Az osztrák környezetvédelmi hivatal, az Umweltbundesamtes (UBA) adatai szerint Ausztriában 1990 és 2002 között csökkent a “klasszikus” légszennyező anyagok, mint az ólom, a higany, a kéndioxid, a nitrogénoxid és a dioxin kibocsátása, azaz tisztább lett a levegő, emelkedett viszont az ú.n. üvegház-gázok, ezek között is elsősorban a széndioxid és a metán kibocsátása.
A legnagyobb mértékben a mérgező fémek, elsősorban is az ólom kibocsátása esett vissza. 1990 és 2002 között 94 százalékkal évi 13 tonnára csökkent. Ez jórészt a közlekedésnek köszönhető, ami az ólommentes benzin bevezetésével teljes egészében megszűnt szennyezőnek lenni. Az ipar kibocsátása pedig 80 százalékkal csökkent. Örvendetes mértékben esett vissza a higany kibocsátása is, igaz nem olyan jelentős mértékben mint az ólomé. Higanyból 1990-től 2002-ig 56 százalékkal csökkent a terhelés, kadmiumból pedig 33 százalékkal.
1990-től 2002-ig illékony organikus vegyületekből (VOC) metán nélkül évi 298 ezer tonnáról 193 ezerre csökkent a kibocsátás. Nitrogénoxid 212 ezer tonna helyett 204 ezer tonna, szénmonoxid 1.249.000 tonna helyett 812 ezer tonna került a levegőbe.
A savas esőt okozó kéndioxid kibocsátása 55 százalékkal csökkent a vizsgált tizenkét év alatt.
Emelkedést regisztrált viszont az UBA a mikrorészecske kibocsátásban. 1990-ben 72 ezer tonnára, 2002-ben pedig 80 ezer tonnára volt tehető a főként a dízel üzemű járműveknek tulajdonított koromkibocsátás.
Nem enyhült a klímaváltozással összefüggésbe hozott üvegház hatást okozó gázok, elsősorban is a széndioxid kibocsátása. 1990-ben 60 millió tonnára volt tehető a kibocsátott mennyiség, míg 2002-ben már 70 millió tonnára. Ezt a növekedést nem tudta kompenzálni a metán és a kéjgáz kibocsátásának a csökkenése. Emelkedett emellett a szintén üvegház hatást okozó fluor tartalmú gázok kibocsátása is. Széndioxid egyenértékre átszámolva összességében 78 millió tonnáról 85 millió tonnára növekedett az üvegház hatást okozó gázok kibocsátása a vizsgált periódusban.
