A fenntarthatóságra oktatás évtizede – ENSZ 2005-2014 2004. február 11-12. Műhely és konferencia
Az ENSZ „A fenntarthatóságra oktatás évtizede” programjára való hazai felkészülés, az együttgondolkodás elindítására rendezte meg a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programigazgatóság (KöNKomP), a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel (MKNE) közösen az „Utak egy élhető és fenntartható jövő felé” címmel kétnapos rendezvényét. A program résztvevői különböző szektorok (kormányzati, civil, egyetemi, gazdasági) képviselői, érdeklődők, meghívott szakértők és gondolkodók voltak.
Az első napon a MKNE szervezésében a résztvevők a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia 2003 ajánlásainak gyakorlatba való átültetését, annak megvalósulási feltételeit gondolták át az adott célcsoportok (államigazgatás, minisztériumok; felsőoktatás; iskolafenntartók, önkormányzatok; civil szervezetek; a család stb.) szerinti szekciókban.
További információ: Kelen Gábor tel.: 30/311-4041
A második napon -melyet a KöNKomP szervezett- Gresiczki Péter a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára bemutatta a most megjelent Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában című kiadványt, melynek mentén együttgondolkodásra, közös munkára hívta a résztvevőket. Brassói Sándor, az Oktatási Minisztérium főosztályvezető-helyettese előadásában ismertette az UNESCO és OECD ajánlásokat a fenntartható fejlődés és közoktatás témakörben. Kiemelte az oktatási és környezetvédelmi tárcaközi együttműködés fejlesztésének fontosságát. Beszámolt a Közoktatási Törvény értelmében az iskoláknak kötelezően elkészítendő környezeti nevelési programhoz készülő segédanyagról, amelyet a minisztérium valamennyi iskolának postáz és a közeljövőben megtekinthető lesz az OM valamint a KöNKomP honlapján.
Beszélt a gazdasági szereplők ellenérdekeltségéről, illetve bevonásának szükségességéről a környezeti nevelés céljainak megvalósításába, a fenntartható fejlődésre nevelés lehetőségeiről az élethosszig tartó tanulásban, valamint a hagyományos tantárgykörök megtöréséről a tantárgyközi szemlélet eléréséről a pedagógusok továbbképzésén keresztül. Déri Andrea szakértő, aki most tért haza Japánból, a fenntarthatóságra oktatás nemzetközi helyzetéről tartott beszámolót kiemelten a „Felkelő nap országáról”, amely kezdeményezője és támogatója az ENSZ „Nevelés a fenntarthatóságért” évtizedének, és az UNESCO oktatási programjának s amelynek oly más a kultúrája, szokásai mint Európának vagy akár Amerikának.
Rávilágított, hogy ezért a kultúrák közötti együttműködés nehéz, de meghatározó lesz a fenntarthatóságért való közös programalkotásban. Kiemelte továbbá a rendszerszemléletű gondolkodás valamint az élethosszig tartó tanulás fejlesztésének szerepét a továbblépés érdekében. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási nevelési, továbbképzési célok meghatározásához szükséges megismerni és figyelembe venni a különböző világ-forgatókönyveket, a jövőben lehetséges trendek alapján javasolta kialakítani a szakmai javaslatokat, meghozni a szakmapolitikai döntéseket. Előadásában feltárta a jövő kérdéseit, problémáit, lehetőségeit is.
Ezt követően Székely Mózes (ELTE), Czippán Katalin (KöNKomP), Victor András (MKNE), Setényi János (Expanzió Humán Tanácsadó), Erdélyi István (Egészségesebb Iskolákért Hálózat), Simonyi Gyula (BOCS), Csanády Dániel (Értékmérő Kutató, Fejlesztő és Tanácsadó Bt.).és Varga Attila (Országos Közoktatási Intézet) tolmácsolásában halhattak gondolatokat a résztvevők a fenntarthatóságra oktatás hazai helyzetéről a környezeti nevelés és a fenntarthatóságra nevelés kapcsolatáról, különbségeiről. Az előadásokat kerekasztal beszélgetés illetve nyílt fórum követte.
Az egészség-nevelés, a békére nevelés, a nemzetközi fejlesztési programokhoz kapcsolódó oktatás, képzés és az esélyegyenlőség témakörében elhangzó gondolatébresztők után a jelenlevők közösen gondolkodtak a területek és fenntarthatóság kapcsolatáról, a további teendőkről az „Évtizedre” való felkészülés érdekében.
A délutáni munka a résztvevők által ajánlott, illetve választott témákban folytatódott, a következő kiscsoportos szekcióüléseken:
1. Mi a kapcsolat, különbség a környezeti nevelés és a fenntarthatóságra oktatás között? Az egészségnevelés, békére nevelés, az esélyegyenlőség és a globális nevelés hogyan jelenhet meg a fenntarthatóságra oktatásban, melyek lehetnek a kapcsolódási pontok?
2. Milyen új (készség- és kompetenciafejlesztő, részvételen alapuló stb.) módszerek jelennek meg és vehetők át a fenntarthatóságra oktatásból, környezeti nevelésből? Hogy jeleníthetők meg a helyi tapasztalatok, életfolyamatok?
3. Az erdei iskola, mint a JÖVŐ fenntartható társadalmának/gazdaságának MA megélhető mintája.
4. Biztonság és fenntartható fejlődés a nemzetközi tapasztalatok alapján. Az ülések után, a résztvevők a szekcióvezetők rövid összefoglalóját hallhatták.
A rendezvény Czippán Katalin, a KöNKomP programigazgatójának értékelésével zárult. Szavai szerint: Stratégia többféle módon születhet, lehet íróasztal, számítógép mellett jól szerkesztett dokumentumokat írni, majd szépen kiadni, olvasni, feltenni a polcokra. A nehezebb, lassabb, ám a megvalósulást jobban szolgáló út, az érdekeltek bevonásával, folyamatos párbeszédben, együttgondolkodásban alakuló közös nyelv, közös célrendszer és egymást szinergikusan erősítő programok kidolgozása. A fenntartható társadalom minden bizonnyal egy együttműködő, közösségi gondolkodáson alapuló társadalom is, így az azt szolgáló oktatás, nevelés programját is célszerű ezeket az értékeket, készségeket figyelembe véve kialakítani. A műhely és konferencia két napja bizonyította, hogy hazánkban erre van szándék, tapasztalat, felkészültség, melyre alapozva érdemes továbbfolytatni a munkát. Eredményeink, tapasztalataink várhatóan Európa sőt világszerte is példaértékűek lehetnek.
Az előadásokat és a rendezvény összefoglalóját megtekinthetik a www.konkomp.hu oldalon, illetve további információkat kaphatnak 251-5647 telefonszámon.
