A rovat kizárólagos támogatója
Őszintén meglepett még engem is a fogadtatása és sikere annak a bejegyzésnek, ami a fák ültetési méreteiről és az ültetési sokk létezéséről próbált információkkal szolgálni. Rengeteg városi legendával élünk együtt, ezek úgy terjednek, mint a pestis, ezért nem árt más fákat érintő ügyekben is kicsit tisztábban látni. Bardóczi Sándor írása.

Ezzel a poszttal most az a szándékom, hogy városi burkolt környezetben élő fák és a térkő mém jelenség köré szőtt összesküvés-elméleteknek alapjait értelmezzem át. Ha csak néhányan komplexebben látják majd ezek után ezt a kérdést, már megérte, szóval vágjunk bele.

A belvárosban rendszeresített öntöttvas favermeket talán mindenki maga elé tudja képzelni. Ezek alig 1 m2 alapterületűek, rendszerint körbe van aszfaltozva és mégis évtizedek óta állnak benne fák, úgy, hogy azok nem száradtak ki. Az új fáinkat sokkal jobb lenne nagyobb fahelyre beültetni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a felszín alatti burkolt területen gyökércellás megoldással biztosítani neki, a gyökerei gyors és nagy területű növekedését, de a már nagyra nőtt fának nem lesz baja a törzs közeli burkolatoktól (hacsak nem nyiszáljuk el sikeresen szegélyépítéssel a támasztó gyökereit).
Egy ekkora fa ugyanis már régen nem a törzse körüli helyről szívja fel a vizet, sőt, kifejezetten káros a törzse tövét öntözni, mert kirohadhat a gyökérnyak és a már teljesen elfásodott támasztó gyökerei. Persze minden fa fajtára jellemző gyökéralakkal bír, de nem tévedünk túl nagyot, ha lemérjük a törzsátmérőt, megszorozzuk nyolccal, tízzel, tizenkettővel, majd ezt az értéket mérjük le a törzstől és ezzel rajzolunk egy kört a fa köré. De van egyszerűbb módszer is. Nézzünk fel a lombkoronára. Képzeletben vetítsük le a korona szélét a földre. Az az úgynevezett csurgó. Az eső ott csurog le végig a lombon, s csöppen le a földre. A természet ezt is csodálatosan kitalálta. Ha megtaláljuk ezt a kört magunknak, akkor meg fogunk döbbenni. Mert bizony ott van az a bizonyos felszívási zóna, ott tud felvenni a gyökérzet vizet, ott kell lennie valahol a mélyben azoknak a hajszálgyökereknek, amelyek éltetik a fát. Rendszerint az aszfalt alatt. Ami vízzáró.
Ha például a járda nem aszfaltozott, hanem Uram bocsá’ a rettegett térkővel (!!!), a kikiáltott ősellenséggel van burkolva (ami alatt nincs cement kötésű réteg – ezt szinte minden tervező, kivitelező automatikusan aláteszi – mert egyszerűbb, mert nem érti a lényegét, mert az alépítményt, azaz a zúzott követ, normálisan teherbíróra tömöríteni nem tudja/akarja – akkor a homokfugákon keresztül a felszíni csapadék is tudná a fát öntözni. De az ekkora fák a városban már rég nem a felszínről kapnak vizet. Hanem a talajvízből. Jó esetben. Vagy a vízvezetékekre lecsapódó párából, szivárgásokból. Vagy a rosszul szigetelt csatornából. Ha nem így lenne, már rég nem élnének.
Könyves Kálmán rajza az építés közbeni veszélyeket mutatja be. Lukács Zoltán: Útmutató a fák védelméről építési területen c. 2019-ben megjelent munkájából való.
Szóval a kifejlett városi fák nem azért mennek leginkább tönkre, mert szomjan halnak a burkolattól. Ez is rövidíti az életüket, fiatal korban pedig lassítja a növekedésüket, de mivel az emberek a városban rengeteg mindent akarnak csinálni, amihez burkolat kell, ez nem kiküszöbölhető probléma. Van viszont olyan is.
A fák törzsét a városban egy csomó mechanikai sérülés éri. A melléjük épített kiülő terasz. A lánccal a törzsre kötözött bicikli. Az odadobált, ezerféle mérget tartalmazó cigicsikk. A kutyapisi mérhető mennyisége. A konyhasóval sózás. A damilos fűnyírás kéreggyűrűzése. A gyökérnyakra parkoló autók. A fatörzsre rányitott ajtók. Az építkezők, szállítók fatörzset megsértő nemtörődömsége. A fatörzsre valamit rögzítők és a szívecskéket a fába karcolgatók népes közönsége. A szegélyépítők, közműfektetők gyökérhentelései.
A fa törzse a fa leginkább sérülékeny része. Ez a fa achilles pontja. Az egyetlen vékony védelmi réteg a fatörzsön a kéregháncs. Az alatt húzódnak a szállítószövetek. Beljebb már semmi élő nincs, az elfásodott szöveteknek kizárólag statikai szerepe van, azok már nem élő szövetek. Ha valamilyen sérülés megszakítja a lombkorona és a gyökérzet közt az anyagcserét, a gyökér nem tud a lombnak vizet szállítani, a lomb nem tud a gyökérnek tápanyagot, akkor vége. Vége van 20-30-40-100 évnyi küszködésnek akár egyetlen rossz mozdulat miatt. Ha a törzs egyetlen vízszintes keresztmetszeten 30%-nál nagyobb mértékben sérül, akkor vége van a dalnak. A gyökérzetnél 50%-nál van a végzetes pont. Az lombot alkotó ágaknál 80% felett visszafordíthatatlan. Szóval vigyázzuk együtt jobban a fatörzsekre. Sokkal nagyobb veszélyben vannak, mint gondolnánk.
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek