A rovat kizárólagos támogatója

Számos ma élő állathoz hasonlóan a dinoszauruszoknál is előfordultak különböző tarajok, tüskék, szarvak és egyéb kinövések a koponyáikon, amelyeknek számos funkciója lehetett, sőt egyes fajokat ezek alapján a „díszek” alapján lehet a leginkább felismerni. Ilyen dinoszauruszok például a galléros tülkös dinoszauruszok, a Ceratopsidák, pl.: Triceratops, vagy a kacsacsőrű dinoszauruszok többsége, mint pl. a Corythosaurus.

De a páncélos dinoszauruszoknál, vagyis az Ankylosauriák esetében is, bár kevésbé látványos, de jellegzetes mintázat borította a koponyacsontokat. Ezeknek a páncélos dinoszauruszoknak a koponya díszítettségét leginkább az Ankylosauridae családnál vizsgálták korábban, de a Hungarosaurus által újabb ismereteket kaphattunk ezen páncélosok másik nagy csoportjának a Nodosauridae családnak a koponya díszítettségéről, köszönhetően az ELTE Őslénytani Tanszék és a Kanadai Guelph-i Egyetem munkatársainak. A tanulmány a közelmúltban jelent meg a Peerj nevű tudományos folyóiratban.

A vizsgálatban a 2001-és 2019 között az iharkúti dinoszaurusz lelőhelyről előkerült négy részleges és különböző méretű (feltehetően eltérő életkorú egyedtől származó) Hungarosaurus koponyát és számos izolált koponya elemet vizsgáltuk meg. Így nem csak magáról a mintázatról nyertünk információt , hanem arról is, hogy ez a mintázat, hogyan alakult az egyedek növekedése során, amiből pedig a funkciójára is következtetni lehetett. A kapott eredményeket összevetettük más dinoszauruszok illetve ma is élő Archosauriák (krokodilok és madarak) illetve gyíkok koponyáival.

A koponyacsontokon található mintázat általában kétféle úton alakulhat ki. Az egyik során maguk a koponyacsontok vastagodnak meg, növesztenek dudorokat, kúpokat esetleg szarvszerű képződményeket. A másik esetben pedig a bőrben található oszteodermák (csontos képződmények) forrnak hozzá a koponya csontjaihoz, úgy, hogy a csontok határain átfednek, így adva nagyobb védelmet és stabilitást számukra. A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a Nodosauridaek, amely csoportba a Hungarosaurus is tartozik, csakis az elsőként említett módon alakítják ki a mintázatot, vagyis nem forrnak össze a bőrben található csontos képződményekkel (egyébként ez jellemző a mai krokodilokra és madarakra is). Míg az Ankylosauridae csoportnál mindkét fejlődési mód előfordul, akárcsak a ma is élő gyíkoknál. Ez mutatja, hogy a mai hüllőkhöz hasonlóan a dinoszauruszoknál sem egyféle úton fejlődtek ki a fejen található csontos képletek.

hogy fentebb említettük a tanulmány során lehetőség nyílt különböző egyedfejlődési stádiumban lévő Hungarosaurus leletek vizsgálatára is. A leletek jellegzetességei azt mutatták, hogy a fejen található díszítettség, illetve a szemek környékén található kinövések, habár valamivel eltértek a kifejlett állatokétól, már egészen fiatal korban elég markánsak voltak. Ebből leginkább arra lehet következtetni, hogy valószínűleg az azonos fajba tartozás felismerését segíthették, mint sem a nemek közti különbség hangsúlyozását. Ennek ellenére, a leleteken látható különbségek felvetik az ivari dimorfizmus (nemi kétalakúság, ami egyébként ritka a mai hüllőknél), az egyedi eltérések és a megőrződés folyamata során fellépő torzulások lehetőségét is. Az esetleg később előkerülő hasonló leletek tovább segíthetik majd ezeknek az eshetőségeknek a vizsgálatát is.

A kutatás során a leletekről 3 dimenziós virtuális modellek is készültek, amelyek nagyban segítették a dinoszaurusz koponya teljes megismerését. Az iharkúti dinoszaurusz lelőhelyről sajnos nem ismertek teljes koponyák, és a koponyát alkotó csontok is többnyire külön állóak. Ahhoz, hogy megtudhassuk, hogy milyen is volt egy Hungarosaurus koponyája az ismert koponya elemeit össze kellett illeszteni. A virtuális koponya elkészítéséhez elsőként a csontok mindegyikét külön-külön minden oldalról le kellett fotózni. A képek alapján egy számítógépes program segítségével elkészültek az egyes leletekről a minden irányban forgatható modellek, majd ezeket ahol lehetett összeillesztettük. A hiányzó részeket a Hungarosaurus közeli rokonának számító Pawpawsaurus koponyája alapján egészítettük ki. Ehhez egy Pawpawsaurus koponya másolat került körbe fotózásra, amely a virtuális térben úgy lett formázva, hogy rá illők legyenek a Hungarosaurus ismert koponya csontjai, és tökéletesen kitöltse a köztük lévő hiányzó részeket. Az elkészült koponya modellek a tanulmány függelékében találhatóak meg, illetve a legnagyobb koponyáról egy rövid videó megtekinthető a Magyar Dinoszaurusz Kutató Expedíció Youtube csatornáján:

Ennek a cikknek a szerzője Magyar János társszerzője a Peerj lapban publikált tanulmánynak.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek