőszivattyús fűtési rendszerek kialakítását a kondenzációs gázkazánok felszerelésének erőltetése helyett.

A harmadik kérdésben a kormány azt állítja, hogy az Európai Unión belüli csoportok az emberekkel és a családokkal fizettetnék meg a klímavédelem árát, pedig a klímavédelem finanszírozásából leginkább a nagy szennyező cégeknek kell részt vállalniuk.
Csakhogy az üvegházhatású gázok jelentős részét a lakosság állítja elő, amikor fűti a lakását és amikor autózik. Annak érdekében pedig, hogy ne nőjenek a szegényebbek terhei, a klímavédő intézkedések okozta áremelkedés ellensúlyozására az Európai Bizottság eleve javasolja a lakosság kompenzációját.
Különösen visszatetsző ez a beállítás egy olyan kormány részéről, amely a társasági adó alacsonyan tartásával és a nagy szennyező cégeknek (is) nyújtott hatalmas támogatásokkal torzítja a piaci versenyt ahelyett, hogy a klíma védelmét szolgáló adózási rendszerrel az ipari környezetszennyezés csökkenését segítené elő. Például ahelyett, hogy megvásárolta a lignitet égető, erősen klímaveszélyes Mátravidéki Erőművet, a tulajdonosát kellett volna rászorítania vagy a korszerűsítésre, vagy a bezárásra.

A negyedik kérdés az illegális hulladéklerakás utáni bírság növelésére vonatkozik, de nincs szó a felderítés eredményességének növeléséről. Hiába a nagy bírság fenyegetése, ha soha senki nem szabja ki azt a bírságot. Sokkal inkább a környezet- és természetvédelmi hatóságok önállóságának visszaállítására és elegendő forrással való ellátásukra volna szükség.

A hatodik kérdés bújtatottan azt állítja, hogy az állam megfelelően támogatja a napelemek telepítését. Ha a paksi atomerőmű bővítésére szánt pénzt erre fordították volna, akkor a tetők nagy részén már ott díszelegnének a napelemek. A napelemfarmok támogatása viszont természetpusztító, növeli a mezőgazdasági termelés alól kivont területek már ma is túlságosan nagy arányát.

A nyolcadik kérdés – „Véleménye szerint Magyarország klímavédelmi céljainak elérését milyen program támogatná a leghatékonyabban?” – nyílt, de a válaszadási lehetőségek le vannak szűkítve az energiatermelésre. Szerintem leginkább egy átfogó programra lenne szükség, az energiapazarló és fölösleges beruházások támogatásának felszámolásától a települési hőszigetek felszámolásáig.

A tizedik kérdés a menetrendszerinti buszközlekedés villamosításáról kérdez. Ki ne értene ezzel egyet? Honfitársaink ezrei kényszerülnek naponta a kipufogógázt beszívni a megállókban, olykor utazás közben is. Csakhogy a nevezett 36 milliárd forint csak töredéke annak a pénznek, amit a magyarországi buszállomány villanyhajtásúra cserélésére és a szükséges töltőhálózat kiépítésére kellene fordítani.
Olyan célok kimondására lenne szükség, mint: „2025-től Magyarországon csak újonnan gyártott villanybuszt szabad forgalomba állítani” vagy „2030-tól Magyarországon a tömegközlekedésben nem lehet forgalomban 10 évesnél idősebb, nem nulla kibocsátású autóbusz”. De felvethető az is, hogy jóval nagyobb légszennyezést okoz az az évi több tízezer személygépkocsi, amelyet használtan importál az ország. A roncsautók beáramlása elleni fellépést csak ígérgeti a kormány.

A 11. kérdésben felvetett nevelés, szemléletformálás valóban rendkívül fontos. De kevés. Olyan jogszabályi, támogatási környezetet kell kialakítani, melyben az emberek már képtelenek a saját érdekeiket követve klímaellenes döntéseket hozni. Nem tanítani kell a gyerekeket hulladék szétválogatására, hanem olyan szemétgyűjtő rendszert kialakítani, melyben a rosszul kezelt hulladék ott marad a háztartásban. Nem tanítani kell a környezetbarát közlekedést, hanem a mobilitási szolgáltatás rendszerét kiépíteni, melyben nem éri meg autót vásárolni. És így tovább. Kár, hogy erről is csak kérdez a kormány, de sok egyéb kampánnyal – köztük az Európai Unió elleniekkel – ellentétben alig fordít pénzt környezetvédelmi szemléletformálásra.

A 12. kérdés a nemzeti parkok és az állami erdőgazdaságok szerepét veti fel Magyarország táji és természeti értékeinek bemutatásában, a kikapcsolódási lehetőségek nyújtásában és környezeti nevelésben. Holott adekvátabb lenne azt kérdezni, vajon elegendő-e a nemzeti parkok költségvetése feladataik magas szintű végrehajtására. Tudjuk, hogy nem, viszont a kérdésbeni felsorolás célja lehet az, hogy a nemzeti parkok alapfeladataik rovására egyre több saját bevételre törekedjenek. Ami semmiképp sem támogatandó.
Magam e feladatok helyett inkább azt tartom fontosnak, hogy az erdőgazdaságokat – és az erdőtulajdonosokat – törvény kötelezze a tarvágás helyett a folyamatos felújító vágás, a lékvágás vagy a szálaló vágás alkalmazására. Fontosnak tartom, hogy törvény védje meg az erdőket a túlzott vadtenyésztés és vadászati gyakorlat klímát is veszélyeztető káros hatásaitól. Fontosnak tartom a quadok, motorbiciklik kitiltását minden védett természeti területről és általában az erdőkből. Végül pedig hiányolom azt a kérdést, hogy egyetért-e a válaszadó egy környezet-, természet- és klímavédelmi minisztérium felállításával és – többek között – vétójogának biztosításával a beruházások engedélyezési folyamatában. Még mielőtt sikerül minden természeti értékünket elpusztítani, tönkretenni.

Kapcsolódó anyagok:

Magyarország zöld úton jár. Újabb “zöldrefestő” konzultációt indít az Orbán kormány

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek