Mindig az útjukban leszek – fogadkozik Sorin Jurca. A negyvenes éveiben járó férfi a verespataki aranybányaprojekt nagy ellenzője. Napokig tudná sorolni az indokait. A Gold nem Verespatak jövőjét jelenti, hanem a végét – veszi elő a legerősebbet. A „Gold”, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) 1999-ben szerezte meg a Minvest állami vállalattól a verespataki arany és ezüst kitermelésének a jogát.
Az engedélyeztetési folyamat azóta húzódik, részben a kanadai beruházó miatt. Felmerült, hogy talán nem is akarnak bányát nyitni, a projekt tétje valójában a tőzsdei nyerészkedés. Hivatalosan a nyolcvan százalékban a kanadai Gabriel Resources tulajdonában lévő RMGC mintegy háromszáz tonna arany és ezerhatszáz tonna ezüst kitermelését tervezi Verespatakon, ahol már a rómaiak is bányásztak aranyat. A külszíni fejtés során kétszáztizenötmillió tonna ércet mozgatnának meg. A kőzetet megdarálnák, cianid segítségével kivonnák a nemesfémeket, a hátramaradó ciános oldat pedig egy hatalmas, háromszáz hektáros ülepítőbe kerülne.
– Hazudnak, amikor azt mondják, hogy meg akarják menteni Verespatakot. Van ott élet, ahol naponta húsz tonna trotilt robbantanak fel a házak közvetlen közelében? Miért akarják megvásárolni az összes házat, ha nem akarják a lakókat kitelepíteni? – sorolja Sorin Jurca a fenntartásait. A férfi szülőháza légvonalban száz méterre sincs a Jig hegytől, ahol ott jártunkkor is fúrásokat végeztek. A ház tényleg útban lesz, ha a projektet jóváhagyják. Nem véletlen, hogy Dragos Tanase, az RMGC igazgatója hét órán keresztül győzködte, adja el a telket.
– Azt mondta, valahogy mindenkit meggyőznek. Engem nem fognak! – fogadkozik. Úgy látja, az RMGC nagy nyilvánosságot biztosít a településnek, ami jó, hiszen a helyiek közül sokan fogadnak „vendégeket”. Hivatalosan a településen egyetlen panzió működik, amelyet az étteremmel együtt két huszonéves lány visz.
