A rovat kizárólagos támogatója

Tavasszal nyilvánosságra került dr. Semjén Zsoltnak az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének még januárban datált levele, amelyben azt indítványozta az agrárminiszternek, hogy több madár- és emlősfajjal “egészítsék ki” a vadászható fajok listáját hazánkban.
Nos, azóta sok-sok minden történt, de érdembeli változás nemigen. Sőt!

Pedig szakmai párbeszédre, véleménycserére is sor került – igaz, "csupán" civil kezdeményezésre -, csakhogy az érintett minisztérium, illetve a vadászati szakmai- és/vagy érdekvédelmi szervezetek semmi hajlandóságot nem mutattak/mutatnak arra, hogy az ilyesfajta egyeztetést komolyan vegyék. Nagy a valószínűsége annak, hogy az elhíresült levélben felemlített fajokra kidolgozzák a vadászati idényt, sőt, ha hinni lehet a szakmai közösségeken belül terjedő szóbeszédnek, további madárfajok is felkerülhetnek e listára, amely jövő tavasszal lépne hatályba. Terveztük, hogy az emlős kisragadozók vonatkozásában szakmai egyeztetésre hívjuk a minisztérium, valamint a vadászati szervezetek munkatársait, de válaszra sem méltattak.

Mindezért úgy gondoltam, megpróbálok ismét nyílt levélben információt szerezni mind a minisztertől, mind az elnök úrtól. Szeretném, hogy legyen Magyarországon egy valós, szakmai érveket és ellenérveket ütköztető vita. Ha nincs valóban érezhető társadalmi/szakmai kontroll a vadászat felett, akkor nagyon komoly "érvágás" érheti a hazai természetvédelem elmúlt évtizedekben elért eredményeit.

************

Dr. Semjén Zsolt Elnök
Országos Magyar Vadászati Védegylet
Budapest – Medve u. 34-40

Dr. Fazekas Sándor Miniszter
Vidékfejlesztési Minisztérium
Budapest – Kossuth Lajos tér 11.

Tárgy: állampolgári felhívás szakmai egyeztetésre

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr!

Kérem, nézzék el nekem, hogy a nyilvánosság előtt keresem meg Önöket, egyszerű sem pártokhoz, sem társadalmi szervezetekhez nem tartozó magyar állampolgárként. Egy mindkettőjükhöz címzett nyílt levél erejéig fordulok most Önökhöz, mégpedig azért, mert hónapokon keresztül más módon hiába igyekeztünk – mind magam, mind általam ismert szakemberek, szakmai közösségek – felvenni Önökkel, valamint közvetlen munkatársaikkal a kapcsolatot annak érdekében, hogy szakmai párbeszéd keretében egyeztessünk a jövőben vadászhatóvá nyilvánított madár- és emlősfajok ügyében. Senkit sem méltattak válasszal, ami hát, tisztelettel legyen szólva, tekintettel a nemzeti együttműködésre, nem egészen elegáns hozzáállást.

Így hát más lehetőség nem kínálkozik annak érdekében, hogy megnyerjem az egyetértésüket egy kizárólagosan szakmai, vagyis aktuálpolitikától teljesen független párbeszéd lefolytatásához, mint egy nyílt levél. Őszintén remélve, erre az Önök részéről is meglesz a hajlandóság és végre nem térnek ki a szükséges, egyébiránt működő demokráciában megkerülhetetlen szakmai párbeszéd elől és eredeti szándékuk szerint nem hoznak/hozatnak olyan döntést/döntéseket, amelyek a hazai élővilágunkra nézve visszafordíthatatlan következményekkel járnának. Ami már csak a jövő év januárjában hatályba lépő új nemzeti alkotmányunk szelleme jegyében is arcpirítóan szégyenteljes lenne, hiszen abban hitet tesznek a bennünket körülvevő élővilág és azok élőhelyeinek védelme érdekében. Ami különben nagyon szép eszmei mondanivaló, szívhez szólóan negédes is, kurucosan magyaros, csakhogy!

Ismeretes, hogy Elnök Úr még ez év januárjában egy nem kimondottan a nyilvánosságnak szánt levelet címzett a Miniszter Úrnak, amelyben többek között, az érvényben lévő vadászható madár- és emlősfajok vadászati idényeit szabályozó rendelet példanélküli átértékelését vetette fel, olymódon, hogy megkerülve minden, önmagától is kötelezően elvárható szakmai/társadalmi egyeztetést, kizárólagosan egyoldalú elhatározás alapján további madár- és emlősfajokat javasolt e listára felvetetni. Ez a levél, szerencsére áprilisban publicitást kapott, hiszen csak így lehetett megakadályozni azt, hogy már idén sort kerítsenek egyes, Önök által megvetett vagy finomabban szólva nemszeretem – főleg ragadozó – fajok pusztítására, ne adj’ Isten: irtására, lévén, úgy szólt a szóbeszéd, hogy azt már májustól megkezdték volna, annyira “sürgette Önöket az idő”. (Egyébként ez igaz?)

Mindezeket követően július elején-közepén felvetődött a gondolata annak, hogy ősszel kerítsünk sort egy olyan szakmai megbeszélésre Budapesten valamikor szeptember közepe és/vagy október első fele közötti időszakban, amelyen kizárólag az elhíresült levélben is megnevezett hazai kisragadozóink jövőbeli vadgazdálkodási-vadászati, valamint természetvédelmi-ökológiai megítélését "veséznénk ki". Mégpedig azért: lássék, milyen érvek-ellenérvek vannak e fajok vadászhatósága, valamint védelme mellett / ellen. Ez ugyanis, a vélelmünk szerint igazából így lenne tisztességes. Az eltérő értékrendű szakmai műhelyek meglepően élénk érdeklődéssel fogadták a kezdeményezést, pedig egy viszonylag kis létszámú és igazából alig-alig ismert jószág-csoportról van szó. Egyébiránt hazánkban jelenleg csupán 8 emlősfajt sorolnak a menyétfélék családjába, melyből napjainkra, háromra már kedvük szerint lődözhetnek honi Nimródjaink: ezek a házi görény, az európai borz és a nyest; az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikája szerint a legutóbb feldolgozott, idén tavasszal publikált 2009/2010-es vadászati idényben 802 házi görényt, 5527 borzot és 1058 nyestet lőttek agyon.

Magyarán sokak kíváncsiságát felkeltette a felvetődött szakmai párbeszéd lehetősége, amit alátámaszt, hogy az elmúlt bő másfél hónap során, amikoris meghirdettük a tervezett szakmai fórumot 51 (ötvenegy) válaszlevél érkezett arra az e-mail címre, amelyre a visszajelzéseket vártuk. A szórás igen széles skálájú szakmai kört ölel fel: természetvédőket (egyesületeket, magánszemélyeket, nemzeti parkokat), vadásztársaságokat, "egyszeri" vadászembereket, erdőgazdaságokat, halászati gazdaságokat, állattenyésztőket, horgász egyesületeket, főiskolákat, egyetemeket, kutatóműhelyeket, no és persze "egyszeri érdeklődőket". Csak hát az ember tervez, a Sors végez!

Mára egyértelműen kiderült, hogy a rendezvény további szervezését, vagyis a szakmai párbeszéd erőltetését nincs értelme tovább forszírozni, az egész kezdeményezés, úgy ahogy volt és van zátonyra futott. Miért? Elsősorban azért, mert bár a szaktárca, legalábbis a természetvédelmi "oldal" jelezte részvételi szándékát (köszönet érte), azt azonban nem vállalta, hogy a kérdéskörben ismerteti a véleményét; kérdés: vajon miért? Ugyanakkor a vadgazdálkodást-vadászatot felügyelő főosztály még csak azt sem tartotta fontosnak, hogy megtiszteljen bennünket a válaszával.
Másfelől az érintett vadászati szakmai és érdekvédelmi szervezetek sem érzeték úgy, hogy jó lenne a felkérést komolyan venniük mind a részvételre, mind egy előadás megtartására vonatkozóan. Úgymond mind hírlik, számukra ma már egy ilyen szakmai fórum nem éri el azt a minimális nívót sem, amelyet komolyan kellene venniük, sőt hát, mint bizton hangoztatják a rendezvényeiken, a dolog végleg eldőlt, ha nem is most, amint eredetileg tervezték, de jövőre minden kívánságuk teljesülni fog, így számukra semmiféle egyeztetési kötelezettség nincs.
Egyébiránt, a minisztériumból mind gyakrabban kiszivárgó hírek alapján úgy tűnik, ez az állítás fedheti a valóságot, vagyis az ominózus levélben megnevezett madár és emlősfajokra, még ha egyelőre teljesen titokban is, alig egy-két, úgymond megbízható kolléga bevonásával, de elkezdték kidolgoztatni a jövőbeli vadászati idényeket. Ezt, vélhetően jövő év tavaszától szándékoznak hatályba léptetni, mindazonáltal a szóbeszéd szerint még vérszemet is kaptak, olymódon, hogy legalább további két madárfajjal bővítették e dicstelen listát: a seregéllyel és a daruval, amelyeket jövő évtől szintén szabadon lehetne lődözni. Csak emlékeztetőül, az eredeti levélben a következő madárfajok szerepeltek: erdei szalonka, nyári lúd, kanadai lúd, barátréce, fenyőrigó, vadgerle, fürj, egerészölyv, galambászhéja, barna rétihéja, holló.

Ha ez igaz (és nagyon úgy tűnik), akkor ez egyébiránt a hazai természetvédelem számára az elmúlt évtizedek során elszenvedett legnagyobb megalázóan szégyellni való kudarca lesz. Miért? Azért mert egyszerre 14 ma még védett madár- és 2 emlősfajjal "gazdagodik" a vadászható fajok listája, ami példanélküli nem csak Európában, hanem az egész Földön is (az emlősök közül a nyuszt védett, a menyét jelenleg sem nem vadászható, sem nem védett hazánkban). Évtizedek óta ilyen pusztításra gyakorlatilag a Föld egyetlen államában sem fogalmazódott meg “kérvény”, mondhatni, becstelen úttörők lettünk/leszünk. Kérdésemre, hogy a menyét és a nyuszt vadászhatóságát valójában mi indokolja, csak annyi választ kaptam: bizonyítottan hiteles egyetemi kutatók cáfolhatatlan érvei támasszák alá, hogy e fajokat szabadon lehessen pusztítani a jövőben. Mely egyetem kutatói ezek? Nos, ez úgymond egyelőre nem publikus.

Tisztelt Uraim! Április óta igen élénk szakmai, társadalmi vita folyt és folyik elsősorban a kisragadozóink vonatkozásában az eltérő értékrendű szakemberek, szakértői közösségek között, melynek rezüméjét, mint e vita koordinátora a közelmúltban nyilvánosságra hoztam; lásd a honlapon a tanulmányok menüpont alatt. Reméltük, olyan szakmai dokumentumot sikerült összeállítanunk, amelyet Önök és az Önök által felügyelt/irányított szakértők megtisztelnek azzal, hogy figyelembe veszik, lévén a személyes találkozást leplezetlen módon, rangon alulinak találták. De nem így van! Itt és most kizárólag egy dolog tűnik egyre inkább valószínűnek: jövő év tavaszától rég nem látott méretű élővilágirtás veszi/veheti kezdetét Magyarországon – amire Európában még soha sehol nem volt példa a második világháború vége óta –, csak azért, mert a hazai vadászati potentátok és a holdudvaruk így akarja és ezt Önök, alázatosan teljesítik is. Uraim! Jól van ez így Önök szerint? Valóban csak és kizárólag a hazai élővilág szégyenteljes pusztítása (netán egyes ragadozó emlősfajok könyörtelen és végleges kiirtása?) az, ami az Önök számára elfogadható? Ha igen, árulják el a nagy titkot: miért?
Uraim! Tisztelettel kérem Önöket, álljanak szóba a lesajnált közzel, hagyjanak fel a “haragszomrád”, valamint az “észt csak én oszthatom” hozzáállással. Kérem, fogadják el a társadalmi kezdeményezéseket, valós, ellenőrizhető érvekkel támasszák alá a látásmódjukat és fogadják el azt a kompromisszumot, amely e kívánatos és nagyon-nagyon szükséges szakmai/társadalmi párbeszéd végén, remélhetően kialakul – bár igaz, ami igaz, tudom jól, tavasszal igen nagy taslit kaptak, melyet egyébiránt megtetszettek érdemelni, és amit bizonyára nehéz feledniük.

Uraim! A vadászat nem az ördögtől való, de bármily fájdalmas igazság is az Önök számára, meg kell – kellene – indokolni, mely madár és / vagy emlősfajt miért is kelljen / lehessen puskacső elé állítani. Csupán erről van szó! A félreértések elkerülése végett: a vadászat nem egyenlő a természetvédelemmel, amint azt Önök közül oly’ sokan szeretik harsogni, ezzel igazolva a tervbe vett mészárlásokat, pusztításokat, hiszen ha bárki úgy véli a huszonegyedik században, hogy az élővilág megóvásának egyedüli és kizárólagosan elfogadható útja a fékezhetetlen puskadurrogtatás és vérontás, az – engedelemmel a cinizmusért –, már klinikai eset.

Uraim! Ez úton arra kérem Önöket, tájékoztassák a nyilvánosságot a következőkről:

• Igaz-e, hogy újabb madárfajokkal akarják kiegészíteni a lőhető madarak listáját, ha igen, mi indokolja ezt, és mely madárfajokról van szó?

• Igaz-e, hogy titokban elkezdték kidolgoztatni a minisztériumban az Elnök Úr levelében felvetett, majd később azt állítólag kiegészített madár- és emlősfajok vonatkozásában a vadászati idényeket? Ha igen, miért tették ezt, illetve miért titkolják?

• Kérem azt is, szintén tudassák a “pórnéppel”, hogy van-e még más emlősfaj a tarsolyukban a menyéten és a nyuszton kívül, ha igen, melyek ezek, és mi indokolná a pusztításukat (netán kiirtásukat?)?

• Kérem, tájékoztassák a közvéleményt arról, miért nem fogadták el a kisragadozóinkra vonatkozó szakmai és társadalmi indítványt, miért tértek ki e szakmai vita elől megsértve ezzel több tucat – természetvédelemben, vadgazdálkodásban, erdőgazdálkodásban, halászatban, tudományos életben dolgozó – kollégát?

• Kérem, azt is tegyék publikussá – már csak a tisztánlátás miatt –: egyáltalán hajlandók-e egyáltalán szakmai / társadalmi párbeszédben részt venni, vagy sem; hajlandók-e a saját maguk véleményén kívül másokét meghallani / meghallgatni, és alkalmasint el is fogadni?

Kelt: Budapesten, 2011. szeptember 4-én

A válaszukat várva, barátsággal:

Gera Pál
Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota utca 60.
Telefon: + 36 30 258 3637
Honlap: http://www.otter.econservation.eu

Kapcsolódó anyagok:

Vadászat – de miért is?

A vadászok közérzete vagy a természetvédelem a fontosabb?

Összezártak a vadászok

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek