Jelentősen lehetne csökkenteni a tűzifa-felhasználást és javítani a levegő minőségét, ha a tűzifa-értékesítőket köteleznék arra, hogy kizárólag száraz fát árusíthassanak. Egy ilyen előremutató szabályozás bevezetésére dolgozott ki részletes javaslatot a WWF Magyarország.
A fűtési szezon beköszöntével menetrendszerűen megjelentek az első hírek a levegőminőség romlásáról, de aki nem behunyt szemmel jár az utcán, biztosan találkozott az utóbbi hónapban olyan kéménnyel, amiből szó szerint ömlött a füst. Ez ugyan hulladékégetésnek is lehet a jele, főleg, ha a füst feketés színű, de a nem hatékony, és így jelentősen légszennyező fatüzelést is jókora füst kíséri. Ez többek között akkor fordulhat elő, ha a tűzifa nedves.
„Ha nedves fával tüzelünk, akkor a szálló por és más légszennyező anyagok kibocsátása legalább háromszor nagyobb, mintha ugyanolyan körülmények között megfelelően szárított fát használnánk. Ráadásul 1 kg nedves fa fűtőértéke körülbelül fele annyi, mint ugyanennyi jól szárított fának, vagyis az adott hőmérséklet fenntartásához szükséges tűzifa mennyisége akár a duplája is lehet. Ez összességében nem csak magas károsanyag-kibocsátást jelent, de plusz anyagi terhet is ró a tűzifás háztartásokra, az erdeinkben pedig a felesleges fakitermelésen keresztül indokolatlan környezetterhelést, élőhelypusztítást eredményez” – mondta Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi szakértője.
Ahhoz, hogy a fa megfelelően kiszáradjon, nagyjából 2 évre van szükség. Az erdészetek és tüzépek döntő többsége azonban nem tárolja egy szezonon túl a tűzifát, főleg nagy kereslet esetén. Ezért a háztartásoknak kellene ennyivel előbb megvásárolni és megfelelő körülmények között tárolni a tűzifát.
A WWF Magyarország 800 háztartást érintő kérdőíves felmérése szerint a háztartások körülbelül 40%-a hat hónapnál kevesebb ideig szárítja otthon a fát, 10%-uk pedig kizárólag a fűtési szezon alatt vásárol. Ez alapján kijelenthető, hogy a tűzifát felhasználó háztartásoknak minimum a fele, vagyis több mint félmillió háztartás nedves fát használ. Ezen kizárólag szemléletformálással változtatni naiv elképzelés, főleg annak tudatában, hogy a tűzifát felhasználó háztartásoknak szintén körülbelül a fele a jövedelmi bevételek alapján a legalacsonyabb 40%-ban helyezkedik el. Az ő esetükben irreális elvárás, hogy két évre előre kiadják akár több hónapnyi bevételüket, még akkor is, ha hosszú távon ezzel spórolhatnának. Nem beszélve arról, hogy egy átlagos, 10 erdei köbméternyi felhasználás esetén ez komoly helyigényt is jelent.
Mindezek megoldására a WWF Magyarország javaslata szerint egy olyan központi szabályozásra lenne szükség, amely lehetővé teszi, hogy az év bármely szakaszában, akár a fűtési időszak végén is legyen mindenkinek lehetősége száraz fát vásárolni. Ilyen szabályozásra van külföldi példa: Angliában bizonyos mennyiség alatt nem lehet olyan tűzifát árusítani, aminek 20% felett van a nedvességtartalma. A WWF Magyarország egy hasonló rendszer bevezetésének szükséges lépéseit vizsgálta meg új tanulmányában. A szervezet szerint egy ilyen rendszer bevezetése ideális esetben a szociálistűzifa-programon belül kezdődhetne meg, mivel a kedvezményezett háztartások a legkiszolgáltatottabbak, náluk eleve nagyobb probléma a nedves fával való tüzelés. Ráadásul a kötelezettek köre ebben az esetben először csak a legnagyobb tűzifapiaci szereplőkre, az állami erdőgazdaságokra terjedne ki. Ezzel párhuzamosan, azonnali jelleggel létre kell hozni egy szabványt a tűzifára vonatkozóan, amely a megengedhető maximális fanedvesség értékét is tartalmazza. Az ezt követő átmeneti időszakban pedig olyan telephelyeket kell kialakítani, ami lehetővé teszi a szárítási folyamatot, például egy közraktározási rendszer keretében.
„Habár a tűzifa előállítói számára egy ilyen többletkötelezettség plusz költséggel is jár, ami növelheti a tűzifa árát, de a nagyobb fűtőérték kompenzálni tudná az árnövekedést. A rejtett előnyök között ott találjuk még a fűtőberendezések, kémények növekvő élettartamát, a tisztább levegőt és az erdőkre nehezedő társadalmi nyomás enyhítését. Egy olyan win-win lehetőségről van szó, amit hiba nem kihasználni” – mondta Harmat Ádám, a WWF közép- és kelet-európai irodájának éghajlatvédelmi programvezetője.
A részleteket bemutató tanulmány innen tölthető le.
Nyitókép: Soha Tamás
