Immár több mint két éve zárva van a Balaton csapja, a Sió-csatorna zsilipje, és amíg a tó vízszintje el nem éri az 1 métert, zárva is marad. Öt éve példa nélküli aszály sújtja a balatoni régiót, Balatonfenyves strandjain 2001 nyarán már kisebb szigetek ’nőttek ki’ a homokfalak mögötti sekély vízből. A fürdőzőknek helyenként több száz métert kell gyalogolniuk, hogy alámerülhessenek a simogató vízben.
Nincs új a nap alatt: miközben a tudományos intézetek és a Balaton Fejlesztési Tanács szakemberei tó vízpótlásának mikéntjéről tanácskoztak, az üdülővendég-forgalmukért aggódó települési önkormányzati vezetők hangosan követelték, hogy történjék már valami megnyugtató döntés.
Homokzátonyok veszélyeztetik a hajókat, a halak a mélyvíz felé menekülnek A hazai hidrológiai, környezetvédelmi és turisztikai testületek arra a keresik a választ, hogy miként lehetne pótolni a tó immár riasztó mértékű vízveszteséségét” – írta Magyar Nemzet még 2002. június 29-én.
“El kellene gondolkodni azon, hogy 30-40 év múlva hogyan lehet megoldani a Balaton vízpótlását”. Ezt Áder János köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány létrehozója vetette fel 2021. augusztus 9-én a Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztossal, Szári Zsolttal folytatott beszélgetése során.
Változó állapotban van a Balaton – figyelmeztettek a Tihanyban tartott 2021. szeptember 21-i konferenciájukon a tó vízminőségének megóvásáért felelősséget érző tudományos intézetek kutatói. Akik bár elsődlegesen a Balaton algásodásának megállításával (kezelésével) kapcsolatos feladatok átgondolt összehangolását szorgalmazták, hangsúlyozva a tóba jutó tápanyagok radikális mértékű csökkentésének szükségességét, egyetértettek abban is, hogy „az éghajlatváltozás miatt a vízmennyiségi problémák kezelésére is fel kell készülni”.
Idén nyáron a Velencei tó szomjazott. A limnológusok most arra keresik a választ, hogy honnan és miként lehetne pótolni a második legnagyobb hazai tavat sújtó, elsősorban az egymást követő aszályos nyaraknak tulajdonítható vízhiányt. És talán azokra is oda kellene figyelni, akik nem szeretnék, ha a vízügyi szakemberek újra szembe kerülnének és tehetetlenek volnának egy, az évezred évek elején már megtapasztalt vízhiány okozta problémával.
Egy 2002-ben készült tanulmány szerint a Balaton párolgása mind 2001-ben, mind 2002-ben meghaladta a természetes hozzáfolyás és a csapadék együttese mennyiségét. Ugyanebben olvasható, hogy a tó vízpótlásának kérdése már korábban is felvetődött, ám alternatívákat csak egy 1974-ben megfogalmazott országos vízügyi hivatali koncepció állított fel. E szerint megvalósítható lett volna a vízpótlás a Rába felől, a Széplaki-patakon és a Zalán, a Duna felől a Sión, vagy a Dráva felől a Balaton déli vízgyűjtőjén, mégpedig a Koroknai vízfolyáson, a Határkülvíz csatornán és a Nyugati övcsatornán keresztül.
A Vízügyi Tudományos Kutatóintézet (Vituki) akkori vezérigazgató-helyettese, Mayer István a Balaton vízpótlására a Rábából a Zalán és a Kis-Balatonon át történő megoldást tartotta célszerűnek. Az Alpokaljáról a tavaszi olvadáskor érkező nagymennyiségű vízből a Rába ás Zala vízgyűjtőjét elválasztó dombsor alatti alagúttal lehetne vizet juttatni a Balatonba – vetette fel a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Balaton Fejlesztési Tanács egyik 2003 elején tartott ülésén Mayer István. Egyes szakemberek úgy gondolták, hogy a Vituki által javasolt vízpótlási beruházás 3-3,5 milliárd forintos költségvetéséből az öt kilométer hosszú alagút is megépíthető lenne,
Miközben a tudományos intézetek és a Balaton Fejlesztési Tanács szakemberei tó vízpótlásának mikéntjéről tanácskoztak, az üdülővendég-forgalmukért aggódó települési önkormányzati vezetők hangosan követelték, hogy történjék már valami megnyugtató döntés. Balatonfenyves polgármestere mederkotrásra „szólította fel” az illetékeseket, mivel elmondása szerint a település strandjától néhány száz méterre már kisebb szigetek keletkeztek.
Kotróhajó a Balaton nyugati medencéjében, a balatongyöröki part közelében 2020. július 23-án. A kotrásra a víz megnövekedett klorofill-A tartalma és a megjelent algamennyiség miatt van szükség. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság akkreditált laboratóriuma a múlt héten a határértéket jelentõsen meghaladó klorofill-A szinteket mért a tó nyugati medencéjében, ennek alapján az Országos Vízügyi Fõigazgatóság (OVF) harmadfokú vízminõségi kárelhárítási készültséget rendelt el és a mederkotrás elõkészítésére utasította az érintett vízügyi igazgatóságokat. MTI/Varga György
Rendkívül bosszantó, hogy néhány polgármester társam azzal gúnyolódik, hogy ’lám Fenyves már szigeti nyaralással is csábítja a vendégeket’ – panaszolta el 2002 júniusában a Magyar Nemzet tudósítójának Lombár Gábor. Kálóczy Kálmán, Badacsonytomaj első embere pedig amiatt bosszankodott, hogy a Bahart Zrt. mély merülésű személyhajói az alacsony vízállás miatt felkavarják az iszapot a 2001-ben felavatott vitorláskikötőjüknél.
Amit a természet elrontott, azt helyre is hozza – hangoztatták a tó vízpótlásának megoldásához szükséges források biztosítására hivatott szaktárcák képviselői. És lám igazuk is lett, ugyanis 2004-2005-re már többé-kevésbé magához tért a Balaton. Ezzel együtt a tó egymást követő aszályos években jelentkező vízveszteség-pótlásának mikéntjéről folytatni kellene az évtized elején megkezdett és megrekedt polémiát.
