A rovarevő békák – természetvédők ezt elképzelték – eltűnése a környezetünkből jelentős változást hozhat a körülményeinkben. A hímek feminizálódásáról beszélni kezdetben elég béna viccnek tűnt, de mára – a férfi meddőségi statisztikák alapján – csak a tájékozatlanok nevetnek már ezen. Egyre több a meddőségi klinika, a különféle kezelés, a fertilitási labor, és persze az igényt megteremtő páciens.

A szaporodást akadályozó tényezők minden korokban a legrémísztőbbnek tűntek, hiszen a következő nemzedékekről, a jövőről van szó. Az ivardetermináción gondolkodni nem is olyan régi keletű. Ismereteink nagyon az emberre koncentráltak, így alapvetően azt sugallták, a biológiai ivar kialakulása betonbiztosan genetikailag determinált, és van ez a két eltérő ivari kromoszóma, amit X-nek és y-nak nevezünk, melyeknek kombinálódása dönti el, hogy nő (XX) vagy férfi (Xy) az illető egyed. A növény- és állatvilág azonban más megoldásokat is felmutat. Nem is feltétlenül a hímek a heterokromoszómásak (Xy), hiszen a madaraknál például a nőstények (Zw) azok, akik az utódok ivarát genetikailag meghatározzák. Sőt, az ivari kromoszómák kombinációja nélkül is létezik élet, amikor a keltetési hőmérséklet dönt az utódok ivaráról (krokodilfélék, hidasgyíkok stb.). Nőihormon-hatású (ösztrogénagonista) vegyületekkel (pl. atrazine*) békák ZZ-hímjéből reverz párzó és tojásrakó nőstényt, míg hímhormon-hatásúakkal (tesztoszteronagonistákkal) halak Zw nőstényéből reverz hímet is elő lehet állítani (lásd GM-lazac). Környezetünkből főként a növényvédőszer-maradékainkat (kiemelten a klórozott szénhidrogének) és műanyag csomagolóinkat (pl. PVC – ftalátok) gyanúsítjuk a férfi és női meddőségi statisztikánk rosszabbodásával, valamint a hormonfüggő daganatok (here-, prosztata-, mell-, endometrium- és pajzsmirigyrák) okozásával.

Robert Merle könyvét a „Védett férfiak”-at (Les hommes protégés) elég régen olvastam. Hozzátehetem, hogy nem ez volt a kedvenc olvasmányom tőle. Egy férfiakban hiányos világ elképzelése nyomán azonban a mostani témánk kapcsán is eszembe jut ez a könyv. A valóság persze nem úgy képzelhető el, ahogy ő vizionálta, vagyis hogy egy új vírus kiszemeltjei a férfiak, hanem úgy, hogy az elszennyezett környezetünkben megnő azoknak a vegyületeknek a mennyisége, amelyek az érzékeny ösztrogén/tesztoszteron-egyensúlyt az ösztrogénhatású vegyületek túlsúlya felé tolja el. Ez azonban, ha a hímeket inkább érinti is, a nőstényeket sem kíméli.

Elnézést kérek, hogy végig az állatvilágban használatos terminusokat használom majd, hiszen a szteroidhormonokkal kapcsolatos szabályozás megegyező a gerincesek körében, vagyis az érintettség messze szélesebb, mint az emberi fajé. Sőt, talán a kétéltűek (Amphibia – békák, gőték, szalamandrák) messze érzékenyebbek is (éppen ezért alkalmazunk kétéltűeket indikátorszervezetként, hormonhatások kimutatására), aminek következménye, hogy mára a leveszélyeztetettebb gerinces osztállyá váltak a Földön, amely sok fajának (mintegy harmaduk) kihalása elkezdődött.

Darvas Béla ökotoxikológus professzor  Fapados agrokemizálás No26 írásának folytatása >>>