A rovat kizárólagos támogatója

Koppenhágát évek óta a világ egyik legélhetőbb városai között tartják számon, pedig két évtizede még egyáltalán nem volt vonzó hely. Miért jó az, ha minél többen vannak az utcán, ha a városvezetés kiengedi a kezéből az irányítást, és ha a drogfüggőkre ugyanúgy tekintettel vannak, mint az idősekre és a családosokra? Ahogy a város főépítésze, Tina Saaby látja.

 A város főépítészével, Tina Saabyval a vs.hu beszélgetett a Brain Bar Budapesten tartott előadása után.

Melyek a legégetőbb problémák, melyekkel egy európai nagyvárosnak meg kell ma küzdenie?

Az egyik legfőbb kihívás természetesen a fenntarthatóság és a környezet megőrzése a jövő nemzedékek számára. A probléma ezzel az, hogy a jóléti államok létrejötte során mindig arra összpontosítottunk, hogy egyre többet fogyasszunk. Ezt az irányt kell megfordítanunk az egyre kevesebb felé. Az emberek túlnyomó részével nehéz elfogadtatni a gondolatot, hogy kevesebb vizet használjanak, kisebb térben éljenek, sőt kevesebbet utazzanak.

Az urbanisták és az építészek számára komoly fejtörést okoz a nagyvárosok népességének gyors növekedése is. Koppenhágában például most úgy gondoljuk, hogy a következő 25 évre van elegendő hely a városban, de folyamatosan új negyedeket kell terveznünk. Nem felejthetjük el, hogy a megnövekedett népességet nem csupán elhelyezni kell valahol, nem statisztikai adatoknak építünk otthonokat, hanem hús-vér embereknek, akik interakcióba lépnek egymással és komplex terekre van szükségük. Nemcsak jó tervezőknek kell lennünk, de olyan – szektorokon és szakterületeken átívelő – együttműködésre van szükség, amelyre korábban nem volt példa.  

Koppenhága gazdaságilag és társadalmilag is kiemelkedően fejlett hely. Gondolja, hogy ezeket a stratégiákat valamivel elmaradottabb helyeken – például Budapesten – is sikeresen lehetne alkalmazni?

Mikor gazdasági kérdések merülnek fel, mindig szeretem felhozni Koppenhága történelmét. Két évtizeddel ezelőtt Koppenhága teljesen elszegényedett, zátonyra futott város volt. Csak szegények, nyugdíjasok és diákok lakták – adót tehát szinte senki sem fizetett. A kilencvenes években elhatároztuk, hogy megújítjuk a várost. Területeket privatizáltunk, zöldövezeteket hoztunk létre, jelentős állami támogatásokat is kaptunk, megváltoztattuk az oktatási rendszert, és 1996-ban elnyertük Európa kulturális fővárosának a címét. Ezek a lépések mind hozzájárultak a változáshoz. Koppenhága története tehát egy becsődölt város története, ami bő húsz év alatt a világ egy legélhetőbb helyévé vált. Ezzel azt akarom mondani, hogy bárhol el lehet érni ezt az eredményt, és természetesen szükség van rá néhány évre.  A siker titka, hogy a családosokat a városba kell csalogatni, és ott is kell tartani. Ehhez jó óvoda- és iskolahálózat kell, meg biztonságos utcák, ahol a gyerekek egyedül is nyugodtan közlekedhetnek. Ha ez megvan, akkor nemcsak a gazdaságilag fejlődik a város, de élhetőbb is lesz.

A teljes inrerjú a vs.hu-n >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás