A rovat kizárólagos támogatója

Túlszárnyaltuk Európát szemétszedésben! A hivatalos közlemény szerint 1,5 milliárdnyi munkát végeztek el az immár negyedszer megrendezett TeSzedd! önkéntes tiszta Magyarországért akció résztvevői a hétvégén. A becsült 180-200 ezer szemétszedő egyikének szubjektív erdőtakarítási naplója.

TeSzedd-jelenetek (erdőtakarítási napló)

Március: kocogás közben felmértem a neuralgikus erdőterületeket, regisztráltam a honlapra, barátokat, ismerősöket agitáltam. Hurrá, megvan a csapat! De azért még jó lenne néhány önkéntes, hogy minél tisztábbra varázsoljuk a környező erdeinket.

Április: Végre jelentkezett egy ismeretlen segítő. Másnap lemondta, hogy elnézést, de szombaton munkanap van, másik napon szívesen jönne. Visszaírtam, hogy nincs akadálya, a háromnapos akció ideje alatt bármikor találkozhatunk. Itt levelezésünk megszakadt, a kétmilliós városból ennyien érdeklődtek kedvenc parkerdejük rendbetétele felől. Nem baj, legutóbb is az utolsó napokban jelentkeztek az önkéntesek, amúgy is nyílt a találkozási pont, bárki odatalál.

Május eleje: Lemondási járvány tört ki az ismerősök között. Ezzel párhuzamosan ismeretlen elgondolásból eltüntették a TeSzedd-oldalról a koordinátorok elérhetőségét. Felhívtam az ügyfélszolgálatot. A beszélgetés nagyjából így zajlott:

-Jó napot! Érdeklődnék, hogy miért tűntek el az elérhetőségeim a honlapról?
-Mert tegnapig lehetett regisztrálni és utána láthatatlanná tettük azokat.
-Igen, de így hogy tudják az érdeklődők elérni a koordinátorokat?
-Reggel odamennek a találkozási pontra.
-De azt is eltűntették a telefonszámommal együtt, már csak egy térképi pont látható valahol az erdő szélén.
-Igen, mert tegnapig lehetett regisztrálni…

Ezt háromszor elismételtük, majd feladtam.

E-mailben legalább megkaptam a szintén titkosított szomszédos koordinátor telefonszámát, aki a helyi önkormányzatnál dolgozott és készségesen megígérte, hogy szombatra átirányít hozzánk néhány embert.

Lelkes toborzólevelet küldtem egy zöld levelezőlistára, ahol a reakció egy jóindulatú figyelmeztetésben merült ki, miszerint a budai erdők veszélyesek, mert ott háborús lőszereket találtak. Egy kis gondolkodás után kiszámoltam, hogy évente több száz gázrobbanás és szénmonoxid-mérgezés történik az otthonokban, így mégiscsak biztonságosabb az erdő. Különben is, aki a szemetet otthagyta, az már működésbe hozta volna a taposóaknákat.

Május 9. péntek: maradék társaimmal a többi között összeszedtük az erdőt határoló betonfal körül graffitisek által szétszórt ipari mennyiségű festékszórót, amiért a szerény tehetségű művészek egykor többszázezer forintot hagyhattak a barkácsboltokban. A kannásbor-palackmennyiségből ítélve ugyanennyit költhettek a szemközti erdőrészletben tanyázó alkoholisták is, amely összeg forrását is megtaláltam egy francia turistahölgy kibelezett retiküljének és egy eldobott magyar hitelkártyának a képében. Utóbbi tulajdonosát sikerült felkutatni, egy nagyon udvarias és barátságos temetkezési vállalkozó volt, akinek a kocsiját régebben feltörték. Hálából felajánlott egy szép virágcsokrot.

Megjegyzendő, hogy a következetes lobbimunkával elsorvasztott betétdíjrendszer visszaállításával nagyjából 80%-kal kevesebb szemét esne ki alkoholista embertársaink kezéből, sőt ők lennének a legszorgalmasabb TeSzeddesek, ami rengeteg munkát és pénzt takarítana meg az országnak!
Mikor mennek el az illetékes döntéshozók egy erdei sétára, ad abszurdum erdőtakarításra, hogy belássák a csővégi megoldás tarthatatlanságát?

Május 10. szombat: Csoda történt, reggel tényleg ott várt 7 önkormányzati dolgozó zöld zsákokkal a kezükben a turistaúton. Nagyon kedvesek és elegánsak voltak. Ez utóbbi később előnytelennek bizonyult, mert amikor megmutattam volna nekik az erdőben megbújó szemétkupacokat, ők mondták, hogy az útról nem mennek le, mert nincsenek úgy öltözve. Különben is csak fél órát maradnak, mert utána találkozni kell a 43 másik kollégával. Kérdeztem, hogy az 50-ből esetleg valaki ráérne délután, vagy másnap segíteni, de azt kizárták, mert őket csak munkaidőben rendelték oda. Az egyik anyuka magával hozta kisfiát is, aki messze a leglelkesebb volt, főleg neki köszönhető, hogy 8-an másfél zsáknyit összeszedtek (nekem egymagam 15-öt sikerült).

május 11. vasárnap: Egy lelkes földimet rászedve megcéloztuk a másik helyszínt. Elegáns erdőszéli lakópark, a kerítésig angolpázsit, díszcserjék, azon túl szemétgyűrű. Az egykori építőmunkások a főnöküktől való lebukástól tartva mázsaszám hajigálták át a kerítésen az erdőbe a visszaválthatatlan sörösdobozokat, boros- és pálinkásüvegeket. Megjegyzendő, hogy az itteni erdőgazdálkodó. is úgy veszi át a dolgozóitól/alvállalkozóitól az erdőfelújítást, hogy ott több a hátrahagyott pillepalack, mint a facsemete.

A lakópark bejáratához több nappal korábban hirdetést tettünk ki a lakók segítségét kérve saját környezetük rendbetételéhez. Erre nem volt reakció, így most a helyszínen udvariasan érdeklődtünk efelől. Igen hűvös volt a fogadtatás, nem ők voltak, más dolguk van, forduljunk az egykori építésvezetőhöz és különben is…
Végül, miután az addigra szakadó esőben végeztünk, mi köszöntük meg, hogy segíthettünk.
 


Ha ön is részt vett a TeSzedd akción, kérjük ossza meg élményét a ZÖLD SZEMMEL rovatunkban, ahol várjuk fotóját és leírását (nemcsak az akcióval kapcsolatban).

Kapcsolódó anyagok:

Túlszárnyaltuk Európát szemétszedésben!

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek