Az utóbbi 30 évben a Balaton vize háromszor annyit melegedett, mint az azt megelőző több mint 120 évben, a vízben fellépő hőhullámok pedig gyakoribbá és intenzívebbé váltak. A klímaváltozás nem csak a vízmelegedést hozta el: megbillenhet az évszakos ciklusokra épülő ökoszisztéma, nő az oxigénhiányos időszakok és az algavirágzások kockázata, és megjelennek a melegkedvelő, inváziós növényfajok is.
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak tanulmánya szerint a Balaton vízhőmérséklete ma már átlagosan 1,7 °C-kal magasabb, mint 2000-ben, és a változás üteme folyamatosan gyorsul.Míg a 19. század végétől az 1980-as évekig az éves középhőmérséklet csak lassan változott, a 21. században évi 0,07 °C-os átlagos növekedést mértek. Télen ez még drasztikusabb: a hőmérséklet-emelkedés eléri az évi 0,21 °C-ot.
Eközben a tóban tapasztalható vízhőmérsékleti hőhullámok – azaz olyan időszakok, amikor legalább öt napon keresztül a víz melegebb, mint amit a 19. század végi adatok alapján az adott napok legmelegebb 10%-ában mértek – egyre gyakoribbak és hosszabbak. Az 1990-es évekhez képest mára évente már több mint 100 hőhullámos nap is előfordulhat. A hőhullámok alatt a víz átlagosan 6 °C-kal is melegebb lehet a korábbi éghajlati normánál – míg ez az eltérés korábban „csak” 4 °C volt.
A melegedés az ökológiai rendszert is jelentősen átalakítja. Gyakoribbá válnak az oxigénhiányos időszakok, nő a párolgási veszteség, és fokozódik a tápanyag-felszabadulás az üledékből. Ez utóbbi táplálja az algásodást, amely a 2019-es nyári algavirágzás során már látványos problémát okozott. A kutatók szerint a felmelegedéssel egyre nő a tó hajlama arra, hogy feldúsuljon tápanyagokban (eutrofizáció), ami kedvez az elsődleges termelő szervezeteknek (algáknak, hínároknak).
Csavarhínár, moszatpáfrány — nyerésben a jövevények
A Balaton vízének folyamatos felmelegedése nemcsak az őshonos fajokra ró nyomást, hanem kaput is nyit a melegkedvelő, idegenhonos növényfajok előtt. E lehetséges folyamat egyik figyelmeztető példája a közönséges csavarhínár (Vallisneria spiralis), amely 1998-ban jelent meg a Balatonban, és azóta fokozatosan meghódította a nyugati medencéket. 2024-re már mintegy 40 kilométer hosszú partszakaszon volt jelen, beleértve a teljes Keszthelyi-medencét, a Szigligeti-medence nagyobb részét és a Szemesi-medence nyugati térségeit. Ez a mediterrán eredetű faj az enyhe teleknek, a hosszabb vegetációs időszaknak és a víz magasabb nyári hőmérsékletének köszönhetően ideális környezetet talált a tóban – olyannyira, hogy helyenként (különösen kikötőkben és azok környékén) tömeges állományokat alkot.
A hőmérséklet-növekedés a vízinövények közötti versenyt is átrendezi: a 30 °C fölötti nyári vízhőmérsékletben már a szúrós levelű, oxigénszegény környezetet is elviselő fajok érzik jól magukat, mint a tócsagaz vagy a nagy tüskéshínár – ez pedig a fürdőzők számára is kellemetlen lehet.
A kutatók szerint „ha a Balaton vizének hőmérséklete továbbra is emelkedik, az egyre inkább mediterrán, sőt szubtrópusi mintázatokat követő ökológiai viszonyokat teremthet. Ebben az új világban a jövő vízinövényei között már nem feltétlenül a ma megszokott fajok lesznek többségben, hanem olyan közösségek alakulhatnak ki, amelyekhez sem az élővilág, sem az emberi használat nincs hozzászokva”.
A Balaton vízmelegedése így nemcsak természeti kérdés, hanem társadalmi kihívás is. Az ökológiai egyensúly megbillenése hosszú távon hatással lehet a tó használhatóságára, turisztikai vonzerejére és élővilágára egyaránt – – írta a Másfélfok, ahol további részletek olvashatók.
Nyitókép: Tóth Viktor HUN-REN Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatárs
