A rovat kizárólagos támogatója

Az építőipar számára nélkülözhetetlen folyami homok mennyisége sokkal gyorsabban fogy, mint amilyen sebességgel képződik, ez pedig súlyos hiányhoz vezethet.

Nehéz elképzelni, hogy a sivatagosodó bolygónkon pont a homok lesz az, ami hiánycikké válhat, a probléma azonban az, hogy a sivatagi homok szemcséi túlzottan gömbölyded alakúak, a folyami homok éles szemcséire van szükség az építőipari felhasználáshoz. Míg a sivatagi valószínűleg meglehetősen hosszú ideig elegendő lenne, a folyami homokot mindössze bolygónk 1%-án lehet kinyerni. Jelenleg a homok és sóderbányászat mértéke valószínűleg meghaladja a fosszilis energiahordozókét. Pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, és valamiért a tudományos vizsgálatok sem fordítottak erre figyelmet (szemben pl. a gátépítések üledékre kifejtett hatásaival).

A folyami homok bányászata ráadásul meglehetősen sok problémával jár, például a kínai Gyöngy-folyó mentén a talajvíz szintje zuhant le a homokbányászat miatt, ellehetetlenítve ezzel a folyó közelében élők ivóvíz-ellátását, ráadásul a megváltozó meder felépítése okán gyorsabban vájódik be a folyó, ez pedig hidakat és a rakpartokat érinti igen súlyosan. Ráadásnak a folyami homok kereskedelme meglehetősen „szürke”, pl. a Szingapúrba importált 80 millió tonna kambodzsai homoknak és sóder eredetét csupán 4%-ban igazolta hivatalos irat. Az illegális homokbányászat 70 országban ismert és virágzó iparág más csempészett, illegális árukhoz hasonlóan megvannak a tevékenység halottai is mindenütt, pl. a helyi lakosok és a hivatalos szervek, a törvény képviselői közti összecsapások miatt.

A homokbányászat persze nemcsak az embert veszélyezteti, hanem a vízi életközösségeket is. Sajnos se a homok kinyerésének, se a felhasználásának nincsenek megfelelő szabályozói. Tudományos felmérések híján nehéz megbecsülni az élővilágra kifejtett káros hatást, ezért igen fontos volna azoknak a megfigyelési programoknak és modelleknek a kidolgozása, amelyek segítségével követhetővé válik mind a homok útja, mind a hatása. Kevés olyan hosszú távú megfigyelési program van, amelyek egyes folyók esetében átfogó üledékfelméréseket végeznek, persze nehéz azt megmondani, hogy a folyók mennyi üledéket raknak le és mennyit sodornak el, és mivel számos igazán nagy folyó olyan nagy földrajzi vagy épp politikai távolságban van, hogy az adatgyűjtés emiatt lehetetlen. Számos jelentős folyó több országon folyik keresztül, s vagy van valamiféle szabályozása a homokbányászatnak, vagy, a legtöbb esetben nincs. Maga a technika is elképesztően sokszínű, a kotróhajós, szivattyús bányászattól kezdve a kézi erővel, kosarakban hordott homokig számtalan módszerrel nyerik ki e nyersanyagot. A legtöbb helyen, főként a fejlődő országokban, ahol a homok iránti igény is a legnagyobb, általában kicsike, helyi cégek (nem egy esetben homokmaffiák) tartják fenn a kitermelést és a kereskedelmet, s ezek tevékenységét nehéz követni. Azt is sokkal nehezebb követni, ha a folyók medréből emelik ki a homokot, míg egy ártéri homokbánya azért észlelhető.

Érdemes megnézni az Earth Observatory összehasonlító fotóit, amelyen 1995-2013 közti homokbányászat miatti változásokat láthatunk a Jangce egy szakaszán.

Az ENSZ kereskedelmi tevékenységet jegyző adatbázisában pusztán magának a nyersanyagnak a mennyisége szerepel, és nincs különbség a geológiai rétegekből kinyert vagy a folyókból lebányászott homok, sóder közt. A két tevékenység környezeti hatásai közt pedig elképesztő különbség van: becslések szerint a Mekong deltájából félmillió embernek kell hamarosan elköltöznie amiatt, mert a homokbányászat által megváltoztatott folyású folyó partjai beomlanak majd. A Gangesz esetében a súlyosan veszélyeztetett státusú gangeszi gaviál fészkelőhelyei szűntek meg a beomló partok miatt, az állatnak mintegy 200 felnőtt egyede él csak India északi részén és Nepálban a vadonban.

Fegyveresek által őrzött homokbánya Kolumbiában.

Mit lehet tenni a homok kinyerése okozta károk mérséklésére?
Olyan homokbányákat kell keresni, amelyek a folyók károsítása nélkül adnak nyersanyagot – például a gátak mögötti üledéklerakódások, vagy az aktív folyópartoktól távolabbi lelőhelyek kiaknázásával. Megoldást jelenthet még Grönland partvidéke is, ahol az olvadó jég visszahúzódásával képződik folyamatosan a homok. Növelni kell az alternatív anyagok felhasználását – kőzúzalék, ipari melléktermékek, kohósalak, illetve újrahasznosított műanyagok. A műanyaghulladék útburkolatba keverésével ráadásul a bitumen mennyiségi igénye is csökkenthető. Számos esetben maga a homok alapú anyag is újrahasznosítható, például a lerombolt építmények betontörmeléke összezúzható, s cementtel keverve számos helyen újra felhasználható.

A homok ill. a folyami üledékek áthelyeződését, mennyiségi változásait részint lehet követni a gravitációs műholdas mérésekkel, így pl. a GRACE műholdakkal, bár ez nyilván nem a kosarakban kézzel bányászott homokról ad információt. Más műholdas mérések is segíthetik ezt a munkát, 2021-ben egy kimondottan a folyók megfigyelésére szakosodott műhold indul majd útnak, ez is képes lesz az üledék változásainak mérésére. A bányászat monitorozását valamilyen módon azonban meg kell oldani, részint a pontos készletek felmérése miatt, részint a fenntarthatósági tervek miatt. Nagy lehetőségek vannak a számtalan hajón elhelyezett szonárokban – mindössze valamiféle terv és összehangolt munka kellene.
A probléma persze nem új, már évekkel ezelőtt is elkezdték kongatni a vészharangot a homokbányászat fenntarthatatlan helyzete felett, azonban azóta se sok történt…

Nyitókép: Nigéria Lagos-lagúna – a munkások kézzel szedik össze a homokot a tengerfenékről Kép: Robin Hammond/Panos

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek