A rovat kizárólagos támogatója

Hogyan szabadulhatunk meg könnyen, gyorsan az olyan autónktól, amelyért már a bontókban sem adnak egy fityinget sem? Hát úgy, hogy egyszerűen az utcán felejtjük. A rendszám leadásakor ugyanis nem kell igazolni, hogy szakszerűen és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően váltunk meg az autóroncsunktól. Ha pedig az önkormányzat esetleg elszállíttatná; akkor – megfelelő jogi szabályozás híján – még lopással is megvádolhatnánk…

A Földünkön közlekedő mintegy 750 millió autó nemcsak aktív állapotában, hanem úgymond “haló poraiban” is erősen megterheli környezetünket. Műszaki és gazdasági okokból évente 25 milliót kellene közülük a forgalomból kivonni és feldolgozni, mégpedig a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően, ám a roncsok többsége mindenütt a tájat, a köztereket csúfítja. Nincs ez másként hazánkban sem, ahol évente 120 ezer gépkocsironcs vár feldolgozásra, újrahasznosításra. A gondot tetézi, hogy a roncsok számos olyan anyagot tartalmaznak, amelyek különösen veszélyesek. (A leselejtezett autók különféle alkatrészei, kellékei adják a veszélyes hulladékok tíz százalékát.)
A megoldás irányába mutat az a rendelkezés, amelynek értelmében a július elsejétől forgalomba helyezett autókra már nálunk is érvényes lesz a visszavásárlási kötelezettség. Ez összhangban áll majd azzal az uniós szándékkal, amelynek értelmében 2007-től az Európai Unió tagállamaiban minden autógyártónak vissza kell vásárolnia saját modelljét, mégpedig kortól és típustól függetlenül. Ha ez megvalósul, az utolsó üzemben tartót semmilyen költség nem terheli a roncs leadásakor. A visszavásárlási kötelezettség bevezetésével az unió a Hollandiában már alkalmazott módszer mellett voksolt, amelynek lényege, hogy az új autó árát környezetvédelmi díjjal növelik meg, amelyet egy elkülönített és az állam által felügyelt alapba gyűjtenek össze. (Ebből fedezik a majdani ingyenes visszavétel költségeit is.)
A díjmentes visszavétel azonban még csak az első, ámbár igen fontos lépés abban, hogy a roncsoktól megszabaduljunk. A következő nagy kérdés a földolgozás, illetve újrahasznosítás. Jelen pillanatban hazánk e téren nincs jó helyzetben. A mintegy háromszáz hazai autóbontó közül egyik sem felel meg a nemzetközi minőségbiztosítási előírásoknak. Tegyük hozzá: nem véletlenül, hiszen mindeddig ez nem volt követelmény: A július elsejétől életbe lépő rendelkezés egyik távlati célja, hogy e tekintetben is kerüljünk összhangba az Európai Unió környezetvédelmi elvárásaival.

Az újrahasznosításért (reciklálásért) persze a gyártók tehetnék a legtöbbet. Megjegyzendő, hogy minden ízében újrahasznosítható autót még laboratóriumi modellként sem sikerült megalkotni, nemhogy gyakorlattá tenni, hiszen gondoskodni kellene az olyan veszélyes anyagok helyettesítéséről, mint az ólom, a higany, a kadmium, továbbá számos új szerkezeti anyagot kellene alkalmazni, végül, de nem utolsósorban a járművet könnyebben össze-, illetve szétszerelhetővé is kellene tenni.

Az újrahasznosítás megkönnyítésének egyik módja a természetes anyagok használata. E tekintetben a Mercedes gépkocsikat gyártó autókonszern példás fejlesztéseket hajtott végre, amit leginkább az egyszerűség, a természetes anyagok használata jellemez: az autók kárpitja és szigetelése lenből és kenderből készül. Nem mellékesen a Mercedes egyik típusa már 85 százalékban újrahasznosítható anyagokból áll.

VALLÓ LÁSZLÓ
2002.02.15

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás