A rovat kizárólagos támogatója

A környezetvédelmi miniszter 2001 május 9-én megjelent, szokatlanul terjedelmes rendeletben szabályozta a védett növény és állatfajok, egyes védett állatpopulációk, a fokozottan védett barlangok körét, és közzétette az Európai Unióban veszélyeztetett növény- és állatfajok listáját. A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet „a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről” – amellett, hogy eleget tesz a természet védelméről rendelkező törvény elvárásainak és teljesíti az európai uniós jogharmonizáció utolsó függőben maradt részét a természetvédelem szakterületén, alapvetően sok új elemet is tartalmaz. Mielőtt azonban rátérnénk a rendeletben található újdonságok ismertetésére, indokoltnak tartunk egy rövid áttekintést a veszélyeztetett fajok magyarországi jogi védelmének történetéről.
Hazánkban a jogi alapokon álló fajvédelem a múlt század elejére datálható, amikor a Magyar Ornithológiai Központ (a mai Madártani Intézet) főnökének, Herman Ottónak kezdeményezésére a Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter rendeletet bocsátott ki a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében. Ez a jogszabály 136 fajt, hasznos kisemlősöket (denevérek, cickányok, vakondok, sün) és madárfajokat helyezett védelem alá. A Párizsban aláírt nemzetközi madárvédelmi egyezmény szövegét Magyarország az 1906. évi 1. törvénycikkben hirdette ki, ami az 1901. évi rendelethez képest a madárfajok számában némi növekedést jelentett. Továbblépésnek tekinthető az 1933. évi vadászati tilalmi rendeletünk, amely kiterjesztette a védelem ernyőjét, így már számos, addig vadászható gémfaj, ragadozómadár, és partimadár is a védett fajok közé került. Az 1954. évi madárvédelemről szóló minisztertanácsi rendeletet újabb veszélyeztetett fajoknak biztosított jogszabályi védelmet. A jogalkotás szemléletének változása szempontjából jelentős változást jelentett az 1971. évi kormányrendelet, amely a védett fajok mellé először rendelt a jogi szankciók végrehajtását egységesítő, forintban kifejezett természetvédelmi (vagy eszmei) értéket. Az Elnöki Tanács 1982. évi törvényerejű rendelete alapján kiadott OKTH rendelkezés ezt az elvet tovább vitte, és a most megjelent KöM rendelet megjelenéséig e jogszabály határozta meg a természetvédelmi értéket képviselő, védett növény- és állatfajok körét. E rendeletet ugyan többször is módosították, de a nem igazán egyenértékű módosítások közül is ki kell emelnünk a 12/1993. (III. 31.) KTM rendeletet, amely igen nagymértékben bővítette a védett fajok körét, és jelentős mértékben növelte a fajok mellé rendelt természetvédelmi értékeket. Jelentős szemléletbeli változást a természet védeleméről rendelkező 1996. évi LIII. törvény jelentett, amely előírta, hogy időszakonként felül kell vizsgálni, és aktualizálni kell a természeti értékek körét. E törvény a környezetvédelmi minisztert hatalmazta fel, hogy rendeletben állapítsa meg a különleges védelemre érdemes növény- és állatfajok körét, és jogosulttá tette a veszélyeztetett életközösségek védetté, illetőleg fokozottan védetté nyilvánítására is. Ilyen előzmények után, már az új évezredben látott napvilágot a 13/2001 (V. 9.) KöM rendelet.
Mai tudásunk szerint Magyarországon mintegy 800 mohafaj, 2800 edényes növényfaj és 42000 állatfaj fordul elő. A hazánkban élő fajoknak megközelítően 20-25 százaléka sorolható a veszélyeztetettek közé. Természetesen nem célszerű törekedni minden veszélyeztetett faj védetté nyilvánítására, hiszen a legtöbb fajt csak a tudomány tartja számon, és csak a specialisták ismerik fel, így a faji védelem betartatását sem lehetne hatósági úton elérni. Ezen fajok megóvását elsősorban élőhelyük megóvásával, illetve a biológiai sokféleség fenntartásával kell biztosítani. A nemzetközi gyakorlatban a védetté nyilvánítás alapját a különböző Vörös Könyvek képezik, amelyek tartalmazzák a veszélyeztetett fajok listáját, biológiai leírását, veszélyeztetettségük mértékét, a veszélyeztető tényezőket. Egyes nemzetközi egyezmények – mivel egy természetföldrajzi egység, netán az egész bolygó veszélyeztetett fajainak megóvása a kitűzött cél – természetszerűleg bővebb listák összeállítását vállalják. (Az EU Madárvédelmi és Élőhely-védelmi irányelvei 997 növényfajt és 897 állatfajt sorolnak fel, a Washingtoni Egyezmény (CITES) jegyzékében szereplő védett fajok száma 35.000.)
A védelmi célú listák készítésekor a nemzetközi megállapodások, a nemzetközi vörös könyvek, vörös listák mellett ugyanakkor mindenkor nagy szerepet kapnak az egyes fajok, populációk természetföldrajzi, evolúcióbiológiai sajátosságai is. Hazánkban különös figyelmet kell fordítanunk a flóra és faunatörténeti szempontból jelentős populációkra, a bennszülött fajokra (kárpáti, kárpát-medencei endemizmusokra), a reliktum fajokra, valamint azon növény- és állatpopulációk védelmére, amelyek világállományának jelentős része itt él, vagy vonul át, illetve időszakosan állomásozik országunk területén.
A fajok, populációk veszélyeztetettsége időről-időre változik, ami a jogalkotó számára folyamatos szakmai tájékozódást feltételez, melynek alapján időszakonként aktualizálják a védelmi listákat. Nemcsak az ökológiai változások, hanem jogi elvárások és a társadalom közgazdasági állapota is igényli a listák időszakonkénti átalakítását, aktualizálását. A védett és fokozottan védett fajok esetleges károsításának jogi szankcionálása és egységesítése mellett, a védett területek közgazdasági értékének meghatározása is nagyon fontos szempontnak számít. Az elmúlt évek rohanó inflációja miatt az 1993-ban meghatározott természetvédelmi értékek ma már nem rendelkeztek megfelelő elrettentő erővel a potenciális természetkárosítókkal szemben. De figyelembe kell venni azt is, hogy a rendelet tartalmi részének időtállónak is kell lennie. Az időszakonkénti aktualizálások nem követhetik egymást túl sűrűn, hiszen a társadalom tagjainak időbe telik, amíg egy új rendeletet – amelyhez forintosított értékek is társulnak – „befogad”. A természetvédelmi ismeretterjesztésben a védett és fokozottan védett fajok természetvédelmi értéke az állampolgár számára igen fontos információ, amely hosszú időre meghatározza a jelzett faj társadalmi értékét is. Meg kell jegyeznünk, hogy az ökológiai értékrendek természetesen nem konvertálhatók közgazdasági értékrenddé, de a társadalmi szükség elkerülhetetlenné teszi egy realitásokhoz közelítő, közgazdaságilag is értelmezhető értékrend megalkotását a természeti értékek körére. Bár az inflációt némiképp ellensúlyozta az 1998-ban megjelent, a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról szóló kormányrendelet, amelynek szellemében a természetkárosítás cselekménynél a jogszabályban meghatározott természeti érték akár ötszöröse is kiszabható bírságként, mégis szükségessé vált a veszélyeztetettebb helyzetbe került fajok természetvédelmi értékének emelése, illetve átsorolása a magasabb védelmi kategóriába.
A most megjelent miniszteri rendelet annyiban tér el a múltban hatályos, hasonló tartalmú rendeletektől, hogy új értékkategóriákat is tartalmaz a Magyarországon előforduló legveszélyeztetettebb fajok (a fokozottan védett növény-és állatfajok) vonatkozásában. Az új értékkategóriák a fokozottan védett növényfajok esetében az egyedenkénti 100.000 Ft., a fokozottan védett állatfajok esetében pedig az egyedenként 1.000.000 Ft. A környezetvédelmi miniszter rendelete a fokozottan védett fajok esetében a növényfajoknál meghagyta a 30.000 Ft-os és az 50.000 Ft-os értékkategóriát, a fokozottan védett állatfajok esetében pedig változatlanul megmaradt a 100.000 Ft-os, a 250.000 Ft-os és az 500.000 Ft-os értékkategória. Nem változtak a védett növény- és állatfajok értékkategóriái sem, így a védett növények esetében továbbra is 2.000 Ft., 5.000 Ft., és 10.000 Ft-os, az állatfajok esetében pedig 2.000 Ft., 10.000 Ft., és 50.000 Ft-os értékkategóriák érvényesek.
Nézzük, hogy ezen túl milyen konkrét változásokkal kell szembenéznünk. Természetszerűleg bekerültek a védett fajok közé azok a veszélyeztetett fajok, amelyeknek természetes előfordulását a legutóbb kihirdetett jogszabály életbelépése után bizonyították, írták le. Így lett védett a növényfajok közül például a hármaslevelű kakukktorma, a berki lizinka, a deres vajvirág, a vékonyszárú palástfű és a Tallós-nőszőfű, fokozottan védett a piacsenzai nőszőfű és a Tuzson-cickafark. Az elmúlt tíz év alatt bővült a hazai ornitofauna is. A bizonyítottan megfigyelt új madárfajokkal többek között a kínai üstökösgémmel, a zátonykócsaggal, a karolinai csörgőrécével, ázsiai pettyeslilével, a halvány- és a havasi sarlósfecskével, a berki poszátával, a havasipinttyel, a királyfüzikével is bővült a védett lista. Nem egy esetben a fajok taxonómiai reviziója, alfajok faji rangra emelése miatt kellett módosítani a védett fajok jegyzékét. Ezzel magyarázható a korpafű-fajok, a bíbor- és adriai sallangvirág, tavaszi csillagvirág-fajok, a barna zsezse és két új tarajosgőte-faj megjelenése a védelmi listán. A védett hazai növényfajok köre további veszélyeztetettekkel is bővült. A rendeletben megnevezésre kerültek a kárpát-medencei bennszülött kisfajok is (berkenyék), amelyek evolúcióbiológiai szempontból nagy tudományos jelentőséggel bírnak Különösen feltűnő a védett mohafajok számának növekedése. Ez azzal magyarázható, hogy a már védett tőzegmohák mellett védelmet kaptak mindazon hazánkban ritka és veszélyeztetett mohafajok is, amelyek szerepelnek az IUCN Vörös Listáján. A védett növények körének bővülése a veszélyeztetett helyzetbe került fajok számának növekedését is jelzi. Megfigyelhető, hogy a védelmi listára felkerült növényfajok egyben jellegzetes élőhelyeket is jelölnek, azaz esetükben a veszélyeztetett élőhelyek védelmét is célul tűzte ki a jogszabálymódosítás. A védett állatfajok közé több új veszélyeztetett került. Ezek többségében a gerinctelenek közé tartoznak, de van közöttük jó néhány halfaj is (dunai nagyhering, fenékjáró küllő, gyöngyös koncér, leánykoncér, szivárványos ökle, tarka géb). E hat halfaj védettsége azonban csak 2002. január 1-től lép hatályba, hogy a már kiadott több százezer horgászjegyet ne kelljen megújítani. Vadászhatóból ismét védett lett a vetési varjú, amelynek kárpát-medencei költőállománya az elmúlt 20 évben a túlzott üldözés miatt tragikusan visszaesett. Sokak meglepetésére a mezei veréb is a védett fajok közé került. Erre azért került sor, mert választani kellett, vagy az Európai Unióban veszélyeztetett fajok közé sorolják – ami csak árnyalatnyi különbség – vagy a természetvédelmi oltalmat jelentő védett listára kerül. A faj állományváltozásának tendenciái az utóbbi változatot támasztották alá.
Jelentősen bővült a fokozottan védett növény- és állatfajok köre is. Ennek elsődleges oka a nemzetközi veszélyeztetettség fokozott figyelembe vétele, jogszabályi elismertetése, illetve a Magyar Köztársaság által az EU a természetes élőhelyek és vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről rendelkező irányelvéhez javasolt, számunkra flóra- és faunatörténeti, valamint természetvédelmi szempontok miatt fontos fajok kiemelt védelmi státuszának biztosítása volt. Első alkalommal kerültek a fokozottan védett állatfajok közé gerinctelen fajok és körszájúak. Fokozott védelmet kapott például a dobozi pikkelyescsiga, a ritka hegyiszitakötő, a magyar tarsza, a beregi futrinka, az atracélcincér, a remetebogár, a drávai tegzes, a fóti boglárka, a Metelka-medvelepke, a tiszai- és a dunai ingola. Fokozottan védettnek számít már a pannon gyík, a bakcsó, a bölömbika, a törpegém, a darázsölyv, a fekete sas, a nagy goda, a piroslábú cankó, a nagy patkósdenevér, a patkányfejű pocok és a farkas is.
A védelmi listán azonban nemcsak bővülés figyelhető meg. A rendelet megszüntette két gazdasági szempontból fontos fafaj, a tiszafa és a magyar tölgy védelmét. A tiszafa esetében ugyanis az őshonos állomány megóvása területi védelemmel biztosított a Szentgáli–tiszafás Természetvédelmi Területen, ugyanakkor a kereskedelmi forgalomba kerülő példányok egyedi engedélyezése, amellett, hogy felesleges terhet rótt volna a természetvédelmi hatóságra, nem szolgálta volna a védelmi célokat. A magyar tölgy esetében pedig a faj őshonosságának bizonytalan volta, valamint a hazai példányok nem természetes előfordulása és a védelmi előírások betartásának ellehetetlenülése voltak a kivonás okai. Kikerültek a védett fajok közül azok az állatfajok is, amelyeknek természetes előfordulása nem igazolódott be. Ezért kellett megválni az európai nyérctől, jávorszarvastól, a hosszúfarkú gébicstől és a Baird-partfutótól. Csökkent a lista azokkal a fajokkal is, amelyeknek állományváltozásai lehetővé, sőt szükségessé tették a védelem feloldását. A természetvédelmi szempontból problémás fajjá vált bütykös hattyút vagy a térhódítása, állománynövekedése miatt kártevővé avanzsált borzot törölték a védett fajok közül.
A természetvédelemről szóló törvény nem helyezte hatályon kívül az 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezést, ami bizonyos szempontból ellentmondásos helyzetet teremtett. A törvény szerint ugyanis a védett állatfajokkal kapcsolatosan szinte minden tevékenység engedélyköteles, ugyanakkor viszont az OKTH rendelet lehetőséget adott bizonyos helyen a tulajdonos vagy a gazdálkodó által kártevőnek minősített védett fajok (héja, menyét, sün, vakondok, dankasirály, szürke gém, tavi- és kecskebéka, nagy pele) előzetes engedély nélküli befogására, elejtésére, illetve értékesítésére, preparálására. Az új miniszteri rendelet ezeket a lehetőségeket az egységes jogszabály értelmezés érdekében megszüntette. A menyét kivételével – amely átkerül a vadászható fajok közé – tehát valamennyi fent felsorolt faj a jövőben csak előzetes engedéllyel fogható be, ejthető el.
Teljesen új elem a rendelettervezetben, hogy a fajvédelem nemcsak az egyed, hanem a populációk szintjén is megjelenik. E rendeletben első alkalommal helyeztek védelem alá az ökoszisztéma működése szempontjából nélkülözhetetlen ökológiai egységeket, családokat. A fészeképítő erdei vöröshangyák kolóniaszintű védelme az erdei ökoszisztémák alapvető működésének biztosítása miatt, a biológiai sokféleség védelmének alapján vált szükségessé. Vélhetően megszűnik ezáltal a hangyabolyok terraristák és a díszmadártartók okozta mértéktelen károsítása, de a jogalkotó az intenzív erdőművelési technológiák „szelídülésére” is számít, hiszen a fakitermelési, faközelítési és telepítési módoknak jelentős hatása van a hangyabolyok túlélésére. Nem kell ugyanakkor attól tartani, hogy a rendelet ezen része korlátozná az állampolgárt a kártevő hangyafajok elleni küzdelemben, hiszen a lakóépületekben nem fordulnak elő a megóvni kívánt erdei vöröshangyák.
A miniszteri rendelet megalkotásának fontos motivációja volt az európai uniós jogharmonizáció biztosítása. Csatlakozási szándékunkból eredően a természetvédelmi szakterületen három közösségi irányelvnek kellett megfelelnünk. Ezek a 79/409/EGK irányelv a vadon élő madarak védelméről; a 92/43/EGK irányelv a természetes élőhelyek és vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről, valamint a 83/129/EGK irányelv egyes fókabébik prémjének, és az abból származó termékeknek a tagállamokba történő behozataláról. A hazai jogszabályaink a Magyarországon előforduló (az EU-s listában is szereplő) fajok esetében maximálisan eleget tesznek ezeknek a feltételeknek, de eddig nem biztosították a hazánkban természetes körülmények között elő nem forduló, az Európai Unió országaiban viszont élő, és az irányelvek mellékleteiben szereplő fajok esetében elvárt előírásokat.
Az Európai Unióban veszélyeztetett növény- és állatfajok természetből való kivételének, illetve hasznosításának korlátozását biztosítja a most megjelent miniszteri rendelet, amely 498 növény- és 567 állatfajt sorol fel úgy, hogy azokat nem minősíti védetté, viszont engedélykötelezettséget ír elő velük kapcsolatban minden tevékenységre (tartás, tenyésztés, kereskedelem, feldolgozás, preparálás, országhatárokon való átszállítás stb.), amelyek hasznosításukkal kapcsolatosan felmerülhetnek. Meg kell jegyeznünk, hogy a jogszabály nemcsak a fajok élő egyedeire, hanem élettelen példányaira, a belőlük készült, fajra azonosítható termékekre is vonatkozik. A jogszabály szerint az engedélyek csak korlátozott számú példányra, kutatási, oktatási célból, valamint egyes fajok újranépesítése, újratelepítése vagy mesterséges szaporítása érdekében, illetve egyéb közérdekből adhatók meg.
Az Európai Unióban veszélyeztetettnek minősülő fajok listájába 5 olyan madárfaj is bekerült, amelyek természetes körülmények között előfordulnak hazánkban, de nem tartoznak a védett, sem pedig a vadászható fajok közé. E „problémás fajok” a kárókatona, a bütykös hattyú, a sárgalábú sirály, házi veréb, és a seregély, melyekre a vadászati főhatóság sem kívánt vadászati idényeket megállapítani. Befogásuk, gyérítésük az EU-s jogharmonizációs kötelezettségünk betartásával ezen túl csak előzetes természetvédelmi hatósági engedély birtokában lehetséges. A rendelet természetvédelmi értékeket is rendel a fajok mellé, mely szerint valamennyi EU-s listás növényfaj egyöntetűen 10.000 Ft, és valamennyi állatfaj – az öt, fentebb megnevezett, Magyarországon előforduló madárfaj kivételével, melyek egyedenként 1.000 Ft értékkel jegyez a rendelet – 20.000 Ft értékkel szerepel.
Dr. Kalotás Zsolt

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás