A rovat kizárólagos támogatója

Hogyan maradtak magukra a védendő fogyasztók, és mivel válhatna egyből hozzáférhetőbbé a rendszer? Energiaklub véleménycikke.

A koronavírus járvány harmadik hullámának berobbanásával ismét előtérbe került a megfizethető energiaszolgáltatások kérdése. A legkiszolgáltatottabb háztartásokat célozva jött létre a védendő fogyasztók jogi kategóriája és az ezáltal elérhető előnyök. A védendő fogyasztói státusszal igényelhető előrefizetős mérőórák felszerelése valóban meg tudja akadályozni, hogy a szolgáltató felé tartozás halmozódjon fel, azonban nem ad semmiféle garanciát arra, hogy a háztartás energiaellátása biztosítva lesz. Hogyan lehet a meglévő rendszeren belül méltóbb viszonyokat elérni? A blogposztban a kialakult helyzetre keresünk válaszokat. 

Március elején csendben ismét megkezdődtek a régóta tartozó háztartások kikapcsolásai. Majd érkezett a hír, hogy az MVM csoport és az E.ON ellátási területéhez tartozó háztartások még egy hónapig fellélegezhetnek. Megkönnyebbülésre azonban így sincs lehetőségük, mivel az elhúzódó hűvös időjárás, a digitális oktatás, a járvány okozta megbetegedések és a munkalehetőségek leszűkülése eddig talán soha nem látott terheket ró a háztartásokra. Már a 2018-as adatok alapján sem tudta anyagi okok miatt közüzemi számláikat időben befizetni a magyar háztartások több, mint 10 százaléka. A mostani időszakban mégis miből jutna a tartozások megtérítésére?

A háztartások egy további csoportja — akik ráadásul kedvezményekben is részesülnek —, már most teljesen áram- és gázszolgáltatás nélkül maradhat. A Villamos Energia Törvény (VET) 2007-es változtatásai meghatározták a védendő fogyasztó kategóriáját. A státusz elismerése kérhető szociális alapon, illetve fogyatékossággal élők számára. A védendő fogyasztók jogosultak bizonyos kedvezményekre, szolgáltatásokra, így például évente egyszer részletfizetési kedvezményt és fizetési haladékot igényelhetnek. A fogyatékkal élők számára azonban a széleskörű előnyök csak abban az esetben igényelhetőek, ha a háztartást egyedül fogyatékkal élő személy alkotja, ami jelentősen leszűkíti a jogosultak körét.

További előny, hogy a háztartások térítésmentesen kérvényezhetik az előrefizetős, vagy más néven kártyás mérőóra felszerelését is. Ennek működése a feltöltőkártyás telefonokhoz hasonló: a kártya egyenlegét bizonyos boltokban, interneten keresztül stb. lehet feltölteni, és a szolgáltatás csak addig vehető igénybe, amíg a feltöltött pénz el nem fogy. Ez megakadályozza a szolgáltató felé való eladósodást, és ösztönözheti a takarékosabb energiafelhasználást. Az előnyök összességében a villamos energia vagy a földgáz árát nem érintik, és a mérőóra feltöltésének feladatát is a háztartásnak kell megoldania, annak minden logisztikai nehézségével együtt. Tehát, amint egy család nem tudja megoldani a kártya feltöltését — akár kieső jövedelem miatt, akár amiatt, mert nincs internet elérésük vagy túl sokba kerül elutazni a következő feltöltőpontig — a háztartás áram és/vagy gáz nélkül marad.

Miért látható az, hogy jóval több előrefizetős mérő van bejegyezve, mint a  nyilvántartott védendő fogyasztók kevesebb mint ötvenezres száma? Az előrefizetős mérőóra jellemző kelléke az albérleteknek is. Itt a főbérlő szerelteti fel saját költségén, hogy elkerülje a hátralékosságot vagy bármi egyéb bonyodalmat, ami az áram- vagy gázszolgáltatás fizetéséből számára jelentkezhet. Az ilyen lakások jól szolgálnak sok egyetemista ideiglenes lakhelyeként, de egy albérletbe kényszerült, létbizonytalanságban élő család számára ez a rendszer csak további kétségeket szül. Ezek az élethelyzetek egyáltalán nem tárhatók fel könnyen, így a védendő fogyasztói státusz felett sem érdemes egyből pálcát törni. Az viszont biztos, hogy néhány változtatással és figyelmességgel könnyen meg lehetne segíteni az érintettek életét.

A kulcsfontosságú, életeket mentő, de rövid távon is alkalmazható beavatkozásokra hívta fel a figyelmet a Habitat for Humanity Magyarország sajtóközleménye. A közleményben kiállnak amellett, hogy a kikapcsolási moratóriumot legalább a veszélyhelyzet végéig terjesszék ki. Mivel nincs idő az elbírálásra, ezért olyan további támogatási formákat javasolnak, amit minden fogyasztó igénybe tud venni. Fontos, hogy a lakosság univerzális támogatása esetén a támogatás átruházható legyen a jobban rászorulók számára. Erre példaként a rezsiutalvány bevetését hozzák.

A feladat nemcsak az államon múlik, hanem a piaci alapokon működő közműszolgáltatók is sokat tehetnek nyílt kommunikációval, és azzal, hogy a védendő fogyasztóik számára hozott programjaikat eljuttatják az érintettekhez. Szükség van továbbá online és offline is elérhető térképekre, melyek átláthatóvá teszik a feltöltőpontok elhelyezkedését, elérhetőséget, nyitvatartásukat. Hosszú távon partnerségbe léphetnek civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, karitatív szervezetekkel, akik a problémát integráltan kezelve közvetítőként járnak el a helyiek és a szolgáltató között.

Ilyen alapon jöhetett létre a BAGázs és az E.ON közös programja, ahol a helyiek célkitűzései alapján előrefizetős mérőórák segítségével biztosított a legális áramvételezés, és a helyi adósságkezelési csoport működésével milliós tartozást rendeztek a szolgáltató irányába. Fontos megemlíteni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az E.ON gondozásában működő tiszabőni Szociális Naperőmű programot. Itt a feltöltőkártyás mérőóra mellett megjelenik a fenntartható energiaközösségi irány és az áram fűtés célú használata is.

A helyi önkormányzat a forrásaihoz mérten máshogy is segíthet. A veszélyhelyzetre való tekintettel a közműszolgáltatók ügyfélfogadása jelenleg nem engedélyezett, ezért soha nem volt még ilyen fontos, hogy az áram-, telefon- vagy internetszolgáltatás nélkül maradtak segítséget kapjanak az ügyintézésben. Mivel az önkormányzatok internetelérése adott, ezért támogathatják a település lakóit az elektronikus ügyintézésben, különösen a járvány ideje alatt vagy kistelepülés esetén — a feltöltőkártyás háztartásokat segítve — havi, akár kétheti transzfer indításával egy közeli feltöltőponthoz.

Az egyéni felelősség és az erőforrásokhoz mérten való tervezés vagy az áldozathibáztatás helyett az államnak kell(ene) lépnie, egy olyan rendszert létrehozva, ami nem sodorja emberek százezreit létbizonytalanságba, és nem kényszerít családokat arra, hogy a vasárnapi ebéd vagy a gyermek oktatása között kelljen választaniuk.

Horváth Nóra

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek