A civilizáció esélyei attól függenek, hogy sikerül-e a gazdasági növekedést és a népességrobbanást lefékezni – állítja Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus. A Föld eltartóképességét már az 1970-es években meghaladtuk, napjainkban 1,8 bolygónyi kapacitást használunk fel. Az egyik legégetőbb feladatunk az, hogy az agrárgazdaság minél hamarább reagáljon a megváltozott éghajlati körülményekre.
A Föld eltartókapacitását nagy valószínűséggel már az 1970-es években meghaladtuk. Egy svájci tudós vezette kutatócsoport számításai azt bizonyítják, hogy napjainkban 1,7-1,8 bolygónyit kapacitást használunk fel. Glóbuszunk népességét 8,5 milliárd főre becsülik, az ENSZ szakértőinek becslése szerint a csúcs 2070 körül várható, amikor 10-11 milliárd ember él majd a Földön. Vagyis akkorra 2-3-szorosan lépjük majd át az eltarthatósági küszöböt. Az ember okozta klímakatasztrófa azonban csak az egyik oka mindennek, azonban kétségtelen tény, hogy az üvegházhatású gázok (ühg) kibocsátása ezek közül a legátfogóbb. Viszont még számos ponton beavatkoztunk a Föld ökoszisztémájába. Elég csak utalni a hulladékképződés egyre nagyobb mennyiségére, arra hogy az óceánok felszínén több millió négyzetkilométernyi nagyságú műanyag(szemét)-szigetek lebegnek, s egy részük a tengerfenekére is lesüllyed. Ezek felszámolása – elsősorban gazdaságtalan mivolta miatt – reménytelennek látszik. Korántsem kedvező az sem, hogy szinte az ember szolgálatában állnak a vadon élő gerinces állatok, melyeknek számába, életterébe is folyamatosan beavatkozunk.
Az élelmiszer-termelés növekedési kényszere mennyiben befolyásolja azt, hogy a Föld többszörösen átlépte az eltarthatósági küszöböt?
Az ühg-kibocsátás egyik fő forrása éppen az élelmiszer-termelés. A fosszilis energia egyik legnagyobb felhasználási területe az ipari jellegű mezőgazdaság. Nemcsak a szállítójárművek üzemanyag felhasználására érdemes itt gondolni, hanem például az öntözéshez használt szivattyúkéra is. De még ezeknél is fontosabbak ebből a szempontból az ammóniaalapú műtrágyák, valamint a növényvédő szerek, amelyekről közismert, hogy energiaigényesek, a hidrogén és a metán előállítása révén. Éppen ezért egyetlen kilogrammnyi hús előállítása – fajtájától függően különböző mértékben – sokszorosan jobban befolyásolja az ühg-t, kilojoule-ban mérve, mint egy kilogrammnyi zöldségé. Ugyanakkor az is tény, hogy a műtrágya ma még semmi mással nem pótolható. Míg az Európai Unióban 160 kilogrammot használnak fel belőle hektáronként, addig például Etiópiában mindössze 20-at. Ha a Föld lakosainak mindegyike hetente csak egyszer enne húst, a többi napokon pedig különböző zöldségféléket fogyasztana, akkor ez 3-4 milliárd ember számára lenne elegendő. A dietetikusok szerint egyébként a szükséges proteinhez más formában is hozzá lehetne jutni.
A folyamatban lévő zöld átállás mennyiben mérsékli a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását?
A legmesszebbre Észak-Európában jutottak, de van negatív példa is. Japánban – a fukusimai atomkatasztrófát követően – még növekedett is a felhasználási arányuk. S ne feledjük, azáltal, hogy a Kínai Népköztársaság a világ „gyártóüzemévé” vált, még ennél is kedvezőtlenebb helyzetet teremtett. Elsődlegesen felelősek azért, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás századunk első két évtizedében 45 százalékkal növekedett, így a fosszilisek felhasználása a Földön alig, 87-ről 84- százalékra mérséklődött, mivel az Egyesült Államok sem tudott számottevő csökkentést felmutatni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a zöld átállás úgy zajlik, hogy jó része nem a fosszilisek helyére, hanem azokra „rátelepedett.”