A rovat kizárólagos támogatója

A környezetvédő szervezetek több mint tíz éve folyamatosan próbálják felhívni az intézkedésre hivatott környezetvédelmi apparátus figyelmét az eldobó csomagolások térhódításának ökológiai-fogyasztóvédelmi veszélyeire.

A jelenlegi szégyenletes állapotoknak ugyanis van előzménye.
A fenti követeléseink jó része szerepelt a KTM csomagolóanyagokkal kapcsolatos “Intézkedési Programjában” is (végrehajtási határidővel, felelőssel). A gyakorlatban azonban semmiféle érdemi intézkedés nem történt, a Baja Ferenc és a csomagolóipar között 1994-ben kötött “Megállapodással” megkezdődött és gyakorlatilag folyamatosan tart a környezetvédelem kapitulálása. Az EU- val való hosszas alkudozás eredményeként most 2005-ig kaptunk haladékot a csomagolási hulladékok 50%-os hasznosítására, ami legalább 11 milliárd Ft-tal terheli meg a költségvetést (az országos gyűjtési rendszer kiépítése, működtetése ennek legalább háromszorosába kerül). Az országot ért erkölcsi és anyagi veszteség nagy részben elkerülhető lett volna, ha a szakmai főhatóság kellő szakértelemmel és bátorsággal felvállalta volna a csomagolóipari lobby elleni küzdelmet, a környezetvédelem érdekeinek képviseletét. Az Európai Unió direktíváiban és a magyar Hulladékgazdálkodási törvény szövegében is legfontosabb a “Megelőzés elve” és a “Szennyező fizet” elve. Minden politikus erről beszél, de nem látjuk azokat a jogi vagy gazdasági eszközöket, amelyek alkalmasak a fenti alapelvek érvényesítésére. Az elmúlt 10 évben sorra eltüntették a többutas csomagolásokat, a helyükbe lépő egyszer használatos csomagolások drasztikusan megnövelték az ország hulladéktermelését. A rendszerváltás óta a környezetvédelemért felelős tárca végig erős lobbibefolyás alatt állt. A hulladékgazdálkodást szabályozó rendeletek az ipari érdekcsoportok szája íze szerint készültek. A lakosságnak kevesebb lehetősége lett a környezettudatos vásárlási formák gyakorlására. Nagyban a KöM tevékenységére vezethető vissza, hogy Magyarország kénytelen volt türelmi időt kérni az EU csomagolási direktíváinak teljesítéséhez (de vajon ki viseli az ezzel kapcsolatos erkölcsi-anyagi hátrányokat?).
A termékdíj rendszerről
A termékdíj törvénnyel az a legnagyobb baj, hogy a kötelező újrahasznosítási arányt teljesítő cégek nemcsak a ténylegesen visszagyűjtött és újrahasznosított csomagolások mennyisége, hanem teljes kibocsátásuk után teljes mentességet szerezhetnek. A legutóbbi törvénymódosítási javaslat a korábban elért állapothoz képest is visszalépést mutat, mert a teljes mentességet csak az eldobó csomagolások hasznosítása esetén biztosítaná, újrahasználat (pl. visszaváltós üveg) esetén a mentességet 75%-ban, tehát kedvezőtlenebb mértékben állapítja meg. Sajnos, továbbra is lehetőséget ad a törvény arra, hogy azonos anyagfajta esetén az újrahasználattal elért magas hasznosítási arányt az eldobó csomagolások kibocsátásával összevonják. Az ipar elérte, hogy a társított csomagolás fogalmát leszűkítsék: a jelenlegi 90% helyett már 80%-os egynemű anyagtartalom mellett homogén anyagnak tekintendő. Ebben az esetben pl. a Tetra Brik-csomagolás de jure homogén lesz, pedig de facto háromféle anyagból áll, és gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan.
Kecskére a káposztát?
A csomagolási termékdíj rendszer – hibái ellenére is – egy működő rendszer, amely alkalmas eszköz lehetne a hulladékcsökkentési erőfeszítések megvalósítására. Nem véletlen, hogy a csomagolóipar törekvése éppen a termékdíjak megszüntetésére irányul.
Lobbiszervezetük, a CSAOSZ egy olyan, termékdíjat felváltó licencdíjas rendszert akar meghonosítani, amelyet a saját maguk által alapított Öko Pannon Kht. működtetne. Elképzelésük szerint a licencdíjakat közvetlenül a tagok fizetnék, de a nem tagok által az államnak fizetett termékdíjakat, illetve az import csomagolások után a VPOP által kirótt, APEH által beszedett díjakra is a Kht. tartana igényt. Az Öko Pannon Kht. feladata tehát a működtetési pénzek begyűjtése és a hulladékgyűjtési és -kezelési tevékenység koordinálása lenne. Ez a megoldás – mivel a csomagolóipar a hulladék növelésében közvetlenül is érdekletté válik – kimeríti a “kecskére a káposztát” esetét. Véleményünk szerint ez a megelőzési törekvések és a még piacon lévő újrahasználati rendszerek felszámolását jelentené. Jelentős ösztönzést adna a műanyag csomagolások további terjedésére és ezek “energetikai hasznosítására” (magyarul égetésére).
A HuMuSz álláspontja
Nem támogatjuk, hogy egy bizonyos érdekcsoport által alapított szervezetnek átutalják az állam által másoktól beszedett termékdíjakat, bírságokat. Ennek elosztására egy állami tulajdonú kezelő szervezetet kellene létrehozni. Ennek feladata és felelőssége az lenne, hogy az országban folyó gyűjtési folyamatok ne szakadjanak el a háttéripar kapacitásától, illetőleg csak olyan beruházás kaphasson támogatást, amely ésszerű fajlagos költségszinten képes biztosítani a keletkező hulladék hasznosítását.
Mindemellett javasoljuk egy harmadik kezelőszervezet megalapítását is, amely az érdekelt töltőüzemek, az állam és a hulladékmegelőzésért felelősséget vállaló civil kezdeményezések bevonásával működne. Ez a társaság az újrahasználatra alkalmas csomagolóeszközök első kibocsátásakor megfizetendő licencdíját gyűjtené össze, és a betétdíjas rendszerek működtetésére, illetve a töltőüzemeknél, de különösen a kereskedelemben felmerülő raktározási és anyagmozgatási többletköltségek (munkaerő, szállítás, tárolás stb.) ellentételezésére fordítaná.

kukabúvár

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás