Magyarosi Károly, vagy ahogy külföldön ismerik, Carl Ungaro több évtizedig dolgozott kertészként, majd egy „tévedés folytán” a világ egyik legveszélyesebb szakmájában találta magát: arboristának állt.
Dacára annak, hogy a fasebészek közül sokan életüket vesztik munka közben, Magyarosi külföldön töltött évei alatt végérvényesen beleszeretett a több tíz méter magas fák gondozásába, amelyek miatt néha rémisztő helyzetekbe keveredett. A kolozsvári arboristával csíkszeredai kiszállása során beszélgetett a transtelex.
Magyarosi Károly éveken keresztül élt külföldön, előtte Székelyudvarhelyen sajátította el a kertészet és a tájépítészet alapjait. Két évtizedes tapasztalattal pedig először Franciaországban kezdett neki – a Romániában még „gyerekcipőben” járó – arborista szakmának. A munkája része, hogy a legnagyobb fákat hegymászó kötéllel mássza meg azért, hogy a faágak széléig kijutva a fák koronáját lekerekítse, a száraz ágakat levágja. Közben van, hogy az ágak vágásához elengedhetetlen láncfűrész pár centivel a kötele mellett forog, ami könnyen balesetekhez vezethet. Magyarosi azonban tudja, mit csinál és megvannak a maga szabályai arra is, hogy ne kerüljön bajba. Az arborista leginkább Kolozsváron és környékén dolgozik, de a szakembert máshol is szívesen látják. Most épp 500 csíkszeredai fa felmérésével foglalkozik, ahol interaktív famegfigyelő rendszerhez gyűjt adatokat, és más emberek életét védi azzal, hogy egyes fákat gyógyít, a kidőlés veszélyével fenyegetőket pedig kivágja.
Folytatás: Hogyan lesz egy székelyudvarhelyi, majd kolozsvári kertészből arborista?
