A jelenlegi gázfogyasztásunk 40%-a megtakarítható volna, és ezzel nagyon hamar búcsút inthetnénk az orosz gáznak. A lakossági épületfelújításon kevés a NER haszna. Az Orbán-rezsim nem mer/akar lépni?
Uniós módon hozott is meg nem is az Európai Tanács március 4-ei, a gázfogyasztás csökkentésével is foglalkozó ülése: az energiáért felelős miniszterek olyan politikai kompromisszumra jutottak, ami bátorítja a tagállamokat arra, hogy 2025. március végéig átlagosan legalább 15%-kal csökkentsék gázfogyasztásukat a 2017. április 1 – 2022. március 31. közötti időszakhoz képest, gyorsítva ezzel a blokk orosz gázról való leválását. Ez azonban csak egy ajánlás a tagállamok felé, és bizonyos körülményekre való tekintettel engedményeket is tesz.
Magyarország nemhogy távolodik az orosz energiahordozóktól való függéstől, hanem 2023-ban több hónapban is rekordmennyiségű orosz gáz érkezett hazánkba, és a gázszerződés felmondása fel sem merült. Holott a REKK számításai szerint új gázos erőművek építése nélkül is leválhatnánk 2025-ben az orosz gázról. Megdöbbentően nagy és kiaknázatlan potenciál rejlik a lakossági épületszektorban, ahol rövid távon akár 2,5 milliárd köbméterrel kevesebb gázt is használhatnánk, ami az országos gázfogyasztásunk kb. negyede. 2030-ra a távhőszektor bekapcsolásával és a fűtés részbeni elektrifikációjával ez a spórolási arány akár a 40%-ot is elérheti. Az ipari szektorban már piaci alapon zajlanak az energiahatékonysági beruházások, azonban a lakossági épületszektorban ez elképzelhetetlen állami szerepvállalás, és különösen politikai akarat nélkül.háború
Az ukrajnai háború kezdete óta fel-fel élénkülő vita övezi azt a kérdést, hogy mennyire nélkülözhetetlen az orosz gáz fogyasztása Európában. A háború okozta 2022-23-as extrém magas árakra a fogyasztás is reagált, EU-szerte közel 15%-os csökkenést láthattunk tavaly télen. Az orosz forrás kiváltása a háború előtti közel 150 milliárd köbméter orosz gázimportot 2023-ra 30 milliárd köbméter alá csökkentette.
A nagykereskedelmi gázárak 2024 márciusára gyakorlatilag a háború előtti szintre csökkentek, és sok, korábban orosz gázfüggő országban bebizonyosodott, hogy az orosz gáz nagyobb költségnövekedés nélkül is kiváltható. A közép-európai régió hagyományosan sokkal nagyobb mértékben függött az orosz gáztól, mint Nyugat- vagy Dél-Európa, ráadásul a tengerparttal nem rendelkező országok – Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia – nehezebben jutnak hajóval szállítható LNG-hez.
2024-ben az EU-ba érkező orosz gáz jórészt ezekbe a fent említett az országokba, így hozzánk is érkezik. Az ukrán útvonalon még érvényben lévő két hosszú távú szerződés alapján 6 milliárd köbméter Ausztriába és 6,5 milliárd köbméter Szlovákiába jöhetne. Februárban azonban vita indult Ausztriában arról, hogy az orosz-ukrán tranzitszerződés 2024 utáni lejártával ezt az osztrák szerződést esetleg felmondják, és más forrásból pótolják.
Nyitókép: Koszticsák Szilárd MTI
