A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: nimfea.hu

November végén jelent meg a Természetvédelmi Világszervezet, az IUCN friss összesítése a veszélyeztetett, a kihalás szélére került állatokról. Jelenleg 21 286 olyan faj szerepel a vörös listán, amit a közeljövőben a kihalás közvetlen veszélye fenyeget.

Az IUCN vörös listája több mint 70 000 faj természetvédelmi státuszát vizsgálta, és ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy több mint 21 000 olyan faj él jelenleg a földön, amelynek helyzete elérte azt a kritikus szintet, ahonnan szinte lehetetlen visszafordítani a faj kipusztulásához vezető folyamatot. Bár az IUCN nem értékelte a világon élő összes fajt, de a vörös lista "hasznos pillanatfelvétel arról, hogy mi történik napjainkban a fajokkal, és felhívja a figyelmet a természetvédelmi beavatkozások sürgősségére".

Természetesen sokszor nem tudjuk pontosan meghatározni azt a pillanatot, amikor egy faj utolsó példánya elpusztul, de vannak olyan esetek, amikor egészen jól ismerjük a faj kihalásához vezető út utolsó lépéseit.  A nyugati fekete orrszarvúból 2000-ben körülbelül 10 példány élt még vadon, ekkor látták ezeket az állatokat utoljára. Valószínűleg az ezt követő években elpusztultak az utolsó példányok is. 2011-ben nyilvánították kihaltnak.

Tavaly halt meg Magányos George, az utolsó Pinta-szigeti óriásteknős. Az alfajnak vélhetően ezt az utolsó példányát 1971-ben egy magyar csigakutató, Vágvölgyi József látta a Galapagos-szigetekhez tartozó Pinta-szigeten. A teknős élete utolsó évtizedeiben a Charles Darwin kutatóállomáson élt, ahol más alfajhoz tartozó nőstényekkel próbálták szaporítani, sikertelenül. Amikor 2012. júniusában elpusztult, már több, mint 100 éves volt.

A sor sajnos sokáig folytatható, hiszen az elmúlt évtizedek alatt több száz fajról lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, hogy már egészen biztosan nem találkozhatunk élő példányokkal. Esetleg néhány közülük még állatkerti körülmények között megtekinthető, de szaporításuk nehézkes, az eredeti élőhelyük de való visszatelepítésük meg csaknem lehetetlen. Sokszor azért, mert az élőhelyük már nem is létezik, vagy legalábbis nem olyan formában és olyan kiterjedésben, ami lehetővé tenné a faj életben maradását.

A fajok kihalásához sokféle tényező együttes hatása vezet, például a következők:
– élőhelyvesztés
– erdők eltűnése, kiirtása
– klímaváltozás
– Vadászat, orvvadászat
– illegális kereskedelem
– invazív fajok terjedése, az őshonos fajok kiszorítása

Ezek a tényezők az egyes fajok esetében különböző mértékben járulnak hozzá a kedvezőtlen folyamatokhoz. A Fekete István Oktatóközpont tanösvényén megtekinthető kiállítás néhány olyan fajnak állít emléket, amelyek egykor hazánk területén éltek, de már nem találkozhatunk velünk: egy részük globálisan kipusztult, mint az európai bölény Bison bonasus hungarorum alfaja vagy az őstulok, más fajok viszont még nem haltak ki mindenhol, de Magyarországról már eltűntek, mint a halászsas, a kékcsőrű réce, a reznek vagy a fakókeselyű.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek