Az egész ország a választásra készül. Ki úgy, hogy a számára szimpatikus vagy neki valamilyen szempontból fontos pártot támogat.
Mások úgy, hogy kritikát fogalmaznak meg, mert az érdekeikkel nem esik egybe az adott politikai tényező tevékenysége vagy céljai. Míg mások csak legyintenek.
Mi madarászok, önkéntes természetvédők “hivatalból” is csak szakmai alapon ítélhetjük meg a politikusok által felvetett kérdéseket, megfogalmazott célokat, deklarált programokat. Emellett természetesen – mindenkinek – magánemberként – lehet egyéni véleménye szimpátiája vagy antipátiája – az egyes politikai tömörülésekkel. Most ezt tegyük félre, nézzük, hogy szakmai alapon – a magyar nemzet természeti értékeinek hosszú távú megőrzésének szempontjából – mit kell elvárnunk a hatalomban lévő, vagy a hatalomra törekvő politikai tömörülésektől.
Számos lényeges és alapvető kérdése van a hazai természetvédelemnek, amelyek megoldása a rendszerváltás óta várat magára, és elvárhatnánk a politikusoktól, hogy pártállásuktól függetlenül kiemelten foglalkozzanak a természeti értékeink megkülönböztetett védelmével. Ezek a kérdések: a föld, az erdő a vizek, a költségvetési kondíció.
Nézzük meg, hogy a fenti néhány legfontosabb kérdéskörben mit várunk a következő választáson nyertesként kikerülő politikusoktól. Ha bárkit megkérdeznek, ezeket a kérdéseket soha nem lehet megkerülni. A természetvédelem számára is kedvező megoldás – most már – sokáig nem halogatható.
A FÖLD: Hazánk területének több mint 9%-a jogilag is védett terület és további 20-25%-a megfelel az úgynevezett természeti terület törvényi előírásainak. Ezek a területek még természeti értékekben rendkívül gazdagok ugyanakkor gazdasági hasznosítási lehetőségeik pedig gyengék, vagy korlátozottak.
Ezek az értékek számunkra (Magyarország számára) pozitív értelemben meghatározók lehetnek az EU-ban. Az említett számokat és ahhoz kapcsolódó értékeket ismerve az éppen hatalmon lévő politikusok eddig többnyire semmibe vették. Volt idő, amikor a védett területek magánkézbe adását (privatizációját) sikerrel szorgalmazták (1993). Volt, amikor a Hortobágy fokozottan védett pusztáinak állami tulajdonba vételét az évszázad bűntényének minősítették. Máig sem érthető, hogy az alapjaiban jó céllal létrejövő Nemzeti Földalap miért akarta bekebelezni – “és nemzeti célra” használni – az állami tulajdonban lévő védett területeket. Számunkra egyetlen megoldás elfogadható; a védett területeket állami vagy közösségi (pl.: önkormányzati, közalapítványi) tulajdonba kell venni és tartani. Kezelésükről a nemzeti parkoknak és közhasznú szervezeteknek kell gondoskodni. (Tájékoztatásul egy adat: 2002 januárjában az ország védett területeinek kevesebb mint 25%-át kezeli nemzeti park vagy természetvédelmi célú szervezet!)
Az ERDŐ: Hazánk területének közel 20%-a erdő. Azt gondolom, hogy az erdő, gazdasági funkciói mellett a pozitív környezeti és természeti hatásait ezen a helyen nem kell részletezni. Számokkal és adatokkal bizonyítható, hogy a hazai nemzeti jövedelem megtermelésében az erdőből fakadó eredmény gyakorlatilag elhanyagolható (-0,03%). Ezzel szemben a társadalmi, közjóléti, környezetvédelmi, talajvédelmi, természeti stb. hatásai és “hozadékai” felmérhetetlenek. Ezeket ismerve teljesen érhetetlen, hogy közel egy évtizede az állam tulajdonában lévő mintegy 1 millió hektár erdőt amelynek 1/3-a védett! részvénytársasági formában, (nyereségérdekelt társaságként) üzemeltetik. Ez tarthatatlan. Kincstári erdőgazdálkodást, közérdekű megoldást várunk!
A természeti értékekért aggódóknak hangsúlyozni kell, hogy a magyar társadalomnak “meg kell hogy érje” az a néhány milliárd Ft ami szükséges ahhoz, hogy az állami erdőket ún. kincstári (közhasznú, közérdekű) formában üzemeltessék. A jelenlegi megoldás csak néhányszáz vezető pillanatnyi érdekeit szolgálja. Az erdészek sorsa az utóbbi évtizedben lényegesen romlott. Míg 10 évvel ezelőtt egy erdész kétszer többet keresett, mint egy nemzeti parknál dolgozó természetvédelmi őr. Most a helyzet fordítva van! Sőt az erdészek valamennyi hatósági jogkörét is elvették. Vajon miért tűrik ezt?
A Magyar Állam tulajdonában lévő erdők álljanak a magyar társadalom szolgálatában. Ne szolgáljanak szűk szakmai csoport érdekeket. A nyereségérdekeltségű formát fel kell váltani az összes társadalmi érdekeket szolgáló megoldással. Ha a többlet kiadást jelent, azt fizesse meg a társadalom vagy is a költségvetés.
A VÍZ: Az élet alapja a víz! Ez egy nagy közhely, de igaz! Víz nélkül nincs élet. Felmérte már valaki, hogy a lecsapolásokkal, csatornázásokkal stb. menynyi “életet” szüntetünk meg és engedtünk ki az országból. Van-e logikai magyarázata annak, hogy ha egy természetvédelmi célú vizes élőhelyet akarunk létesíteni, akkor meg kell vennünk az árasztáshoz szükséges vizet, vagyis a vízügyi “szolgáltatást”. Ha van pénzem megveszem, ha nincs akkor nincs víz “szolgáltatás” nincs vizes élőhely, nincs élet. A víz pedig “ingyen” kifolyik az országból. Más megoldást kell keresni! Készül az Új Vásárhelyi Terv! Új koncepció a Tisza Vízgyűjtőjén, Új hozzáállás. A VÍZÜGY – úgy látszik – nyit! Új utakat, megoldásokat keres. Ajánlja és kéri az együttműködést.
Mi civil természetvédők ezt üdvözöljük, és igyekszünk közvetíteni. A politikától és a kormányzati tényektől pedig várjuk el, hogy ne hagyják magukra, az újat kezdeményezőket. Az egyes szakterületek minél előbb csatlakozzanak, tegyék le a saját terveiket, és járuljanak hozzá egy korszerű megoldáshoz.
A KÖLTSÉGVETÉS: A Magyar Köztársaság költségvetésének – 2002-ben 1 %-át alig haladja meg a környezetvédelmi tárca költségvetése. Ezen belül pedig a természetvédelemre szánt költségvetés, csak úgynevezett “kerekítési hiba”. Jól van ez így? Hihető ez? IGEN. A nemzeti parkoknak, a világ örökségének a védett területeknek a természetvédelmi öröknek az ország 10%-ának a 2002. évben 5-6 milliárd Ft áll a rendelkezésre. Ez sok vagy kevés? A bank konszolidációhoz, vagy a TB költségvetéséhez képest elhanyagolható. Ahhoz képest, hogy manapság egy természetvédelmi őr – mint említettem – jobb kondícióban van mint egy kerületvezető erdész-lényegesen több.
Mi is változott? A hivatásból munkahely lett, a szakmából biztos köztisztviselői állás. A megszállott elkötelezettséget felváltotta a biztos és kiszámítható. És jött a bürokrácia. A természetvédő hivatást és szakmát a megfelelő rangján kell kezelni. A mainál is jobb feltételeket és anyagi hátteret kell biztosítani számunkra.
Az elmúlt évtized számos eredményt hozott. De hozott keserűséget, csalódást és rengeteg bizonytalanságot. Az ország látványosan fejlődik, az autópályák épülnek, a zöldmezős beruházások gomba mód nőnek, az ipari termelés növekedése terén Európa élén áll országunk! Ezzel szemben teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a környezetvédelemre és a természeti értékek védelmére a fentiekhez képest lényegesen kevesebb figyelem és költségvetési forrás jutott és jut. Vajon elkerülhető-e az a folyamat, amit a “fejlett” nyugati országok végigjártak? Fejlődésük során feléltek, elpusztították természeti értékeiket. És közben sok pénzük lett.
Magyarországon még nagyon sok természeti érték található! Érjük el közösen – a politikusok, a hivatásosok a civilek hogy ez a sok érték még nagyon sokáig fennmaradjon.
Kállay György 2002 március
Madártávlat 2002/1-2. sz.
