Hirdetés

Rákospalota északi határában létezik egy különleges hely az M0-ás autóút közelében, ahol patak és turjánvidék egymást segítő szimbiózisban él együtt. Legalább is akkor, amikor hagyják. 1998-ban nem hagyták. Az M0-ás autóút építésekor a Mogyoródi-patakot kísérő galériaerdőt elpusztították és a lápvidéket lecsapolták.

A Rákospalotai-lápot is érintő természetkárosítás a Mogyoródi-patak mentén1998-ban (forrás: Kriska György: Újpest és környékének természeti értékei (60 perc) – Óceán TV, 2001):

A terület letarolása itt Rákospalotán szerencsére nem járt együtt a Mogyoródi-patak antropomorf rendezésével, azaz betoncsatornába kényszerítésével úgy, mint az újpesti szakaszon. Így a pusztítás után megkezdődhetett az életközösségek természetes regenerálódása.
Jelenleg a Mogyoródi-patak nyomvonalát követve az M0-ás felüljáró alatt áthaladva olyan helyre érkezünk, ahonnan több kilométeren át vadregényes galériaerdő övezi a vízfolyást. A kiterjedt puhafaerdők jelentős természeti értéket képviselnek itt Dunakeszi alsó irányában.

A Mogyoródi-pataknál működött a spontán regeneráció, így az M0-ás autóút építése után két évtizeddel már begyógyultak itt az egykori tájsebek. A patak mellett hosszan elnyúló egykori tőzegláp újjászületéséhez viszont csodára lett volna szükség, ami egyszer csak bekövetkezett.
Több mint tíz évvel a természetkárosítás után hódok vertek tanyát az M0-ás felüljáró árnyékában, majd akcióba léptek. A Mogyoródi-patakon a Felsőkert úti felüljáró előtt gátat építettek, így az érkező víz egy részét a degradált lápterületre vezették. A patakvíz többi része tovább haladt a Duna felé, mint korábban.
A folyamatos vízutánpótlásnak köszönhetően négyhektáros területen indult meg az egykori tőzegláp újjászületése. A lápvédő óriásrágcsálók szorgos munkájának köszönhetően újra madárdaltól és békakuruttyolástól lett hangos a vidék, mely nagy kócsagok és szürke gémek kedvelt tanyájává vált.

A kegyelmi állapot azonban nem tartott soká.

A Gödöllő-Vác Térségi Környezetvédelmi, Beruházó és Szolgálató Vízgazdálkodási Társulat 2022-ben elkotorta a hódgátat, így a tőzegláp életadó vize elfolyt a Mogyoródi-patakba. A négyhektáros ex lege védett láp teljesen kiszáradt. Egy pillanat alatt odalett a biológiai sokféleség. A vízfelszín harsányzöld vízidara szőnyege, barnára aszott halotti lepelként borította be a tájat. A vízi világ sok millió különös teremtménye elpusztult, mert felelőtlen emberek halálra ítélték ezt a földi paradicsomot.

A kiszárított Rákospalotai-láp 2022-ben (Fotó: Kriska Ferenc)

A Mogyoródi-patak ezen szakasza Pest Vármegye és Budapest határára esik ezért a fent említett vízgazdálkodási társulat, mint Pest Vármegyei illetőségű szervezet végezheti el itt beavatkozásait. Rendszeres munkálataik óriásdombok kialakulását eredményezték a patakparton.

A Gödöllő-Vác Térségi Környezetvédelmi, Beruházó és Szolgálató Vízgazdálkodási Társulat mederrendezései nyomán az elkotort hódgátakból óriásdombok keletkeztek a Mogyoródi-patak mentén (Fotó: Kriska Ferenc)

A természet azonban él és élni akar! A hódok felvették az eléjük dobott kesztyűt. Miután a vízgazdálkodási társulat megakadályozta, hogy a Mogyoródi-patak felől biztosítsák a tőzegláp vízellátását, új gáttal zárták le a lápszegélyben azt a patak mellékágat, amin keresztül korábban lecsapolták a vizes élőhelyet. Így a láp belsejében felfakadó diffúz talajvízforrások éltető vízzel árasztották el a területet. A láp létét biztosító hódgát szerencsére már kívül esik a vízgazdálkodási társulat hatáskörén, ám egy újabb szereplő lépett a történetbe, aki kifejezetten e hódgát elbontására kért most hatósági engedélyt.

 

Különösen fájó számomra, hogy egy olyan cégről, a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-ről van szó, akivel évek óta kiváló együttműködésünk van egy védett kérészfaj a dunavirág (Ephoron virgo) populációinak megóvásában. Gyümölcsöző együttműködésünk eredménye is hozzájárult ahhoz, hogy ma már két hídon, a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon és a budapesti Árpád hídon is hatékonyan működik a kérészvédő fénysorompó. Sőt a Magyar Közút Nonprofit Zrt. idén már a Megyeri hídra is ilyen eszközt kíván telepíteni.
Most viszont azzal az indokkal, hogy az M0-ás út 2A út felé haladó lehajtója melletti olajfogó műtárgyuk, mely a tőzegláp szegélyében van, nem tud működni a vízborítás miatt, a hódgát elbontását, a láp lecsapolását kérvényezték a természetvédelmi hatóságtól.

A Magyar Közút Nonprofit Zrt. olajfogó műtárgya a Rákospalotai-láp szegélyében (Fotó: Kriska Ferenc)

Ne legyenek illúzióink! Jó eséllyel meg is fogják kapni, ha nem kap széles nyilvánosságot ez az ügy és nem alakul ki civil összefogás a Rákospalotai-láp megmentéséért.

Sajnos az engedélyező hatóságok hozzáállását erősen determinálja a kémiából is ismert „legkisebb kényszer elve”. Nem szeretik az olyan ügyeket, amikor komoly szakmai munkát végezve, terepi felmérések során kellene megállapítaniuk egy területről, hogy az láp, vagy nem láp. Ehelyett megnézik, hogy a nyilvántartásukban lápként szerepel-e és ez alapján adják meg például egy vizes élőhely elpusztítására az engedélyt. Ez a megközelítés viszont teljesen lehetetlenné teszi az ex lege védettségre vonatkozó törvény betartását. Ez ugyanis kimondja, hogy például a barlangok, források és lápok léte együtt jár a törvényi védettségükkel. Tehát ha például valaki felfedez egy korábban ismeretlen barlangot nem hordhatja tele építési törmelékkel büntetlenül, arra hivatkozva, hogy nem szerepel a hatóság nyilvántartásában. És ennek nem csak a barlangokra, hanem a lápokra is igaznak kellene lenni.

Talán a Főváros elkötelezett természetvédelmi munkatársainál el lehetne érni, hogy vigyázó szemeiket a Rákospalotai-lápra vessék, megnyilvánuljanak az ügyben és megvizsgálják a helyi védelem alá helyezés lehetőségét. Ebbéli reményeinket erősítheti az a tény, hogy nemrégiben helyezték védelem alá az innen pár kilométerre lévő Újpesti-lápot is és új ismeretterjesztő táblát helyeztek ki a közeli Szilas-tó Természetvédelmi Területre, ami szintén egy tőzegláp.
Persze ilyenkor is, mint mindig, felmerül, hogy van-e kompromisszumos megoldás. A jó hírem az, hogy van, de nem adják ingyen. Léteznek már olyan előzetes vízszintméréseket igénylő, ám technikailag egyszerűen kivitelezhető megoldások, amelyekkel be lehet állítani olyan szintre a tőzegláp vízszintjét, ami biztosíthatja a láp fennmaradását és az olajfogó műtárgy működtetését is. Gyakorlatilag egy túlfolyó csövet kell beépíteni a hódgátba, ami automatikusan szabályozza a vízszintet. Ezt a megoldást a Magyar Közút Nonprofit Zrt. pénzhiányra hivatkozva utasította el és kérte a hódgát bontás és így a tőzegláp lecsapolásának engedélyezését.

Hódgátba beépített túlfolyó Szlovéniában (Fotó: Czabán Dávid)

Így az a morbid helyzet állt elő, hogy egy elvileg környezet- és természetvédelmi célokat szolgáló eszköz működtetése érdekében egy tőzegláp elpusztítását kérvényezi az útfenntartó.
Sajnos már látom magam előtt a láp létét tagadó megalapozatlan állásfoglalások tobzódását (lásd Dunakeszi-láp kálváriája), ezért szerény eszközeimmel felhívnám a figyelmet két szembeötlő jelenségre. Az ex lege védett tőzeglápokra jellemző aktív tőzegképződési folyamatra, amiről bárki meggyőződhet a helyszínen egy kis áskálódás eredményeként, de gigantikus méretben én is megtapasztaltam még 1998-ban az M0-ás út építésekor (lásd a mellékelt videót).
Egy másik látványos jelenség a lápi elfolyókban, az Újpesti- és a Rákospalotai-láp egyes helyein megfigyelhető különleges mikrobiológiai jelenség a vasoxidáló baktériumok felszaporodása.

 

Röviden leírom a jelenség lényegét, azzal, hogy aki nem akar elmerülni a mikrobiológia ezen szegletében ugorjon.
A láptalajról mindenki tudja, hogy a szénképződési folyamat fontos helyszíne. A szénülés első lépéseként az elhalt növénytömeg tőzeggé alakul a vízzel átitatott, oxigénhiányos talajban.
A lápot éltető diffúz talajvízforrások ezen a talajon átszivárogva szállítanak oldott vasat a felszínre, melyből a vasoxidáló baktériumok energiát nyernek. Mindeközben pedig egy oldhatatlan, kocsonyás megjelenésű mellékterméket, vas-oxihidroxidot termelnek, mely beborítja az aljzatot.
Fénymikroszkóp alatt a rozsdavörös termékben hüvellyel körülvett, fonalakba rendeződött baktériumsejteket és üres hüvelyek tömegét figyelhetjük meg. A ferri vegyületekben gazdag fonalas labirintusrendszer nagyon hasznos a baktériumok számára. Védelmet nyújt a mérgező anyagokkal, a bakteriofágokkal, a ragadozó baktériumokkal és egysejtűekkel szemben és a táplálék megkötését is segíti.
A vasoxidáló baktériumok mindig az átmeneti zónában telepednek meg, ott ahol az oxigénmentes környezetből a víz a levegőre jut. Így a baktériumok által termelt biofilm, az irrizáló hártya és a rozsdavörös üledék nem egy környezeti katasztrófát, hanem talajvízforrást jelez.
A vízfelszínt borító színjátszó hártya lelassítja az oxigénbejutást a légkörből. Ez azért előnyös a baktériumok számára, mert így nem oxidálódik el spontán módon a vas, amit ők szeretnének hasznosítani.
A vasbaktériumok felületi hártyája és az olaj közötti különbség megállapításához az egyik egyszerű teszt az, ha ujjal megérintjük a víz olajosnak tűnő filmrétegét. Ha a csillám apró darabokra törik, akkor vasbaktériumok ártalmatlan termékéről van szó, nem pedig a tapadós olajról.
Még egy érdekesség. Vasoxidáló baktériumok hozták létre azokat a felszínközeli üledékes vasércmezőket egykor, amelyek a honfoglaló magyarok minőségi acélfegyvereit is adták. Nekik is köszönhetjük, hogy itt vagyunk!
Nagy veszély leselkedik a Rákospalotai-lápra! Ám ha sikerülne széleskörben megosztani ezt a cikket, akkor talán elszégyellik magukat az érintettek és nem pusztítják el e csodás budapesti tőzeglápot.
Kriska György biológus

Nyitókép: A Rákospalotai-láp Fotó Kriska Ferenc

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás