A rovat kizárólagos támogatója

ÚJ-ZÉLAND – Hatvanketten maradtak. A fanatikus madárvédők legalábbis ennyit tartanak számon a bagolypapagájból, amely földünk legritkább madara. Külvilágtól elzárt rezervátumokban harcolnak ezért a földi szárnyasért, akit sajátosan hagyott cserben az evolúció.
Öt évvel ezelőtt még ennél is rosszabb volt a helyzet. A már akkor is a világ legritkább madarának számító bagolypapagáj állománya ötven példányra csökkent. Tragédiájuk nem most, hanem nyolcvanmillió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az Új-Zéland kontinens különvált, és ellenség nélkül élhették világukat: elkényelmesedtek, elmagányosodtak, elhíztak, a repülésről pedig a génjeik is leszoktak. Ezer évvel ezelőtt maorik, százhetven esztendeje pedig fehér emberek vetették meg lábukat a kilencven százalékban erdős madárparadicsomban, és emlősöket is hoztak magukkal: főleg nyesteket, patkányokat és macskákat. A helybéliek által kakapónak nevezett szárnyasok tömegével pusztultak.
Teljesen eltűntek volna, ha a Comalco alumíniumkonszern nem látott volna arculatjavító reklámlehetőséget a megmentésükért kezdeményezett tűzoltóakció támogatásában. Így jött létre két kis szigeten “ellenségmentes” bagolypapagájrezervátnm, amelyekben a fanatikus madárvédők mindent megtesznek értük: éjjeli és nappali kamerákkal figyelik szinte minden lépésüket, és kisrepülővel veszik állatkórházba a sebesült vagy beteg szárnyasokat. Örömünnepet ülnek, ha egy násznak lehetnek szemtanúi. Tizenhat évet kellett várni, amíg az egyik tojást rakott. Amikor a mama elemózsia után nézett, a tojásokat takaróval melengették, és kikelés után azonnal elvették az egyetlen életképes kis kakapót, aki szerencsére nőtény lett. Tizenöt éve nem jött nőstény bagolypapagáj a világra! Van remény.
Sz. T.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás